Filmek

Emmanuelle: The end

|

Emmanuelle Arsan (írói álnév) 1957-ben publikált egy önéletrajzi regényt. Egy francia képzőművész, Just Jaeckin 1974-ben lehetőséget kapott filmkészítésre. Talált a főszerepre egy fotómodellt, Sylvia Kristel, és egy nagyon jó, slágergyártó zeneszerzőt, Pierre Bachelet. Ez a négy adta magát és készült egy film: Emmanuelle címmel. Ez tette híressé azt a Sylvia Kristelt, aki 2012. október 17-én eltávozott a földi erotikából. Mert az Emmanuelle bizony erősen erotikus film volt, sőt 1974-ben a cenzúra betiltását követelte, pornográfnak bélyegezve. Sylvia Kristel azonnal a női emancipáció hírnöke lett, pedig nem csinált mást, mint testét nem áruként, de mindenkinek felkínálta és nagyokat kefélt. Mondjuk röviden ennyi a film története. Hogy miért lett mégis kultikus film? Mert Emmanuelle nem csak kefélt. Felszabadult. A szex is hozhat szabadságot. Az ember szabadságát. A korlátok, tabuk ledöntése, a meztelen test vállalása felszabadítja az emberben rejlő kínzó vágyakat. Nem azt mondja a film, hogy aki orrba-szájba kefél, az szabad lesz, inkább csak annyit: megvalósítom magamat, és még jól is esik. A pornófilmek soha nem sugallják ezt, ott a test csak hús, a vége pedig csak kiömlő sperma. A film képei szépek, egy azóta is ismeretlenségben rejtőző Richard Suzuki fényképezte, a zene dallamos, Sylvia szép, a környezet egzotikus. De a film nem ezek összhangjától lett jó, inkább a gondolattól. Ki ne vágyna ilyen életre? Minden nő belül érzi: egyszer kellene csak így elfogadni a szexet. Használni a testet. Lux Elvíra sokat tudna erről beszélni.

A film a felszabadulás orgazmusa, az élvezetek csábítása, és ezek megélése annak minden gátlása nélkül.

Sylvia Kristel ezzel sajnos skatulyába dugta magát. Az Emmanuelle-nek készült még 10 része. Bosszú, titok, Velence, mindörökké, illata stb.

[youtube=http://www.youtube.com/watch?v=OwVFNrvKJ6A&feature=fvsr]

És jött még egy erotikus film, ami szintén hírhedten híres: Lady Chatterley szeretője. Dolgozott Alain Robbe-Grillett-el, Borowczyk-al, szerepelt együtt Alain Delonnal, Faye Dunaway-el, Ornella Muti-val, de a siker már nem jött. A „Repülőtér 79” még csak-csak, de Hollywood nem tett jót neki, rászokott a kábítószerre, és csak akkor tudott róla leszokni, amikor visszatért Európába. 2002-ben torokrákot állapítottak meg nála, azóta nem forgatott filmet. 2004-ben tüdőrákkal kezelték, majd haláláig Amsterdamban élt. 2012. júliusában szélütést kapott. 2012. október 17-én megtért a már rég halott Emmanulle-hez.

Minden vélemény számít!

Optimization WordPress Plugins & Solutions by W3 EDGE