Filmek

Egy magyar nábob

|

Nehéz eldönteni, kiről írjak: Várkonyi Zoltánról, a színészről. Várkonyi Zoltánról, a filmrendezőről, Várkonyi Zoltánról a színházi rendezőről, Várkonyi Zoltánról a színi igazgatóról. Nem volt ő sokoldalú, ő mindez volt egy személyben. Sokan próbálnak ma is több szerepbe bújni, egyszerre lenni színész és rendező, de ez csak nagyon keveseknek sikerül. Várkonyi Zoltánnak megadta a sors, és persze a tehetsége, hogy minden lehetett, és mindenben ami volt, jó is volt.

Színészként már 1934-ben, (abban az évben végzett Ódry Árpád tanítványaként) egy legendában kapott kisebb szerepet: Meseautó. A háború alatt annak a Vígszínháznak a pincéiben bujdosott, melynek később rendezője és igazgatója lett haláláig.

Filmszerepeit nehéz felsorolni, de talán a legjobbak: Mese a 12 találatról, Hattyúdal, Fotó Háber, Simon Menyhért születése. A Fotó Hábert már ő is rendezte. 1960-ban egy kedves gyermek filmet készített, „Csutak és a szürke ló”, Mándy Iván halhatatlan regényéből, kitörölhetetlen gyermekkori emlékem nekem, de talán az egész generációmnak.

Hattyúdal

A 60-as évek közepén magyar klasszikusokat dolgoz fel. Jókait, Gárdonyit. A kőszívű ember fiai, Egy magyar nábob és a „nagy” film: Egri csillagok. 1976-ban, utolsó filmje is Jókai: Fekete gyémántok.

És közben színházban is játszik számtalan sok szerepet és rendez is. Nála a nap nem 24 órából állt, egy más dimenzióban élhetett. Mondhatnánk azt is rá, hogy semmiben nem volt kiemelkedő, egy jó iparos volt. De szégyen az? (egyébként szerintem kiemelkedő volt, csak rossz korban élt) Minden filmje, minden szerepe profi, de mégis élő. Lüktet. Tudott olyan maradandót alkotni, melyet életműnek hívunk. És itt a mű a lényeg, mert az élet elszáll. Várkonyi Zoltán 1912. május 13-án született. És már több mint 30 éve csak a képernyőn van velünk. Ott még sokáig. Ó volt és marad a magyar nábob.

Minden vélemény számít!

Optimization WordPress Plugins & Solutions by W3 EDGE