Kiemelt, Történelem

A „Legnagyobb Magyar” születése

|

 „Akit magyarnak teremtett az Úristen és nem fogja pártját nemzetének – nem derék ember”. Gróf Széchenyi István 1791. szeptember 21-én született Bécsben. Apja gróf Széchényi Ferenc, édesanyja Festetics Julianna grófnő. Édesapja a Magyar Nemzeti Múzeum alapítója. Édesanyja, a Georgikont alapító Festetics György gróf leánya volt. Középfokú iskoláit magánúton végezte, de nyilvánosan, magyar páterek előtt vizsgázott.

17 éves korában, két testvérével beáll katonának. Az édesapjuk hazafias lelkesedésből a haza szolgálatára adta mindhárom fiát (Istvánt, Pált és Lajost), holott csak egyet lett volna muszáj. Az ifjú grófnak tetszett a huszárélet. Főhadnagy a Württemberg huszárezredben, ahol társai kedvelik, a megjelenésében elegáns, beszédében közvetlen és testalkatában izmos fiút. A testedzésben mindig élen járt, több társát megtanította úszni, ezért hamar kedvelt lett. Úszástudásáról egy kis adalék. Angol stílusban, hibátlan mellúszásban űzte e sportot. Őróla jegyezték fel elsőként, hogy átúszta a Balatont.

A fiatal huszár főhadnagy Széchenyi vagy, ahogy ezredtársai nevezték, Stefi gróf élvezte a katonai életet, elöljárói feltétlen bizalmuk jeléül megbízták az ezredpénztár kezelésével. Ez nem is lehetett rossz döntés, az ifjú tiszt példásan kezelte a pénztárat. A havi zsoldfizetés sose késett. Az ifjú kedvét lelte a térképészeti munkákban is, szívesen írogatott a tábori asztalnál. Persze a nyugalmas élet nem tartott sokáig, hiszen Napóleon szeretett háborúzni.

Az 1808-ban a diéta 25 ezer újoncot szavazott meg, és döntött a nemesi felkelés megszervezéséről is. A nemesi felkelés ugyan kiállította a honvédő sereget, de a modern tüzérséggel rendelkező napóleoni hadak az előkészítő tűzcsapással szétkergették a magyar hadat. A felkelő sereg megfutott. Széchenyire nagy hatást tett a huszárok bátorsága, bajtársiassága, leleményessége és kitartása. Neki is termett babér a győri csata után, fontos küldetést teljesítve a Dunán egy lélekvesztőn felevezett és követként értesítette Chasteler altábornagyot Meskó tábornok helyzetéről, ennek következtében a két seregtest sikeresen egyesült. A király szóbeli dicséretétben részesített Széchenyit.

Az ifjú gróf a felkelő had feloszlatása után is a seregnél maradt. A 7. Liechtenstein huszárezred kapitánya lett. A századosi kinevezés címzetes rangnak bizonyult, nem járt vele századparancsnoki cím, ezért ”kompánia nélküli kapitány” lett. Az ezredét átvezényelték Erdélybe, majd 1813-ban Csehországba, ahonnan majd útnak indulnak Lipcse felé, hogy a szövetséges csapatokkal egyesülve legyőzzék a franciákat

1813. október 16-17-én részt vett a “népek csatájában”. Bátorságáról, leleményességéről szinte legendák keringtek a hadseregben. 1813. október 16-áról 17-ére virradó éjjel, Schwarzenberg herceg Blücher porosz tábornagyhoz küldte, hogy a 18-ára tervezett ütközethez csatlakozzon. Az ifjú kapitány a legrövidebb utat választva, az ellenség vonalain keresztül, szerencsésen eljutott Blücherhez. E megbízatása teljesítése után, azt a feladatot kapta, hogy a svéd trónörököst, Bernadotte-ot is csatlakozásra bírja a két császár és a porosz király nevében. Széchenyi a porosz tábornagy előtt úgy nyilatkozott, hogy készen áll a feladat teljesítésére. A svéd trónörökös elutasító válasszal fogadta. Széchenyi ekkor elismervényt kért arról, hogy a három uralkodó meghívását átadta. A trónörökös erre gondolkodóba esett, majd rövid tanácskozás után rászánta magát a csatlakozásra. Az útirány kijelölésével pedig Széchenyit bízta meg. A csata harmadik napján Bernadotte kellő pillanatban érkezett a csatatérre, és ezzel a csata is eldőlt. Széchenyi kitűnő hadi szolgálata elismeréséül első osztályú kapitányi rangot kapott. Kitűntették az orosz Szent- Vladimir-rend IV. osztályának lovagkeresztjével is. 1814-ben a futárteljesítményért megkapta a Pour le Mérite porosz katonai érdemkeresztet valamint a Szent-Móric és Lázár-rend fehér keresztjét. A lipcsei csata után az előnyomuló csapatokkal francia területre lépett.

1815. május 2-án a tolentinói lovassági ütközetben egy ügyesen megszervezett rohammal szétverte Joachim Murat testőrezredét. Ezután a Hessen-Homburg huszárezredhez helyeztette át magát, és itt szolgált, 1826. február 15-éig, a katonai szolgálatból való kilépéséig.

1815-17-ben beutazta Olaszországot, Franciaországot, Angliát, Görögországot, a kisázsiai partokat, hazatérve pedig Magyarországot és Erdélyt. Ekkor, 1821-ben kötött barátságot Wesselényi Miklóssal, s 1822-ben már vele tanulmányozta Dél-Németországot, Franciaországot, Angliát. 1825-ben újból bejárta Franciaországot és Olaszországot. Az utazásai során látottak és tapasztaltak arra ösztönözték, hogy hazája elmaradott állapotán segítsen, s erre megnyerje nagybirtokos osztálya tagjait. Elsősorban az arisztokratákat. Már 1822-ben meghonosította angliai mintára Pesten a lóversenyeket. 1825-ben létrehozta az Első Lótenyésztő Egyesületet.

Az 1825-ben megnyílt országgyűlés alsó táblájának ülésén, Felsőbükki Nagy Pálnak, az elkorcsosodó főurakat kigúnyoló beszéde útán szót kért, és egyévi jövedelmének ajánlotta megteremtette a Magyar Tudományos Akadémia megalapítására. Széchenyi beszédét követően többen, nagyobb összegekkel támogatták egy magyar tudós társaság felállításának tervét. Az 1827.évi XI. törvényben kimondták, hogy az “önként és szabad adakozással összeszedetett tőke vagyonból Magyar Tudós Társaság állíttassék föl”. Széchenyi István az ország egyik leggazdagabb arisztokrata családjából származott. 1827-ben Pesten megalapította a Nemzeti Kaszinót azzal a céllal, hogy elősegítse a főurak nemzeti alapon történő politikai állásfoglalásának kialakulását. 1828-ban jelent meg első könyve (Lovakrul).

1830. január 28. jelent meg “Hitel” című munkája mely Magyarország polgári átalakulásának gazdasági-társadalmi program összefoglalója. A “Hitel”-lel az volt a célja, hogy rádöbbentse a nemességet: az ország társadalmi-gazdasági átalakítását saját jövőjének érdekében is végre kell hajtania. Központi gondolata: a magyar gazdasági életben hiányzik a befektetés, mert nincs hitel. A hitel hiányában a birtokos nem tudja korszerűsíteni elavult gazdaságát. Hitelt a birtokos azért nem kap, mert az ősiség elavult intézménye akadályozza a nemesi birtokok szabad adásvételét. Gátja a modernizálásnak maga a nemesség kiváltságrendszere, az alacsony értékű robotmunka. Vádolja a nemességet, mivel az visszaél a jobbágyok – “a haza legszámosabb” és így legfőbb tekintetre méltó részének, “minden terhek türelmes viselőjének” munkájával. A nemesség önkritikátlan, eltelik nemzeti múltjának dicsőítésével, ezért önkritikus látásmódra, kiművelt emberek sokaságára van szükség.

1830. szeptember 4-én megtette első útját Bécs és Pest-Buda között az angol vállalkozókkal alapított Első Duna gőzhajózási Társaság első gőzhajója az “I. Ferenc”. A Társaság életében jelentős változásokat hozott Széchényi. Tervei között szerepelt a Duna hajózhatóvá tétele és a folyami közlekedés megteremtése a Fekete-tengerig s azon át Konstantinápolyba. Példájára több magyar arisztokrata vásárolta meg a Társaság részvényeit. 1833-ban a Társaság egy másik “Duna” nevű (később “Argó”), 1834-ben egy harmadik “Pannónia” nevű gőzhajót is üzembe állított. A Társaság beszerzett egy tengerjáró gőzöst, s azzal Odesszába, illetve Konstantinápolyba tett utakat. 1835-ben megszerezték az Óbudai szigetet. Ez téli kikötőül és hajóépítő műhelyként szolgált. 1836-ban Széchényi kezdeményezésére Sopronban, majd Pesten alakult részvénytársaság gőzgéppel működtetett hengermalom építésére. Utóbbi napi 17 tonna lisztet állított elő. Meghajtó gőzgépe a maga 30 lóerejével a legnagyobb volt az országban. Széchenyi még részt vett a Kereskedelmi Bank alapításában. Foglalkozott a magyar színház kérdéseivel. Elősegítette a bortermelés és selyemhernyó-tenyésztés növelését. Királyi biztosként irányította az Al-Duna szabályozásának hatalmas munkáját. Az 1840-es években a Tisza szabályozás megindítása, a balatoni gőzhajózás életre hívása emelkedik ki gyakorlati tevékenységeiből. A Lánchíd is Széchenyi nevéhez kapcsolódik. Széchenyi volt a motorja az építkezésnek. Ez volt az első állandó híd Pest és Buda között. Itt kötelezték először a nemeseket hídpénz fizetésére. A híddal Széchenyi dédelgetett tervét is siettetni kívánta az ország fővárosává emelni Pest-Budát. Ezt a Szépészeti Bizottmányban kifejtett működésével maga is segítette. A Várhegy-alagút megépítésének terve ugyancsak Széchenyitől ered.

Az első reformországgyűlés (1832-36) harcaitól távol tartotta magát. Kossuth Lajos 1841. január 2-án megindított Pesti Hírlapja már nyílt fellépésre késztette, valójában a radikalizálódás ellen. A „Kelet Népe” című művében a forradalomtól rettegve vádolja Kossuthot, hogy “izgatásával” veszélyezteti a békés reformtörekvéseket, hogy “a szívhez szól, ahelyett, hogy az észhez szólna”. Kossuth higgadt, de határozott válaszában visszautasította Széchenyi vádjait, ugyanakkor az 1830-as évek Széchenyijéről megállapítja, hogy “Ujjait a kor ütőerére tevé, és megértette lüktetéseit; és ezért, egyenesen ezért tartom én őt a legnagyobb magyarnak.” A polgári átalakulást a főnemesség vezető szerepével összeegyeztetni kívánó Széchenyit, az uralkodóház és monarchia hívét a következő években is mélységes szakadék választotta el a liberális nemesség radikalizálódó vezetőitől.

Kossuth gazdasági kezdeményezéseit: a Védegylet, a Magyar Kereskedelmi Társaság, a Gyáralapító Társaság alapításait is azért támadta, mert attól tartott, hogy ezek Béccsel való összeütközés és a forradalom felé viszik az országot. Amikor Kossuth 1847 elején a Hetilapban levonta az 1846-i galíciai parasztfelkelés tanulságait s a jobbágyfelszabadítás és a közös teherviselés egyszerre történő, azonnali megoldását történeti kényszernek nevezte.

Széchenyi ezt forradalmi izgatásnak értékelte és a Politikai programtöredékek című röpiratában parasztlázítással vádolta meg ellenfelét és felszólította, hogy lépjen le a politika mezejéről. 1847 őszén pedig, mikor Kossuth Pest vármegye követe lett, Széchenyi Moson vármegyében követté választatta magát, hogy az alsó táblán ellensúlyozza Kossuth előtte oly károsnak tetsző irányító szerepét. Az 1848. februári, márciusi forradalmi hullám megrémítette. Annál nagyobb örömmel fogadta a vértelen forradalom győzelmét, az uralkodó által szentesített polgári átalakulást. Részt vállalt a Batthyány kormány munkájában, s mint közlekedésügyi miniszter. Hatalmas energiával látott hozzá, hogy megteremtse közlekedési programjának előfeltételeit. Bécs és a független Magyarország közötti ellentétek fokozódó kiélesedése miatt letargiába esett. Bécs ultimátumát, amely meg akarta fosztani Magyarországot azoktól a márciusi vívmányoktól, amelyeket teljes meggyőződésével helyeselt, felzaklatott idegrendszere nem bírta elviselni.

Egyre határozottabban jelentkeztek rajta az elmebaj tünetei és egy sikertelen öngyilkossági kísérlet után 1848. szeptember 5-én háziorvosa kíséretében elindult Döblingbe, ahol hosszú éveket töltött az ideggyógyintézetben. 1857-től újból papírra veti gondolatait. Feljegyzéseiben (amelynek Károlyi Árpád a Nagy Magyar Szatíra címet adta) leszámolt Bécshez fűzött illúzióival. Rapszodikus párbeszédekben rögzítette gondolatait. A gyilkos vitairat nevetségessé teszi s magyarországi abszolutizmus kegyetlen, és ostoba rendszerének kieszelőit. A Nagy Magyar Szatíra kéziratban maradt, de lényeges gondolatait felhasználta a kormány által sugalmazott és a Bach-rendszer eredményeivel dicsekvő röpirata írt válaszában. A Blick auf dem anonymen Rückblick (német “Pillantás a névtelen visszapillantásra”) név nélkül Londonban jelent meg 1859-ben. Széchenyi valóságos sajtóközpontot rendezett be a Bécs melletti döblingi gyógyintézetben. Memorandumokat juttatott el az angol, a francia kormányhoz. Röpiratokat írt, hogy Bécset engedményekre kényszerítse az 1859. évi válság idején. A rendőrség felfigyelt politikai tevékenységére, házkutatást tartottak, majd értésére adták: tisztában vannak azzal, hogy a gyógyintézetet politikai menedékhelynek használja fel.

A hagyatékában fennmaradt befejezetlen munkája arról tanúskodik, Széchenyi eljutott oda, hogy az 1848-49-évi magyar tragédiáért Bécset tegye felelőssé! Az ellenzék reformmozgalmáról itt több megértéssel ír, mint életében bármikor. Élete végén szembefordult az addig általa sérthetetlenként tisztelt Habsburg-házzal is.

Az üldöztetéseknek csak a halála vetett véget. 1860. április 7-ről 8-ára virradó éjszakán “karosszékében ülve, átlőtt koponyával találtatott”. Széchenyi gróf hazaszeretete, hazája modernizálására tett számtalan tette méltán emelte a Legnagyobb Magyarrá!

Minden vélemény számít!

Optimization WordPress Plugins & Solutions by W3 EDGE