Pilvax Primőr, Történelem

A szarajevói merénylet. Az első lépés Trianonhoz II.

|

A szarajevói merénylet volt az a szikra, amely végül 1914-ben kirobbantotta a világháborút. Ez olyan incidens volt, amelyet néhány politikai jegyzékváltással el lehetett volna simítani. Egy biztos semmiképpen nem állt arányban az ezt követő általános vérontás méreteivel.

1914. június 29-én Práterben, a bécsiek kedvelt pihenőhelyén és a Grinzingben egész nap szólt a zene, folyt a bor, a sör, zajlott a mulatozás, mintha mi sem történt volna. Joseph Redlich osztrák publicista írta naplójában, hogy: „a trónörökös halála semmiféle érzelmi megnyilvánulást nem okozott a Monarchiában.”ferenc_jozsef

A merénylet és a Szerbiának küldött osztrák–magyar hadüzenet közötti időszakot nevezi a történetírás, a júliusi válságnak” amihez a nagyhatalmak hadba lépéséig eltelt időszakot is hozzászámítják.

A szarajevói merénylet után a Monarchia habozott a hadüzenet elküldésével, s az osztrák–magyar vezetők a minisztertanácsi értekezleteken hosszasan vitáztak és elemezték a szerb provokációra adandó lehetséges válaszlépéseket. A merénylet arra sarkallta Bécset, hogy a gyilkosságért közvetlenül Szerbiát vonja felelősségre, a balkáni hódító tervek pedig arra késztették Ferenc József környezetét, hogy háborúval vegyenek elégtételt a Monarchia déli szomszédján. A közös kormány és a vezérkar háborúpárti volt.

A magyar álláspont jóval óvatosabb volt. Gróf Tisza István magyar miniszterelnök két, az uralkodóhoz intézett memorandumában, illetve 1914. július 7-én Bécsben tartott közös minisztertanácsi ülésen ismertette az uralkodóval a magyar álláspontot. Tisza által képviselt vélemény az volt, hogy a dualista állam nem készült fel eléggé egy fegyveres konfliktusra, és az időpont sem kedvező. Tisza szerint taktikai okokból várni kell, hogy a Balkánon a Monarchia szempontjából kedvezőbb nagyhatalmi erőviszonyok alakuljanak ki. A magyar miniszterelnök végzetes hibának tartotta, ha a Monarchia a szarajevói merényletet használja fel Szerbia felelősségre vonására, mert a délszláv állam bűnrészességére nincs elegendő bizonyíték. Tisza szerint, a diplomáciai helyzet nem kedvező a Szerbia elleni katonai fellépésre. Tisza arra is felhívta az uralkodó figyelmét, hogy Szerbia szövetséget kötött az Orosz birodalommal, amely 1907-től Angliával és Franciaországgal is szorosan együttműködött.

Tisza István csak a gyenge Bulgáriát tartotta a térségben az egyetlen baráti államnak, amellyel diplomáciai-katonai szövetséget lehetne kötni. Úgyvélte, hogy ezzel sakkban lehetne tartani Romániát a bizonytalan szövetségest, amely államról a magyar miniszterelnök azt mondta, hogy egy háborús konfliktus esetén meg fogja szállni Erdélyt.

Tisza mindezek érvek alapján azt javasolta, Szerbiának egy szigorú, de teljesíthető jegyzéket küldjenek, s csak ennek elutasítása esetén elfogadható az ultimátumot. A hadüzenetet, melyben az Oroszországgal való fegyveres konfliktus és a háború kiszélesedésének veszélyét látta, ellenezte. Ezek alapján jelentette ki 1914. július 8-án Ferenc Józsefnek: „a kizárólagos és agresszív háborús megoldásért való felelősségvállalásban osztozni nem tudnék”.

1914_szovetsegi_rendszerek

Tisza István az egyetlen befolyásos politikus volt, aki ellenezte a hadüzenetet, mivel tisztában volt azzal, hogy hazánk számára ebből semmiféle előny nem származhat. Tisza azt is látta, hogy egy esetleges vereség nyomán minden bizonnyal feldarabolnák Magyarországot, a győzelem, és ezzel a Monarchia területi növekedése viszont csökkentené a magyarság arányát és ezzel befolyását is.

Miután sikertelenül próbálta megóvni a békét, júliusban már csak arra törekedett, hogy megakadályozza az általános háború kirobbanását, illetve, hogy rábírja a császárt egy deklaráció kiadására, miszerint a Monarchiának nincsenek hódító szándékai.

A Monarchia részéről a hetekig tartó hezitálást végül a németek unták meg. Nem is akárki: Theobald Bethman-Hollweg lépett. A német kancellár egy kiszélesedő fegyveres konfliktus esetén országa egyértelmű támogatásáról biztosította Szögyény-Marich Lászlót, a Monarchia berlini nagykövetét. A Conrad von Hötzendorf vezérkari főnök által irányított „háborús párt” befolyására, valamint immár a Német Császárság feltétlen támogatását is élvezve, Ferenc József ultimátumot intézett a szerb kormányhoz. A jegyzéket a belgrádi követ 1914. július 23-án este adta át. A tíz pontból álló jegyzékben a Monarchia elleni propaganda betiltását, a terrorista szervezet, a „Fekete Kéz” feloszlatását, a szarajevói merényletben érintett személyek elleni vizsgálat lefolytatását és abban az osztrák–magyar hivatalos szervek (rendőrség) részvételének engedélyezését, továbbá a dunai államba irányuló fegyvercsempészet megakadályozását követelték. A teljesítésre 48 órás határidőt szabtak.

A mozgósítást a szerb kormány rendelte el július 25-én. Németország augusztus 1-én hadat üzent Franciaországnak és Oroszországnak. Megkezdődik az első világháború. Szintén e hónap folyamán a német csapatok betörtek Belgiumban. Ezt követően Anglia hadat üzen Németországnak. Az USA semlegességi nyilatkozatot tesz.

A háború igazi okai a hatalmi politikai ellentétek az európai államrendszeren belül a nagyhatalmak fegyverkezési versenye, az osztrák-magyar monarchia soknemzetiségű állam nehézségei, az európai szövetségek védelmi jelegének megszűnése, Oroszország Balkán-politikája, az elhamarkodott mozgósítási és ultimátumok kiadása, a gyarmati háború csupán azok az okok melyek közvetlenül hozzájárultak a háború kitöréséhez.

A nagyhatalmak tudatosan készültek a háborura. 1887 és 1914 között a pénzügyileg csaknem fizetésképtelen európai országok soha nem látott fegyverkezésbe kezdtek. A hatalmas hadseregek felállításához szükséges tőkét, az irányításuk alatt álló európai országokban működő központi bankok adták.

1899-ben újjászervezték a német hadsereget, és új flottatörvényt fogadtak el. 1905 és 1914 között Angliában 30-35 százalékkal, Franciaországban 50 százalékkal, Oroszországban 80 százalékkal emelkedett a hadsereg és a flottára fordított kiadások. Németországban mintegy 350 százalékkal növekedett a hadifelszerelésekre fordított költségek. 1910-re Németország Európa legnagyobb ipari hatalma lett és a fegyverkezi versenyben, felülmúlja a vetélytársait.

A világháború kezdetére Oroszország, Anglia, Franciaország és a Monarchia teljesen eladósodtak, pénzügyileg kimerültek, nem bírták tovább finanszírozni a fegyverkezést. Szükséghelyzet állt elő, a világméretű konfliktust ki kellett robbantani.

Minden vélemény számít!

Optimization WordPress Plugins & Solutions by W3 EDGE