Mindennapi tudomány, Pilvax Primőr

Az első hidrogénbomba felrobbantása

|

Az USA-ban Teller Ede vezetésével elkészült az hidrogénbomba. Ezért az Egyesült Államok 1952. november 1-én a Csendes- óceán térségében az Ivy (Borostyán) hadműveletet keretében sikeres hidrogénbomba kísérletet hajtott végre. Ezzel új fejezet kezdődött a nukleáris fegyverkezési versenyben. E verseny keretében olyan mennyiségű arzenált hoztak létre a szuperhatalmak, amely többszörösen is képes lett (és képes napjainkban is) elpusztítani az emberiséget a szülő bolygónkról, a Földről.

A kísérleti robbantásra 1952. november 1-jén, 7 óra 15 perckor került sor. Az új „szuperbomba” hatóereje Kb. 12 megatonna lehetett. Azaz több mint hétszázszorosa a Hirosimát elpusztító atombombáénak. A bomba ereje minden képzeletet felülmúlt, és a létrehozásán bábáskodó tudósok elképzeléseit is felülmúlta.

Ennek az elképzelhetetlen pusztító erőnek 77 százaléka a deutériumtartályt körülvevő, 4,5 tonna urán hasadásából származott. Az 5,2 kilométer átmérőjű tűzlabdából kialakult gombafelhő mindössze 2 és fél perc alatt 33 km magasra emelkedett. A gomba teteje 160 km szélesen terült szét, a szára 32 km széles volt. Az irtózatos erejű robbantás hatására az Enewetak korallzátonyhoz tartozó Elugelab sziget eltűnt a Föld színéről! A helyén majd 2 kilométer átmérőjű, 50 méter mély kráter maradt. A léglökési hullám hatására és a hat méteresre emelkedő hullámok elpusztították az említett szigetek teljes növényzetét. Az epicentrumtól mintegy 50 kilométer távolságban tartózkodó hajókra radioaktív törmelék hullott. Ezért az atoll egész környéke sugárszennyezett lett.

1945. július 16-án robbantották fel az első kísérleti atombombát a Los AIamostól 330 km-re fekvő új-mexikói Alamogordo sivatagban. A megfigyelésnél a Manhattan Program egész személyzete részt vett. A bomba hatalmas pusztító erejének láttán megszólalt a tudósok lelkiismerete. A kutatók között számos kétely és nézeteltérés merült fel az atomrobbantás erkölcsi jogosultságát illetően. Szabad-e a bomba bevetésével százezer embert elpusztítani? Politikust és tudóst még sohasem állított a történelem ilyen erkölcsi dilemma elé. A végső döntés azonban a politikusok kezében volt, ők pedig az atombomba bevetése mellett voksoltak.

Ismert tény, hogy három magyar tudós, Szilárd Leó, Teller Ede és Wigner Jenő kereste fel Einsteint és győzte meg, hogy írjon levelet Roosevelt amerikai elnöknek, hogy az atomenergia lehetőséget ad rendkívül erős, új típusú bomba előállítására. A levelet Szilárd Leó Alexander Sachs segítségével küldte el az amerikai elnöknek. Ugyanis ő közeli barátságban volt Roosevelt elnökkel. Sachs a levéllel csak két hónap múlva juthatott be a Fehér Házba és adhatta át az elnöknek. Ennek a levélnek a hatására alakult meg a Manhattan Program, amely az atombomba megalkotását volt hivatva megteremteni.

Teller Ede csak 1941 márciusában kérhette az amerikai állampolgárság felvételét. Annak ellenére, hogy nem volt amerikai állampolgár, 1940-ben már az Uránium Tanácsadó Bizottság tagja lett Wigner Jenővel és Szilárd Leóval együtt. Hirosima és Nagaszaki elpusztítása után Szilárd Leó egy petíciót fogalmazott meg, melyben a további kísérletek nemzetközi ellenőrzését ajánlotta. Ebben az időben Teller elképzelése is az volt, hogy az atomenergia titkát meg kell osztani a világ minden országával, valamint az ellenőrzést nemzetközivé kell tenni. Ez csak akkor valósítható meg, ha a szovjet társadalom nyitottá válik. Amikor Sztálin kiterjesztette hatalmát Kelet-Európára, és elutasította a demokratikus változásokat a tudós gyanúja a szovjetek felé igazoltnak tűnt. Mivel Teller szülőhazájában Magyarországon is ez történt 1947-48-ban, ezért egyre határozottabban foglalt állást azok mellett, akik az USA szabadságát, ha kell, fegyveresen is hajlandók megvédeni.

Teller “Hirosima hagyatéka” című, 1962-ben megjelent könyvében a következőket írja: “Meggyőződésem, hogy a meglepetésszerű, tragikus bombázásra nem volt szükség. Felrobbanthattuk volna a bombát az éjszakai órákban, nagy magasságban Tokió felett. A nagy magasságban felrobbantott bomba hirtelen rémítő nappali fényt gyújtott volna a város felett, de nem ölt volna meg senkit. És miután demonstráltuk volna a bombát – magunknak is bebizonyítva, hogy valóban felrobbantható – közölhettük volna a japánokkal, hogy mi ez a fegyver, és mi történne, ha még egy atombombát robbantanánk fel, ezúttal már alacsonyan.”

A háború után Tellernek felajánlották Los Alamosban az elméleti csoport vezetését, amit azzal a feltétellel volt hajlandó elfogadni, hogy áttérnek a hidrogénbombával kapcsolatos kutatásokra. Teller azonban nem volt képes ezekhez az elképzelésekhez kellő számú és rangú támogatót találni. Mivel 1949. augusztus 29-én a szovjetek felrobbantották az első atombombájukat, ezért az USA-ban győzött az a vélemény, hogy folytatni kell a kutatásokat. 1950. január 31-én Truman elnök a következő kétmondatos nyilatkozatában adta a világ tudomására az a nukleáris fegyverkezés új fejezetének kezdetét: “Mint fegyveres erőink legfelsőbb parancsnokának az a kötelességem, hogy gondoskodjam országunk védelméről bármilyen esetleges agresszor ellen. Ennek értelmében utasítottam az Atomenergiai Bizottságot, hogy folytassa munkáját mindenfajta atomfegyver fejlesztésén, beleértve a hidrogén- vagy az úgynevezett szuperbombát is.”

Jane Fonda, a világhírű színésznő Tellert a hidrogénbomba miatt háborús bűnösnek nevezte. Erre egy újságírónő úgy fogalmazott az egyik cikkében a színésznőt bírálva, hogy: „tessék, lakatot tenni az ilyen felelőtlen nyilatkozók szájára”. Teller sem maradt adós a válasszal az mondta az újságírónak, hogy: “Asszonyom, Jane Fonda semmiféle tudományhoz nem ért. Jane Fonda egy buta liba! De én Voltaire egykori megállapításához, a szabad véleménynyilvánításhoz tartom magam. Még a libáknak is joguk van elgágogni saját mondanivalójukat. Én hajlandó vagyok barikádra menni a libák gágogási jogának védelmében.”

1962 végén Teller Edét „a fizikai kémia és a nukleáris fizika terén elért eredményeiért, a termonukleáris kutatásokban vitt vezető szerepéért és a nemzetbiztonság érdekében kifejtett tevékenységének elismeréseként” az Egyesült Államok elnöke dr. Edward Tellert Fermi-díjjal tüntette ki. A díjat, mely a tudósok értékelése szerint a Nobel-díjjal egyenértékű, a Fehér Házban személyesen az elnök, John F. Kennedy adta át.

Az emberiség szerencséje, hogy Hirosima, és Nagaszaki elpusztítása után nem alkalmaztak sem atom, sem hidrogénfegyvert.

Minden vélemény számít!

Optimization WordPress Plugins & Solutions by W3 EDGE