Kiemelt, Mindennapi tudomány

Napfogyatkozás Ausztráliában

|

Nagyon sok érdeklődő, amatőr és szakcsillagász utazik ezekben a napokban Ausztráliába. Egy gyönyörű természeti jelenség lesz látható szerda kora reggel (helyi idő szerint) ugyanis teljes napfogyatkozás lehet megfigyelni. A totalitás a legjobban Queensland szövetségi államból figyelhető meg a legjobban. Két perc lesz azaz időpont amikor a Hold teljesen eltakarja majd a Napot.

A Hold árnyéka az adott időpontban a Darwintól 250 kilométerre-keletre fekvő Garig Gunak Barlu nemzeti parkról lesz észlelhető – mondta Fred Espenak a NASA szakértője. Az árnyék innen a Carpentaria-öblön halad át, majd ismét eléri az ausztrál szárazföldet, ahol két percen át lesz megfigyelhető. Mivel a Napfogyatkozás kora reggel következik be a központi csillagunk csak 14° magasan lesz a látóhatár felett.

A déli féltekén megtett 14 500 kilométeres táv után a napfogyatkozás közép-európai idő szerint éjfél után 48 perccel ér véget Chilétől 800 kilométernyire nyugatra. Pápua Új-Guineában, Indonézia keleti csücskében, Ausztrália keleti felén és Új-Zélandon részleges napfogyatkozás lesz megfigyelhető, akárcsak Polinéziában, Chile déli részében és Argentínában.

A teljes napfogyatkozás igen ritka jelenség. A Földnek ugyanarról a pontjáról csak 410 évente figyelhető meg az északi féltekén és 540 évente a déli féltekén.

A legutóbbi teljes napfogyatkozás 2010. július 11-én volt a Csendes-óceánon. A következőt 2015. március 20-ra várják Izland, a Feröer-szigetek és a norvégiai Spitzbergák fölött.

[youtube=http://www.youtube.com/watch?v=Hn5nKlMY5cI]

A szakcsillagászok azt vizsgálják, hogy miért a Nap külső atmoszférájában a “koronában” mérhetünk igen magas hőmérsékletet. A Nap felületi hőmérséklete 6000C°. A korona fölött sokkal melegebb millió Celsius, vagy még ennél is több. A teljes napfogyatkozások alkalmával, mikor a Hold már eltakarja a fotoszféra, mind a kromoszféra fényes rétegeit, láthatóvá válik a napkorona. Ez a s naplégkör legkülső része, mely folyamatosan megy át a napszélbe és a bolygóközi térbe. A korona tanulmányozására hosszú időn keresztül csak a teljes napfogyatkozások adtak alkalmat, ezért egészen a XX. század közepéig a napfizikusok költséget és fáradtságot nem kímélve expedíciókat szerveztek távoli vidékekre, ahol a napfogyatkozás totalitási zónája húzódott, esetleg csak annyi eredménnyel, hogy a megfelelő pár percben a felhőzet meghiúsítsa a megfigyelést. Azonban az utóbbi évtizedekben két új lehetőség is nyílt a napkorona fogyatkozásokon kívüli megfigyelésére: a koronográf és a Föld légkörén kívüli űreszközökről (műholdakról) történő megfigyelések.

A Hold a természet legnagyobb koronográfja. Egy napfogyatkozás, során a Hold feltárja a legbelső koronát is, amelyek a mesterséges koronográfokkal már gondot jelentenek.

 

Minden vélemény számít!

Optimization WordPress Plugins & Solutions by W3 EDGE