Pécsi hírek

Szent István király ünnepén

|

Idén, augusztus 20-án külön ajándékot is kapott Pécs Hazát szerető népe. Erdélyből hozzánk látogatott Böjte Csaba ferences testvér. A városi ünnepséget a Szent István téren tartotta, nem a város, hanem a Nemzet kenyere szervezői, a Nekem nincs ebédem alapítvány számára adományt gyűjtő női mozgalom tagjai és a Pékinas nevű cég.

A transzparens is az adott céget reklámozta. A kenyereket és a kis cipókat ennek a vállalkozásnak a sütödéjében készítették el. El kell ismerni, kiváló minőségben. A polgármester úr beszéde, – már amennyire beszédnek nevezhetjük az egymással összefüggésben nem lévő mondathalmazt-, a nemzet kenyere körül forgott. Az összeszedettség nyomait sem mutató szócséplést azzal zárta, hogy a nemzetet a kenyér tarja össze. Tisztában vagyok vele, hogy egy liberális beállítottságú ember nem sokat tud kezdeni Szent Istvánnal, az államalapítással, a nemzettel. Ezt kizárja a kozmopolita szemlélete. Ezért nincs értelme bővebb értekezésnek e tárgyat illetően, csupán annyit megjegyzés képen, hogy a kenyér valóban nagyon fontos, de nem ez tart bennünket együtt. Ennél több.

A nemzeti érzés! Amelyet immár több mint egy évszázada, – de különösen az elmúlt huszonkét évben -, sajnos elég nagy sikerrel kiirtottak a magyar népből. A kozmopolita liberálisok. Az összetartozás tudata, az hogy vállaljuk közös múltunkat, annak minden kudarcával és örömével együtt, ez tart bennünket össze Polgármester úr! Ennek szilárd alapja a keresztény erkölcs, a keresztény hit. Összetart bennünket az a testvériség, amelyet bár megtépáztak az évszázadok, gyengítettek saját bűneink, de amelynek csírája bennünk él, és bármikor ismét szárba szökken és fává terebélyesedik!

Az ünnepség színvonalát jelentősen növelte prof. dr. Korinek László úr beszéde. A nyolcvanas évek elején nekem statisztikát oktatott, és még elvtársnak szólították egyesek. Örvendetes, hogy végig tud menni a damaszkuszi úton, amely a megtérés útja.

A megyei agrárkamara elnökének szavait követően Böjte Csaba ferences testvér gondolataival növelte bennünk a hitet, a reményt és a kitartást. Sokszor elmondta, hogy nem szabad feladnunk! Bátran újra kell kezdenünk! Bízzunk Istenben, a mennyei Atyában, aki nem termel selejtet. Mi csodálatos teremtmények vagyunk, és ennek tudatában soha ne adjuk fel. Amit mi nem tudunk megoldani, azt Isten majd segít rendbe tenni. Böjte testvér további buzdítását hallhatták azok, akik a gyárvárosi templomban részt vettek a szentmisén. Nem köntörfalazott. Őszintén elmondta, hogy sokszor ő maga is csodálkozik azon, hogy 2300 gyerekről tud gondoskodni. Csodálkozik azon, hogy Isten nem csak ad, hanem bőven ad. Felszólított mindannyiunkat, hogy ne csüggedjünk, ne adjuk fel, és ha kell, tervezzük újra életünket Istennel együtt. Mindig van tovább, bármilyen nehézségre van megoldás, ha őszinte bizalommal kérjük a minket szerető mennyei Atyánk segítségét.

A szentmise végén nagyon megható volt a Böjte Csabával együtt érkező 96 éves káplán úr verse, amely Szent István népéről, rólunk, magyarokról szólt.

Minden sorát átjárta a hazaszeretet, a magyar testvériség gondolata, az összetartozás boldogító érzése. Szégyenkezve hallgattam ezt az idős embert. Több mint ezer kilométert utazott azért, hogy velünk megossza a gondolatait, hogy bátorítson bennünket. A kisebbségben, sokszor elnyomatásban élő, Márton Áron püspök által titokban felszentelt pap buzdít és bátorít engem, az itthoni magyart. Így tette ez a két szerzetes, két igaz magyar ember, az idei Szent István király ünnepünket felemelővé, de egyben fájdalmassá és elgondolkoztatóvá.

Igen. Isten segítségével újra kell terveznünk, újra kell(ene) kezdenünk.

 

Minden vélemény számít!

Optimization WordPress Plugins & Solutions by W3 EDGE