Kiemelt, Mindennapi tudomány

Jelentős növekedés a naptevékenységben

|

E héten felgyorsultak az események a Napunk felszínén. Május 13-án „magyar idő” szerint hajnalban 04: 17-kor, világidőben 02:17-kor (UT) egy X1.7-es fokozatú kitörés, még aznap délután 18:09-kor (16:09 UT) egy X2.8-as kitörés produkált a központi csillagunk. A mai kitörés már X3.2 fokozatú volt. Az utóbbi mintegy egy év leghevesebb kitörései ezek.

Május 15-én a 01:52 UT-kor a NASA Solar Dynamics Observatory X1-osztályú flare kitörést észlelt. AR1748 számú foltcsoport e héten már 4 kitörést produkált. Ami azt is jelzi, hogy jelentős növekedés történt a Naptevékenységben.x1teal_strip

Napjainkban a 24. ciklus maximuma felé tartunk, amely várhatóan 2013 májusában- júniusában fog bekövetkezni. A megfigyelések szerint Napunk közelítőleg 11 évente kerül aktívabb állapotába. Az egyes ciklusok csúcsainak, illetve a közöttük levő minimumok előrejelzése azonban mindig is nehéz tudományos probléma volt. Nemcsak az egyes ciklusok erőssége változik, de időtartamuk is tág határok között, 9 és 14 év között változik. Amikor az egyik ciklus eléri tevékenysége minimumát, kezdődik a következő. A 23. ciklus 2008. decemberben érte el napfolt minimumát, 13 évvel a kezdetét követően. A 24. ciklus első napfoltjai már 2008 decemberében megjelentek Napunk felszínén. Ezt azonban egy nyugalmasabb időszak követte, ami a 24. ciklus lassú indulását jelezte. “Általában egy új ciklus indulása meglehetősen gyors szokott lenni.

Ez viszont elég döcögős”, nyilatkozta 2009 májusában David Hathaway, a Marshall Űrrepülési Központ munkatársa. A naptevékenység legutóbb 1928-ban került hasonló nyugalmi állapotba. Ugyanis a Napunk egy ideig szokatlanul csendes volt.nap A csillagászok a napfoltok „relatív számával, mint egy „speciális mértékegységgel” mérik a Nap aktivitását. A csillagászok 2009-ben történt előrejelzéseire alaposan rácáfolt az éltető csillagunk a Nap. Ebben a ciklusban is produkált már több heves kitörést a központi csillagunk a Nap.

A NASA minden napkitörés mágneses polaritását ellenőrzi az ACE (Advanced Composition Explorer) nevű műholdjával. A SOHO és a STEREO iker-űrszondákkal a Napfolttevékenységet és a kitöréseket tanulmányozzák.

A geomágneses vihar akkor okoz problémákat Földünkön, amikor a becsapódó CME (korona kidobódás) részecskefelhőjében a mágneses mező ellentétes polaritású, mint amilyen a Földünk magnetoszférája. Ha a Napkitörés mágneses felhője azonos pólusú, mint a magnetoszféra, akkor a vihar enyhe lesz.

Minden vélemény számít!

Optimization WordPress Plugins & Solutions by W3 EDGE