Firkászat

Moholy-Nagy László

|

Moholy-Nagy László eredetileg Weisz Lászlóként néven látta meg a napvilágot 1895. július 20-án, egy Bajától nem messze fekvő kis alföldi faluban, Bácsborsódon. Miután édesapja, Weisz Lipót az ő születése idején hagyta el a családot, 1910-ben nagybátyja, dr. Nagy Gusztáv pártfogásába vette az apa nélkül maradt családot.

Ő és testvérei is Moholra, majd 1905-ben Szegedre költöztek. Első művészi próbálkozásai sikeresnek bizonyulnak, 1913-ban a Szegedi Napló néhány költeményét leközölte.

1913 nyarán kitűnőre érettségizik, majd a következő ősszel Budapestre költözik és nagybátyja biztatására a művészet helyett inkább a jogi tanulmányokat választja. Egyetemi éveibe azonban beleszól a háború. 1916-ban mint tüzérségi megfigyelőként sorozzák be a Monarchia hadseregébe. A rajz, művészet iránti szenvedélye az eltelt időszakban sem csillapodtak. Tucatjával készíti a skicceket, kidolgozottabb műveket a frontvonalon töltött mindennapokról, bajtársakról, és levélben küldi haza családjának. A következő évben megsebesül, de rajzait lábadozása alatt is szorgosan készíti.

1919 márciusában ő is aláírta a magyar aktivisták közös forradalmi nyilatkozatát, de a Tanácsköztársaság eseményeiben nem vett részt. Időközben ismét nevet változtatott, vezetékneve elé odabiggyesztette szeretett nagybátyja lakóhelyének, Moholnak a nevét is, így innentől kezdve rajzait, festményeit és egyéb műveit már a „Moholy-Nagy”  szignóval látta el. Sokan vannak tévedésben a kiejtéssel. Nem jé-vel mondjuk, „Moholi” a helyes. A forradalom bukása után a retorzióktól tartva Bécsbe menekült.

Az osztrák fővárosban csatlakozik a Kassák Lajos nevével fémjelzett magyar művészeti csoporthoz, és a Ma című lapban publikál. Néhány hónap után azonban Kassákékkal továbbutazik Berlinbe. 1920 tavaszán itt ismerkedik meg későbbi feleségével, az anarcho-kommunista világnézetet való Lucia Schultz fotóművész nővel. Lucia révén kiteljesedik, csiszolódik Moholy-Nagy fotográfiai tudása és közelebbi kapcsolatba kerül a legfrissebb, Németországból indult művészeti irányzattal, a Bauhausszal.

A sikernek tudható be, hogy Walter Gropius őt kérte fel 1923-ban a távozó Johannes Itten helyére a Bauhaus oktatói közé. Olyan nevek közé csöppent, mint Paul Klee, Vaszilij Kandinszkij,  Oskar Schlemmer, és bár mellettük ő ismeretlennek számított, mégis a Bauhaus eszmeiségének egyik védjegyévé vált. 1921 és 1928 között két könyvet is írt, Festészet, fényképészet, film (1925) valamint Az anyagtól az építészetig (1927) címmel, illetve a Bauhaus színháza című kötet társszerzője is volt.

1928-ban Walter Gropius-szal együtt otthagyta a Bauhaust. 1931-ben alkotja meg az úgynevezett fény-tér-modulátort, egy mozgó fém és műanyag szobrot, mely a rávetülő fényt megtörve érdekes fényjátékot szór a környező tárgyakra, falakra. Moholy-Nagyot tartják a Light Art vagyis fényművészet egyik atyjának.

1937 nyarán Walter Gropius javaslatára felkérték az időközben a tengerentúlra áttelepült Bauhaus iskola, új nevén a New Bauhaus irányítására. Júliusban költöztek át Amerikába, a főiskola 1937 októberében nyitotta meg kapuit Chicagóban.

A Bauhaus oktatási elveit Vision in Motion című könyvében foglalja össze, mely utolsó kiadványa, de már csak halála után jelenhetett meg. 1945-ben leukémiát diagnosztizálnak nála. 1946. november 24-én hunyt el. Testét a chicagói Gaceland temetőben helyezték nyugalomra.

1998-ban Chicago „díszpolgárává” választották, mely elismerésben eddig 80-an részesültek. 2006-tól nevét viseli az egykori Budapesti Iparművészeti Főiskola – ma Moholy-Nagy Művészeti Egyetem.

Minden vélemény számít!

Optimization WordPress Plugins & Solutions by W3 EDGE