A rock örök

Aki a szivárvány színét az égre festette

|

The colours int he Rainbow, so pretty int he Sky…

And I think to myself, what a wonderful World…

Úgy gondolom ebből még a jazzt nem szeretők is rájönnek ki volt ő. A trombita megkoronázott, mindenki által elismert királya: Louis Armstrong, Satchmo. 110 évvel ezelőtt, 1901. augusztus 4-én született New Orleansban, a blues és a dzsessz „zenemesevárosának” szegény negyedében. Miles Davis mondta róla: „Még soha senki sem játszott olyat azon a kürtön, amit Satchmo már rég le ne játszott volna.”

1917-ben, 16 évesen Joe „King” Oliver meghívja zenekarába, ami akkor nagyon nagy szó és dicsőség volt. Még az akkor ismeretlen Satchmonak is. 1923-ban „King” Oliver Chicagoba hívja, ahol nagy sikert aratnak duettjükkel. 1924-ben feleségül veszi Lillian Hardin zongorista művésznőt és New Yorkba költöznek. „King” Oliverrel az együttműködésnek vége, pedig még sok csoda lehetett volna zenéjükből. 1925-ben felsége kívánságára saját zenekart alakít (ne felejtsük el, még csak 24 éves) ez a Hot Five, majd a Hot Seven, amelyik a kor leghíresebb blues énekeseit kísérheti. Bessie Smitht és Trixie Smith.

Az 1930-as években a kornettet trombitára cserélte, egész Amerikában már a legkeresettebb dzsessz-zenészek egyike. Válások jöttek és újabb feleségek, majd a sving korszakban egy kicsit csökkent népszerűsége. A háború után megalakítja Louis Armstrong and His All Stars zenekarát, amelyben a tagok ugyan folyamatosan cserélődtek, de haláláig végig kísérte.

Aranykorszakában, 1956 és 1963 között készítette fantasztikus duettjét Ella Fitzgeralddal és mellette micsoda zenészekkel: Oscar Peterson (zongora) Herb Ellis (gitár)Ray Brown (bőgő) Buddy Rich (dob). A valaha létezett legjobb dzsessz-zenekar. 1957-ben ugyanez a felállás, de most Buddy Rich helyett Louis Bellson dobol. Persze közben saját All Stars zenekarával is koncertezik folyamatosan és lemezeket is készít. 1959-ben egy film, „La Paloma”, benne az Onkel Satchmo’s Lullabu-val. Az Ed Sullivan Show-ban visszatérő vendég, a világ imádja és tiszteli. 1961-ben egy Duke Ellingtonnal (zongora) közös lemez. 1963-ban a híres Hello Dolly. 1967-ben vele játszik Joe Murányi klarinéton, majd 1968-ban az All Stars megszűnik. Említsük meg azért a kitartó tagokat, akik a maguk nemében is egytől egyik kiváló zenészek voltak, méltó társai Satchmonak: Danny Barcelona (dob), Arvell Show (bőgő), Billy Kyle (zongora), Joe Darensbourg (klarinét) Russel Moore „Big Chief” (trombon) 1967. után Grady Tate a dobos.

http://www.youtube.com/watch?v=io0uqrp9dco

1970-től Louis Armstrong and His Friends néven még néhány lemez és koncert, majd 1971. márciusában az utolsó felvétel: Joe Murányival és a hűséges baráttal, Danny Barcelona dobossal.

http://www.youtube.com/watch?v=gDrzKBF6gDU

Az idő múlásával Louis Armstrong arcizmai már lazultak, ezért nem tudta azt produkálni hangszerével, mint korábban, így egyre inkább áttért az éneklésre, hiszen abban is kivételesen tehetséges volt. Egyedi előadásmódjában számtalan dal vált slágerré, köztük a Do You Know What It Means To Miss New Orleans és a What a Wonderful World, mely 1968-ban a brit slágerlista élére került. Ez utóbbi nálunk a „Jó reggelt Vietnam” című film után lett ismertebb. Meg kell említeni, hogy ő volt az egyik első és legnagyobb „scattelő” is, azaz szöveg nélkül fantáziaszótagok artikulálásával énekelt.

40 éve és egy hónapja, 1971. július 6-án halt meg a dzsessz és a trombita királya. Ma is mindenki tőle tanul.

 

Minden vélemény számít!

Optimization WordPress Plugins & Solutions by W3 EDGE