Történelem

Michelangelo és a Sixtus-kápolna

|

1508-ban II. Gyula a lobbanékony, és hadvezér pápa megbízta Michelangelót: készítsen freskót a nemrég helyreállított Sixtus-kápolna mennyezetére.

Michelangelo, akinek négy évvel korábban leleplezett szobra, a Dávid, méltán keltett csodálatot, kezdetben vonakodott az óriási feladattól, mert úgy vélte, festőként nincs elegendő tapasztalata egy ekkora volumenű munkához.

A művész végül is elvállalta és 1508. május 10-én megkezdte munkáját a világ egyik legnagyobb remekművén, pontosabban remekmű együttesén, a Sixtus-kápolna mennyezetén.

Michelangelo azért is vonakodott a megbízatástól, mert szobrásznak, és nem festőnek tekintette magát. Nem festett az óta, hogy kamaszként Ghirlandaio műhelyében tanoncoskodott. Alapos a gyanú arra, hogy a pápának Donato Bramante rosszmájúan ajánlotta, hiszen féltékeny, és irigy volt Michelangelo sikereire, és arra is számított a vetélytárs, hogy alaposan megbukik ezzel a feladattal.

Michalengelo azt is tudta, hogy ha nem vállalja el a munkát nem kap megrendelést többet a pápától. A pápa újszövetségi jelenetekre gondolt, a művész azonban az Ótestamentumhoz ragaszkodott, mivel drámaibb hatásúnak érezte. Sikerült meggyőznie a pápát is, a ciklus tengelyéül szolgáló epizóddal, ami az Ádám teremtése. A hatalmas alkotás befejezéséhez négy és fél évre volt szükség.

Igaz 1510-11-ben Michelangelo majd egy évig nem nyúlt az ecsethez, mert elmaradt a fizetsége. A teljes freskóciklus ezer négyzetmétert foglal el, és több mint háromszáz alakot jelenít meg. A vallási jelképiséggel áthatott jeleneteken megfigyelhetünk tölgyfaleveleket és ágakat. A művész így tisztelgett pápai patrónusa előtt, akinek a családi neve Rovere, azaz „tölgy” volt.

A Sixtus kápolna festése igen fáradtságos, és nehéz munka volt. Michelangelo órákat töltött háton fekve az állványzaton, háton fekve. De a nagy művész szinte minden munkája ilyen volt, tömérdek erőfeszítést igényelt. Festés közben egyszer durván meg is jegyezte: „Nelle mie opere caco sangue.” ( Munka közben vért szarok.)

A kápolna hivatalos felavatására 1512. október 31-én került sor. Akkor misézett ott először II. Gyula pápa. Michelangelo ekkor még nem végzett a Sixtus-kápolnával. II. Gyula pápa 1513-ban meghalt. Húszkét évvel később 1534-ben a kápolna oldalfalán megfestette az Utolsó Ítéletet, III. Pál pápa megbízásából, és felkérésére.

Michelangelo ez a hatalmas művész rendkívül szerény körülmények között élt . Amikor elhunyt a házában a szobrokon és vázlatokon kívül nem találtak ékszert, sem értékes bútorokat, sem. Legnagyobb meglepetésre találtak viszont egy lezárt szekrényben 8.289 aranydukátot. Ez az összeg kb. 30 kg. aranynak felel meg. Ascanio Condivi, az életrajzírója megírta, a szobrász nyomorúságos körülmények között élt. Nélkülözések árán kuporgatta vagyonát, amellyel vissza akarta szerezni a Buonarotti-család tekintélyét, hiszen generációkig visszamenően válaszható volt közfunkciókra. Ehhez viszont fizetni kellett bizonyos adókat, amelyre a család anyagilag képtelen volt.

Minden vélemény számít!

Optimization WordPress Plugins & Solutions by W3 EDGE