Gasztro bűn

Brassói aprópecsenye és a gasztronómiai szabadságharc

|

Nálam sajnos fóbia, amikor főzök, először mindig a gasztronómiai eredetet keresem. Honnan származik az étel, amit el szeretnék készíteni. A neve jelzi-e az eredetet? Már írtam, például a székelygulyásnak semmi köze székelyföldhöz, Székely József budapesti levéltárosról nevezte el Petőfi Sándor.

A palóc leves sem kötődik a palócokhoz, jó öreg Gundel mester kedveskedett ezzel Mikszáth Kálmánnak. A mai napig nem bírtam kinyomozni a franciakrémes eredetét, és most így jártam a brassói aprópecsenyével is. Fiam kedvence, minden héten ezt enné, bújtam a netet, bújtam a szakácskönyveket, Magyar Elek sem ír mást csak a nagyon egyszerű receptet. Mert a brassói, akár van köze Brassó városához, akár nincs, egy nagyon egyszerű, gyorsan elkészíthető és az ízek minden harmóniáját felvonultató étel. Annyit azért felleltem, hogy eredetileg birkahúsból készült, ma azonban jellemzően disznó, vagy marha az alapanyag, de olvasni lehet szárnyas hússal készül recepteket is, és higgyétek el, az sem lehet rossz. Mert szerintem a lényeg nem is a hús gazdájáról szól, hanem a nagyon egyszerű, de ínycsiklandozó fűszerezésről. Elkészítésének egyszerűsége mellet ez is nagy előnye, hogy kevés fűszer kell hozzá. A lényeget három íz adja meg: őrölt bors, fokhagyma és a majoranna.

A régi receptek csíkokra vágott húst említenek, én jobban szeretem, ha közepes nagyságúra kockázom a húst, mert ha nagyon kicsi, akkor gyorsan kiszárad. Kevés szalonnát pirítok zsíron (csak a füstölt íz miatt) és a kifejezetten forró zsiradékba szórom a húst, hogy azonnal kérget alakítsak ki, mert így maradnak benne a szaftok és az ízek. Közben sózom és ilyenkor szórom rá az őrölt borsot is. Elméletileg majoranna is mehetne rá, de én azt később vetem be a csatába. (egyébként újabban wokban készítem, mert megszerettem ezt a fantasztikus távol keleti edényt). Ha a hús kifehéredett, öntök alája egy kevés húslevet és párolom, amíg puha lesz.

A krumplit mindenki szokása és gusztusa szerint, akár hasábra, akár kockára vághatja, én a családi hagyományoknak megfelelően kockára vágom. Pirosra és ropogósra sütöm, a végén megsózom. Egyetlen dolog van hátra, a megpuhult, zsírjára sült, de azért még szaftos húst összekeverem a sült krumplival, és még mindig a tűzön tartva megszórom őrölt paprikával és a lényeggel. Mert szerintem a jó brassói lényege a végén kerül az ételbe. Ez a fokhagyma és a majoranna. Mindezeket jól összekeverem, néhány percig még sütöm kevergetve, és egyetlen dolog maradt a végére, megenni. Salátának szerintem a legjobb a káposzta saláta, de el tudom képzelni friss uborka salátával, tejföllel, vagy anélkül, de savanyúsággal sem rontja el azt a jóleső érzetet, amit a brassói aprópecsenye illata megindít nyelvünk ízlelő bimbóin.

Persze ezt én szombaton főztem-sütöttem, most vasárnap reggel van. És ez a vasárnap reggel mindig duhaj vágyat gerjeszt bennem, mert a Patacsi Pilvaxban ilyenkor van az ideje a kulturális élvezkedésnek (napi sajtó felütése és heves viták az aktuális politikai helyzetről) és egyben a kulináris művészet oltárán is áldozunk néhány falatot. Ma éppen (persze csak a gazdasági válság és a MALÉV földön maradása miatt) házi füstölt kolbász kóstoló lesz, kevéske „remben” és héjában sült krumplival, lesózott hagymával és hajnalban sütött friss kenyérrel. Megint adunk egy nagy pofont annak a Matolcsynak. Ez a mi gasztronómiai szabadságharcunk.

Minden vélemény számít!

Optimization WordPress Plugins & Solutions by W3 EDGE