Kiemelt, Történelem

Az aradi Golgota. Gróf Dessewffy Arisztid

|

„Tegnap hősök kellettek, ma mártírok. Így parancsolja ezt hazám szolgálata.” Az 1848-49-es magyar szabadságharc tábornoka 1802. július 2-án az Abaúj vármegyei Csákányban született jómódú, magyar evangélikus családban.

Tanulmányait a kassai és az eperjesi gimnáziumban végezte. Édesapja pályáját követve 18 éves korában jelentkezett Radetczky huszárezredébe, és 20 évet szolgált a császári seregben. A napóleoni háborúkat követően 1839-ben, mint kapitány nyugdíjaztatta magát, majd megnősült, és Eperjesen gazdálkodásba fogott. Gyermekei és felesége még a forradalom kitörése előtt meghaltak.

Magányos életében az 1848-as forradalom és szabadságharc hozott fordulatot. Augusztusban már őrnagyi rangban vett részt a Sáros vármegyei lovas nemzetőrség szervezésében. 1848. november 26-án alezredessé és a felső-tiszai hadtest dandárparancsnokává nevezték ki. Részt vett a december 11-ei budaméri ütközetben. Az 1849. január 4-ei kassai ütközetben az ő vitézségének és az általa vezetett hadosztály kitartásának volt köszönhető, hogy a Mészáros vezette hadtest nem szenvedett még nagyobb veszteségeket Schlik tábornoktól. Klapka György parancsnoksága alatt részt vett a felső-tiszai hadtest újjászervezésében, majd dandárával kiválóan szerepelt a Schlik-hadtest elleni Tisza mentén vívott győztes ütközetekben. Február 14-én ezredessé léptették elő. Február 18-án Kompoltnál két huszárosztály élén szétvert egy császári vértes különítményt. Kitüntette magát a kápolnai csatában, majd a tavaszi hadjárat ütközeteiben, ezért április 18-án megkapta a Magyar Katonai Érdemrend III. osztályát, majd április 30-án az I. hadtest lovashadosztályának parancsnokává nevezték ki. Hadtestével jelen volt Buda ostrománál. Június 2-án átvette a IX. hadtest parancsnokságát, egyben megkapta vezérőrnagyi kinevezését. Július elejétől a felső-magyarországi hadsereg lovassági főparancsnokaként feladatul kapta az orosz sereg előrenyomulásának akadályozását. A lovasság élén kiválóan szerepelt a július 20-ai turai ütközetben. A Szeged környékén összpontosított magyar főerők lovassági főparancsnoka, majd augusztustól ismét a IX. hadtest parancsnoka lett. Részt vett az augusztus 5-ei szőregi, majd az augusztus 9-ei temesvári csatában. Augusztus 16-án átadta a hadtest parancsnokságát Lázár Vilmos ezredesnek.

Ezután hadosztálya maradványaival a török határ felé tartott, de egykori tiszttársa, Liechtenstein herceg, császári altábornagy rábeszélésére mégsem menekült török földre, hanem előtte augusztus 19-én Karánsebesnél letette a fegyvert. Innen szállították az aradi várbörtönbe, ahonnan sem feleségének, sem Liechtenstein hercegnek a közbenjárása sem tudta kiszabadítani.

Az aradi vértanúk kivégzése. (Thorma János)

Az Aradon felállított császári haditörvényszék az osztrák császári hadseregben tett esküjének megszegése, – a„törvényes császárának és királyának csapatai ellen harcolni nem fog, – valamint az április 14-ei debreceni függetlenségi nyilatkozat támogatása okán felségsértéssel vádolta. Végül szeptember 26-án 12 társával együtt kötél általi halálra ítélték, amit esetében Haynau táborszernagy „enyhítésével” lőpor és golyó általi halálra változtattak. Az ítéletet 1849. október 6-án hajnali fél hatkor hajtották végre Aradon. A golyó által kivégzettek négyes csoportjában másodikként lépett a kivégző osztag elé. Október 6-án hajnali kettő és három óra között a papok felkeresték a halálraítélteket. Gróf Dessewffy Arisztid békésen aludt. Úgy ébresztették fel. Miért ne aludnék, nyugodt a lelkiismeretem válaszolta.

A kivégzést követően holttestét az aradi vár árkában temették el. Később a családja titokban felkutatta és „megvesztegetés” által kicsempészte, a maradványait. 1850-ben a margonyai birtokra szállították. Az ott megépült családi kriptában helyezték örök nyugalomra.

A szabadságharc alatt vette feleségül Szinyei Merse Emmát Pesten 1849. július 5-én. Az esküvőt követően újra kivezényelték az egyre hátráló magyar csapatokhoz. A hagyomány szerint Dessewffy Arisztid második felesége, kegyelmet járt ki férje számára, de későn érkezett Aradra. Haynau állítólag fölajánlotta neki, hogy férje helyett mást menthet meg a haláltól. Így volt-e, vagy sem, tény, hogy a családdal rokon Máriássy János honvédezredes halálbüntetését 18 évi várfogságra változtatták, amiből 7 évet töltött le.

Minden vélemény számít!

Optimization WordPress Plugins & Solutions by W3 EDGE