Ez-az-amaz

100 napok

|

A módszerváltásnak nevezett fél elitcsere folyamán, a III. Magyar Köztársaság történetben különös szerepet játszanak a 100 napok. Hol türelmi idő, hol programok formájában. Aztán volt olyan, hogy jóléti rendszerváltást ígértek. Mára kiderült, hogy a méz elfogyott a madzagról.

Sarkítva úgy is mondhatnánk, hogy voltak olyan kormányok, amelyek a politikai sikerekért feláldozták a gazdaságot. Számukra a hatalom megszerzése és megtartása mindenekelőtt való. A gazdaság szándékos tönkretétele mellett. A III. Magyar Köztársaság legnagyobb dicsőségére.

A magyar gazdagságot hasonlatossá tették a Titanichoz. Lassan fordul el a gazdasági válság jéghegyétől, de gyorsan képes elsüllyedni. Jó nagy balansszal, amit adósság csapdának hívnak. Svájci frankos mély vízi sodrással.

Most úgy látszik, hogy a sűrű értékelések időszaka jön. A következő száz nap is kevés lesz az első 100 nap értékelésére. Sűrű értékelés, gyenge forint.

Voltak már elszámoltatási kísérletek. 2002-ben közpénzügyi államtitkár volt, most kormánybiztos van. 2002-ben nem sikerült semmit bizonyítani, főleg közpénzt visszaszerezni. Közpénzt vissza nem adunk alapon. Kellertelenül. Most kíváncsi vagyok a papcsákizmus mennyire lesz eredményes.

Ilyenkor az egyik oldal leszámolást kiállt, természetesen politikai alapon. A másik elszámoltatást. Hol az igazság a kérdésben? Egyszerű a megoldás. A közbeszerzések döntő többsége korrupció mentén zajlik. Különösen az önkormányzati beszerzéseket érinti. Ha most a papcsákolás közben csak a másik oldalon találnak „vétkes hibákat” az leszámolás.Különben is az épen aktuális hatalom elszámoltatni tud. A nép, az Istenadta nép tud leszámoltatni.

Már Antall József is megmondta, hogy tetszettünk volna forradalmat csinálni. Így maradt a „rózsadombi” paktum, és különböző háttéralkuk. Így maradt egy elitünk, sok korrupcióval.

Azért már ez a nagy elszámoltatás „rózsaszínűsödik”! Vagy bársonyosodik. Mint annak idején a reformok. Mert már a tömeges vagyonosodási vizsgálatokat leállították. Gondolom nem a panelprolik tiltakozására. Nem is a máról hónapra élők, vagy a mély-szegénységben élők követelték ezt. Ez lehet a közéleti „Critical Mass”

Az Országgyűlés mentelmi bizottságából alakult vagyonvizsgáló bizottság pedig néha kéz kezet mos, alapon működik. Az Alkotmánybíróság működése néha meglepő és mulatságos. A bíróságot nem politikailag használják fel,- á dehogy, hiszen jogállamban élünk- csak sok az olyan ítélet, ami minden józan gondolkodású embernél kiveri a biztosítékot! Így csökken az igazságszolgáltatásba vetett bizalom.

Szóval szeretnénk látni egy „normális” elszámoltatást. Amely arra is választ ad, hogy milyen szoros a politikai és a gazdasági elit összefonódása. Mert jelenleg hazánkban a korrupció demokrácia specifikus. Gondoljunk csak a pártfinanszírozásra, a kampánypénzekre. Itt minden parlamenti párt törvényt sért. Számoltassuk már el a pártpénztárnokokat.

Több megjelent tanulmány szerint Magyarországon a közbeszerzések 70 százaléka korrupció által érintett. Amennyiben komoly szándék az elszámoltatás akkor ebből a 70 százalékból világosan látszik, hogy ebben nem csak egy párt vagy csoport érintett. Szélesebb a skála.

Végezetül a korrupció ellen nem kampányszerűen kell küzdeni. Állandóan. Sokkal szerencsésebb lenne, ha azt a valóban független igazságszolgáltatás végezné, és nem politikusok. Viszont ha ők végzik, akkor az vesse az első követ aki…

Igaza lehet Antall Józsefnek. Csak forradalmat kellett volna tetszenünk, csinálni. Nem tudom, hogy a fülkeforradalom pótolhatja-e azt.?Lassan a madzagot is újra mézezni kell. Nem csak 100 napig. Mert manapság 100 forintnak 220 forint a svájci megfelelője, és már rég nem ötven a fele.

 

 

Minden vélemény számít!

Optimization WordPress Plugins & Solutions by W3 EDGE