Firkászat

A beatnemzedék nem szereti a magyar kormányt

|

Lawrence Ferlinghetti emberjogi  aggályok miatt visszautasította Magyar PEN Club által első alkalommal odaítélt Janus Pannonius-díj nagydíját. Az 50 ezer euróval járó díjat  a Los Angeles Times cikke szerint azután utasította vissza Ferlinghetti, mert tudomást szerzett arról, hogy azt részben a magyar kormány finanszírozza.

„”Mivel a díjat jelenleg részben a magyar kormány finanszírozza, és mivel a jobboldali rezsim politikája a tekintélyelvű irányítás felé, következésképpen a szabad véleménynyilvánítás és a polgári szabadságjogok korlátozása felé tolódik, nem tartom lehetségesnek, hogy az Egyesült Államokban elfogadjam a díjat” – idézett a lap a levélből.

Ne menjünk bele abba a polémiába, hogy ez igaz, vagy sem, de sejtéseim szerint Ferlinghettinek nem sok fogalma lehet arról, egyáltalán hol van Magyarország. 94 éves, kicsit már szenilis is lehet. Tételezzük fel, valakik súgtak neki.

A hír mindenesetre ismét rombolja Magyarország tekintélyét, mert azért Ferlinghetti neve jól cseng az egész világon, és a beatnemzedék egyik utolsó élő tagja. (Gary Snyder él még) Híresebb írásai: „Egyes szám negyedik személy”, Vallomás”, „Eufória” a Ginsbergnek írt „Ő” és a „Hol van Vietnám”.

A Janus Pannonius-fődíjat olyan szerzőnek ítélik oda, akinek költői életműve illeszkedik az európai kultúra főáramába. A részben magán-, részben kormányzati forrásból finanszírozott költészeti nagydíjat azzal a szándékkal alapították, hogy “egyfajta költői Nobel-díj szerepét töltse be a világ irodalmi életében”. A díjátadást minden évben Janus Pannonius születésnapjához, szeptember 29-hez közeli időpontban tervezik megtartani.

És ha már visszautasította, olvassunk el egy verset is tőle:

Ő
(Allen Ginsbergnek)

Géher István fordítása

Ő az  a prófétákból egy aki eljött
Ő az  a piszkos prófétákból egy aki eljött
Ő az  szakálla volt az Ó-Testámentomban

          csak leborotváltatta Patersonban
Ő az  nyakára gégemikrofont köt

          midőn szavalóestekre megy

          és több ő mint a költők táborából egy
és ő az a jó öreg aki szüntelenül egy

                                                                         verset körmöl

          egy jó öregről

          akinek mindenről az jut eszébe Halál
és aki verset körmöl

          egy jó öregről

          akinek mindenről az jut eszébe Halál
és aki verset körmöl

          mintha a képet látnád a képes

                                                                   Zabpehely-dobozt

          egy ember alakja látszik amint fog egy

                                                                                   dobozt

          amelyen egy alaknak képe látható
amint fog egy dobozt

          és az alak törpül
mindegyre törpül és távolabbra fordul körbe körből
ekképp mutatkozik a zsugorodó való

          Ő az a prófétákból egy aki eljött

          hogy lássa hallja jelentse jegyzőkönyvvel
a zsugorodó világ

          jelenlegi állapotát

          Ő az szemében horgas cipőgomboló

          keresztül tűzi-fűzi

          ahány lábon csak áll a lét

          s ahány cipőmadzag hír mindből kibogozza
a valóság természetét

          És kiszúrja ő a szemével

          mind ami kallódó személy vagy holmi
s kivárja ő vajon nem mozdul-e meg
amint a kandúr őrzi a holt fehér egeret
ha azt gyanítja búvik ott benn
még holmi apró gombolyag élet
és ő csak várja szelíden
mikor mutatja meg magát csak erre les
ha hím ha nő ha semleges
és ő a szelíd Isten báránya véled
elkészíttetve tébolyító bordaszeletnek

          És ő utánaböngész minden gyanús leletnek

          és összeböngész ő minden személyt vagy holmit
és megvizsgálja azt és megrázogatja azt
amint fehéregeret madzagra akaszt
ki úgy hiszi tán eleven maradt a féreg
és rázza míg megszólal

          és rázza míg megéled
és rázza míg megszólal
Ő az  a Kandúr éjhosszat ki lopózva lépked

          és ott alussza buddhavoltát violaszín alatt

          és ott hallgatja a neszt ha tapsot üt három

                                                                            tenyér

          és ott olvassa az írást csont agya-tábláján

                                                                                     ahogy áll

          léte tulajdon hieroglifáját

Ő az  botvégre tűzött harsogó valag

          és harsog ő a kétlábú adó-vevő
és kagylóját füléhez tartja ő

          és kagylóját szájához tartja ő
és hall halált halált

Ő az  feje egy van s nyelve egy hátulra kötve fel
és nyelve betölti a száját

          és szólal ő az állat nyelvivel

          és kieszelt aztán egy nyelvet az ember
mit meg nem ért más lelkes állat

          és lát az ő nyelve és nyelvre szóra talál
és hall az ő füle hall e beszédre
és füle kétfele áll

          és hall halált halált

          és nyelve van egy amivel kibeszélje
mit meg nem ért más lelkes állat

Ő az  meginduló gyökér sétáló villa-ágas

          egy szeme mint a göcsőrt a fej közepében
és szeme kifordul és befordul
és lát és tébolyul

          és tébolyul és látva lát
És ő az a tébolyodott szem az egyes szám negyedik
személyben
amelyről senki sem beszél

          és ő a hang az egyes szám negyedik

                                                                               személyben

          amelyben senki sem beszél

          s amely van mindazonáltal

          lopótök fejjel és papír pofával
és haja hosszú tébolyult halálhaj
és erről senki sem beszél

És ő  beszél folyvást magáról és szólít holtakat ő
halott szülőjét s elholt Rózsika nénjét
és hajuk hosszú és hosszú a körmük
és nő mindegyre nő
s eljönnek ők úgy jönnek elő a szóban ők

                                                                      manikűrözetlen

És ő  van itt a sötét hajú aki eljött

          a sötét szemű a sötét cipős

          s kezében ott a jelentés nagy sötét kötetben

És ő  az a nagy sötét madár egy lábon billegő s
hallgatja a neszt amint az élet megmutatja

                                                                                        magát

          az ideg kagylófödelén

          s beszél mivel dalolna s bőréből szabadulna
és belebök nyelvével bőrbe mely kagylófedél
és bekopog szemével a dönget a kagylón
és lát fényt fényt és hall halált halált
amelyről senki sem beszél

Mert ő az a fő s a főbeli látomás

          s szemében ott a gyík-tekintet
s az ő kitárult látomása ajtó
amelyben áll ő és kivárja és kihallja

          hogy a kéz kopog és tapsol és tapsol és

                                                                                       kopog

          fejére Halált Halált

Mert ő az önmaga révült illuminációja

          és ő az önnön hallucinációja
és ő az önnön fej-zsugorítója

          és forog az ő szeme a világ zsugorodó

                                                                                    fejében

          és hallja amint az ő ágyéka szól Halált

                                                                                     Halált

          süket zenére

Mert ő az ím aki eljött mind e világnak végezetére
és ő az esendő hús amely ím szóra vált
és ő kibeszéli a szót mit hall a húsban a

                                                                      csont velejében

          és ez a szó Halál

                                        Halál Halál

                                                            Halál Halál

                Halál Halál

                                    Halál Halál

                                                       Halál

                       Halál Halál

                                          Halál Halál

               Halál Halál

                                    Halál Halál

                                                        Halál Halál

          Halál Halál

                              Halál Halál

                                                  Halál Halál

                                                                      Halál Halál

                                                               Halál

 

 

Minden vélemény számít!

Optimization WordPress Plugins & Solutions by W3 EDGE