Mindennapi tudomány, Pilvax Primőr

Giordano Bruno pere

|

A kopernikuszi tanok egyik leglelkesebb hirdetője Giordano Bruno volt, aki továbbfejlesztve Kopernikusz elméletet. Bruno még a nap “világközpont” jellegét sem fogadta el mondván, hogy a Nap is egyike a megszámlálhatatlanul sok csillagnak.

Giordano Bruno 1548-ban született Nolában, Nápoly közelében. Bölcsészetet, logikát és filozófiát tanult, majd belépett a dominikánus rendbe. Kiváló képességekről tett tanúságot. Nápolyban töltötte novíciátusát, majd 1572-ben, 24 évesen pappá szentelték.giordanobruno

Alig fejezte be tanulmányait, máris szembekerült az egyházzal, mert nyíltan bírálta a szentháromság tant. Már 1578-ban menekülnie kellett hazájából. Itáliából a protestáns Genfbe ment, ahol áttért a kálvinista hitre. Beiratkozott a helyi egyetemre, de amikor egy röpiratban nyílt támadást intézett a Genfi Akadémia egyik legtekintélyesebb professzora ellen, Brunot ismét bíróság elé állították, és elüldözték a városból.

Giordano Bruno 1580 és 1592 közt években bejárta egész Európát, és szinte a kontinens minden nagyvárosában élt egy ideig. A legtöbb helyen egy ideig tanított is a helyi egyetemeken ám mivel mindenhol vitákba keveredett a helyi professzorokkal, mindenhonnan elűzték. Frankfurtban aztán megjelentette két könyvét is, melyekben kifejtette, hogy nem a Föld a világ közepe, de még csak nem is a Nap, mert ezekhez hasonló számtalan test létezik az Univerzumban és egyik sincs inkább a Világegyetem közepén, mint a másik, mert a Világegyetem – és ez tanításának lényege – végtelen.

1591-ben Velencébe hívták meg, de mivel házigazdája nem kapta meg tőle a remélt “titkos tudást”, feljelentette az inkvizíciónál. Brunot letartóztatták, eretnekséggel vádolták, kihallgatásai során kiderült, hogy Bruno szerzetesként – mivel egykor engedelmességi fogadalmat tett és hivatalosan soha sem bocsátották el a rendből – a Római Inkvizíció joghatósága alá tartozott. Ezért 1593 januárjában Rómába vitték. 1593. január 27-én került az inkvizíció börtönébe, az Angyal várba.

naprendszer3

A per 7 éven keresztül – 1593- 1599 között folyt, mivel az inkvizíció a lehető legnagyobb körültekintés¬sel és alapossággal akart eljárni az ügyben. Sok időt vett igénybe a tanúk kihallgatása és Bruno valamennyi írásának Rómába vitele is. A vádlott ez idő alatt az Angyalvárban tartózkodott, amely a középkorban a pápák menedékhelyeként, az újkorban pedig az inkvizíció börtöneként működött.

Rómában az inkvizíció tanácsa alaposan áttanulmányozta írásait. Sajnos sem a nyolc vádpontot tartalmazó irat, sem a peranyag más dokumentuma nem maradt az utókorra. A Bruno-per iratainak nagy része Napóleon háborúkban megsemmisült, amikor Rómából Párizsba, majd vissza Rómába szállították. Egyedül néhány összefoglaló dokumentum maradt ránk, amelyeket a kivégzés előtt két évvel, 1598-ban írtak, és amelyek a Miscelleanea Armadi című kötetben találhatóak. Ezt 1940. november 15-én találta meg Angelo Mercati bíboros a vatikáni archívumok között.

Bizonyos források szerint a per során azzal a kijelentésével haragította fel leginkább az egyházat (több száz évvel megelőzve korát), hogy a kor kezdetleges optikai eszközeivel is jól látható csillagok tulajdonképpen távoli Napok, körülöttük ugyanígy bolygók keringhetnek, s azokon a földihez hasonló élet lehetséges. A perben Bruno tetézte “bűneit” mikor kifejtette, hogy Krisztus nem Isten, hanem mesteri varázsló, aki az embereket az orruknál fogva vezette, és akit ezért joggal akasztottak fel, nem pedig keresztre feszítették.

Az 1600. február 8-án kihirdetett ítéletben ötször is elhangzott, hogy a vádlott “megbánás nélkül, hajthatatlanul és mereven” ragaszkodik eretnekségéhez. A máglyahalált kimondó döntés közlése alatt Bruno egy szót sem szólt, csak egyszer nyilvánult meg fenyegető hangnemben:

“Lehet, hogy nektek, akik ítéletet hoztok, több okotok van a félelemre, mint nekem, aki elszenvedem azt.”

A városvezetők emberei a börtönbe vezették a vádlottat, ahol még nyolc napon keresztül fogva tartották, biztosítva annak lehetőségét, hogy visszavonja tévedéseit; de mindez hiába. A 8 nap után egyes írások szerint a máglyára küldés előtt kitépték nyelvét, hogy ne tudja halála előtt szétkiabálni veszélyes tanait.

A máglyája a római Campo de Fiorin állt. Az elé tartott kereszttől elfordult, a lángok kialvása után hamvait a Tiberis folyóba szórták. Írásai indexre kerültek és 1965-ig ott is maradtak. Mivel alapvető teológiai dogmákat tagadott, nem rehabilitálták. A kivégzés 400. évfordulóján a katolikus egyház “mély sajnálatának” adott hangot a “szomorú epizód” miatt, fenntartva, hogy Bruno bíráit az igazság szolgálatának és a közjó előmozdításának szándéka vezérelte, s mindent megtettek a filozófus életének megmentése érdekében.

Giordano Bruno a szólás és a gondolat szabadságának vértanújaként maradt meg az utókor emlékezetében. Azon a helyen ahol kivégezték, ott már ma szobor áll.

Minden vélemény számít!

Optimization WordPress Plugins & Solutions by W3 EDGE