Filmek

Szindbád 3.

|

„Minden embernek elölről kell kezdeni az életet, mezítelenül, talán azért, hogy ne rettenjen meg azoktól a dolgoktól, amik reá várakoznak. Az akác tudja mikor nyíljon kétszer, a béka, az egér, a hörcsög sejti, hogy milyen idők közelegnek. Csak a fejét felfelé hordozó ember nem látja, hogy mit hoz a jövő.”

Szindbád mindig elölről kezdi, minden új nő a kezdet vége és a vég kezdete.Szindbád nem hazudik magának szerelmeket, de hazudik minden nőnek. És csodálatos mondatok fogalmaz meg a nőkről, minden nőről, lehet az szép vagy csúnya, okos vagy buta, a NŐRŐL.

Az élet a szép hazugságok láncolata. Nincs a szerelemnél meghatóbb érzemény, mert korunkban, amikor a nemes érzések, a vallásosság, a hűség, a tisztelet, a barátság, a haza szeretet, lassan kivesznek a világból, csak a szerelem az, mely képes visszavarázsolni a régen letűnt idők illúzióját. A nők gyengédségére nagyobb szükség van, mint valaha. Mert minden nő, még a legközönségesebb is, rokonságban van a holddal, a túlvilággal, a babonákkal. Csak a nők javíthatják meg az állati sorba jutott férfiakat, és minden alkalmat meg kell adni a nőknek, hogy a javítás munkáját elvégezhessék a férfiakon.”

Ugye, hogy szép? És egyszerű. De ha már Krúdy és Szindbád ezt érezte a saját korában, mit mondhatunk mi? Hol vannak azok az értékek, melyet Szindbád visszasír? Mindenki a saját korában és életében érzi rosszul magát? Én szívesen élnék abban a korban, amikor még voltak értékek. Ma reklámok vannak és nem tiszteljük a nőket. Egymást sem, talán már saját magunkat sem tiszteljük. Saját magunkat csak szeretjük, pedig nem biztos, hogy szeretetre méltók vagyunk.

Élet, élet, szent megunt élet. Milyen jó visszatérni beléd.”

Szindbád fagyöngy volt és nem lett fésű a szép aranymívesnénál. De visszatér az életbe. Ami ez után következik a filmben, azt nem lehet leírni. (Krúdynál ez nem Szindbád novella, de a filmbe így került be.) Szindbád beül egy kis vendéglőbe és a pincérrel való beszélgetés közben elfogyaszt egy olyan ebédet, olyan eleganciával, olyan – nem tudok más szót mondani rá – gusztusosan, hogy az egy csoda. Lassan eszik, kiélvezi minden étel minden ízét, igazi gasztronómiai hozzáértéssel. Sajnos valaki korábban találta ki nálam azt a szót, hogy gasztronómiai filozófia. Szindbád ebben a szellemben eszi az ebédjét. Aranysárga kis zsírfoltokkal fedett tyúkhús leves. Majd egy olyan velő, mely amikor kiesik a marhacsontból, egyenesen megáll, vastag, magas, remeg. „Csak arra figyeljenek Vendelin barátom, hogy kenyérszeleteket pirítsanak hozzá, mert a zsemle ilyen célra nem nagyon alkalmas.” Vadat is szeret enni. „Na  most, van az, hogy fácán gesztenyével töltve. Most csak az a kérdés, hogy ez olasz gesztenye, vagy magyar gesztenye?

És finom főtt marhahúst. „A teremtésit, majdnem elfelejtettem. Finom, főtt marhahúst szeretnék enni. Mondja Vendeli barátom, van a konyhán egy darab csontos, vagy csont nélküli marhahús. Én azt sem bánom, ha bordás, de én a gerincet jobban szeretem. Hanem tudja mi szolgálna a legnagyobb örömömre? Ha volna egy olyan darab hús, amit tafelspitznek neveznek. Na látja, ezt ennék én. Paradicsommártással és fiatal hagymával. Ha a vendéglős ád magára, mindig tart fiatal hagymát. – A szárnyas után – kérdezi Vendelin. Mit bánom én a maguk étkezési rendjét. Hát ki vagyok én, hogy előírják, mikor, mit egyek!

És az ebéd végére kiderül, hogy Vendelin pincér elvált felesége volt Szindbád következő felesége. Passziánsz. Így hívták a lovat is és Vendelin feleségét is.  „Kasszírnő lett Debrecenben. Onnan indította meg a válópört, amikor egy bolond falusi úr elvette. – Az a bolond falusi úr: én voltam” – mondja Szindbád.

Az öreg Szindbád már másképp gondolkodik.

Nagyon jók voltak hozzám a nők, mert soha nem szerettek. – Soha?- Soha- És miért nem?  – Mert nem hazudtam nekik és azt a szót, hogy szeretem, nőnek még soha nem mondtam.”

Szindbád őszinte. A saját erkölcse szerint. Ő minden nőt szeret, de egyetlen nőt sem szeret. Szindbád soha nem hűtlen, mert nincs kihez hűségesnek lenni. Szindbád csalfa.

„Elmentem az édesanyámhoz. Más ember, mint én vagyok. Más fajból vannak ők, mint amit ideadtak nekünk. Azok tudtak élni. Nem szeretem ezt a mai világot. Azt mondják átmeneti idők. Csakhogy én nem kívántam átmeneti időket. Arra sem emlékszem, hogy ezt az egész életet valaha kiköveteltem volna. Protekciót biztos nem vettem igénybe. Már arra sem vagyok kíváncsi, hogy  minek örül az ember, ha magyar.”

Közeleg már a halál. Szindbád tudja. Szép élete volt.

„Az a baj, hogy én annyit értek az élethez, mint egy gyerek. Nem tudom a titkát, hogy mit kell mondani. Nekem tulajdonképpen egy kertben kellene ülnöm, vagy egy kórházban, és csak tervezni, tervezni …..

Szindbád csak élt. De élni nagyon tudott. Krúdy Gyula, Huszárik Zoltán, Latinovits Zoltán megadták nekünk azt a csodát, hogy ezt mi is megismerhessük.

Mi sajnos soha nem fogunk tudni így élni. Mert nincs stílusunk. Mert pénzért sem vehető meg minden. Szépen, elegánsan élni tudni kell, arra születni kell. Nem lehet megtanulni, mert az már modorosság lesz. Krúdy és a régi magyarok tudták ezt.

Hozzászólások

Hozzászólás írása ↓
  1. karthauz

    Csak szomorú vagyok, hogy az én fülembe már nem fog hazudni senki édes szavakat… Kérem uram, hazudjon nekem:

    “Szindbád őszinte. A saját erkölcse szerint.” És hazudik, a legnagyobbat:

    “Nagyon jók voltak hozzám a nők, mert soha nem szerettek. – Soha?- Soha- És miért nem? – Mert nem hazudtam nekik és azt a szót, hogy szeretem, nőnek még soha nem mondtam.”

    Persze, ez a legnagyobb hazugság, amit mondott… De hát arra kérték, hogy hazudjon… Így csak a kérést teljesítette a hazugsággal.

    ↑ LinkVálasz

Minden vélemény számít!

Optimization WordPress Plugins & Solutions by W3 EDGE