Kiemelt, Történelem

A világosi fegyverletétel. Avagy áruló volt-e Görgei II.?

|

„Áruló? Soha! Egyetlen gondolatában sem volt. Görgei nyugodtan alhatott, lelkiismeretét semmi sem bánthatta. Kötelességét híven teljesítette s az a büszke öntudat élhetett benne rendületlenül, hogy a magyar kardnak, a magyar vitézségnek ő volt utolsó legendás hőse. Tisztelet adassék a nagy katonának, akinek nem adatott meg, hogy örömét érezhesse hősiességének.” (Móricz Zsigmond)

 Közvetlenül a világosi fegyverletétel előtt Görgei két lehetőség között választhatott. Vagy az osztrákok, vagy az oroszok előtt teszi le a fegyvert. Az osztrákok előtti fegyverletétel azt jelentette volna, hogy egy törvénytelen lázadás bukott el a világosi síkon. Az oroszok előtti fegyverletétel jelzés volt Európának, hogy Magyarország nem adott fel semmit a forradalom és szabadságharc eszméiből, csak a sokszoros túlerő miatt kényszerült a lépésre.gorgeiartur

A világosi fegyverletétel óta tart a vita arról, hogy áruló volt-e Görgei. Egyet kijelenthetünk biztonsággal, a politika tette árulóvá Görgei Artúr tábornokot. 1849. augusztus 11-én Kossuth Lajos és a kormány tagjainak lemondtak az ország súlyos helyzetére való tekintettel. Kossuth diktátorrá nevezte ki Görgeit. Állítólag öngyilkos is akart lenni, de Görgei – a Magyar Honvédsereg legtehetségesebb tábornoka beszélte le róla. Kossuth leborotválta a szakállát majd elhagyta Aradot. Akkor még Kossuth is, és talán maga Görgei is abban reménykedtek, hogy Görgei, mint az utolsó harcképes hadtest vezére, még el tud érni valamit az oroszoknál. Az alkotmány biztosítását, vagy az általános amnesztiát. Kossuth ebben a hitben írta meg lemondását. Kossuth miután elhagyta Aradot, találkozott az orosz táborból visszaérkező követekkel. Tőlük tudta meg azt a hírt, hogy az oroszok csak a feltétel nélküli fegyverletételről hajlandók tárgyalni, másról nem.

Görgei augusztus 13-án feltétel nélkül letette a fegyvert. Rendben, még akkor is fegyelmet tartva. Kossuth azonban már emigrációban visszavonta a lemondását, és kormányzóként kezdett viselkedni. Az 1849. szeptember 12-i dátummal közrebocsátott vidini levélben Kossuth azt a meggyőződését fejtette ki, hogy Magyarország két nagyhatalommal szemben is meg tudta volna védeni magát, ha Görgei nem hátráltatja a kormány tevékenységét. Nagyon igaztalan vád volt a szabadságharc legtehetségesebb és legeredményesebb tábornokával szemben. Kossuth a bukás egyszemélyi felelőseként Görgeit nevezi meg. Kossuth azt a látszatott kelti, hogy a nemzet ereje önmagában elegendő lett volna és a későbbiekben is elegendő lenne a küzdelem sikeres megvívásához, ha belső ellenség nem gyengítené. Nyílt levelével, az emigráns kormánnyal is hivatalosan megfogalmazta és ki is mondta Görgei Artúrral szemben az árulás vádját. A vidini levél egy Görgei ellen szóló vádirat, melyben Kossuth az „áruló” kifejezést gyakran ismételve sorolja fel a tábornok hibáit. Görgeit úgy tünteti fel, mint aki pénzért vagy egyéb előnyökért paktált volna le ez ellenséggel. Kossuth e levelének köszönhetően Görgei hosszú időre rajta maradt az árulás bélyege.

Kossuth Görgei szemére veti, hogy győzni tudott, de győzelmeit nem tudta kihasználni. Bécs megtámadása helyett Budát ostromolta, ahol három hetet elvesztegetett. (Kossuth erőltette Buda elfoglalását.) Azt is Görgei terhére rója fel, hogy hadügyminiszterré kinevezve is a főseregnél maradt, mind a két címet fenntartva magának. A délvidéki összpontosítási tervet figyelmen kívül hagyta és csak több hetes késéssel vonult el Komáromból. Aradig tartó útja során sem a kormánnyal, sem más seregvezérekkel nem tartotta a kapcsolatot, ellenben az oroszokkal tárgyalásokat folytatott, ajándékokat cserélt. (Ez nem igaz, Görgei briliáns hadmozdulatokkal vezette le a hadseregét, úgy hogy Komáromnál életveszélyes fejsebet szerzett.)

Saját tetteit és az országból való menekülését sajátos módon magyarázza Kossuth. A hatalomról is többek között Görgei kívánságára mondott le augusztus 11-én. Ha lett volna esély a harc folytatására Kossuth soha nem mond le a hatalomról, attól azt jobban szerette. Lugosra, ahol a Temesvári vereséget követően gyülekeztek a szétvert csapatok maradványai, azért ment, hogy megnézze, mekkora erőt lehet összegyűjteni, ha Görgei a rábízott hatalommal visszaélne. Orsovára pedig azért, hogy biztosítsa az utat a hazájukból menekülőknek.kossuth

Az emigrációnak – és főleg Kossuth Lajosnak- elsősorban külpolitikai okokból árulóra volt szüksége. Sajnos erre a legalkalmasabb személynek Kossuth, Szemere és Batthyány Kázmér is Görgei Artúrt ítélte legalkalmasabbnak. Az árulás legfőbb „bizonyítéka” pedig a fegyverletétel volt. Pont azok követelték a szabadságharc folytatását, akik elmenekültek és itt hagyták az országot, Görgeit fegyver, lőszer élelem, ipar, szóval minden nélkül.

Talán nem meglepő, hogy az 1849. augusztus 10-i második minisztertanácsról és a kormány augusztus 11-i lemondásáról a nemzetközi sajtóban kemény és évekig tartó vitákat folytató emigráns miniszterek mindegyike bölcsen kerülte és elhallgatta az augusztus 10-i első minisztertanácson hozott határozatot.

Kossuth és több vele menekülő politikus és katonai vezető Görgeit okolták Világosért, a bukásért, de még a megtorlásokért is. Ez a történelmi tényeket figyelmen kívül hagyó, méltatlan ítélet máig él a köztudatban, és a különböző korokban elkövetett történelem hamisítás sem javította Görgei Artúr helyzetét.

 (folytatjuk)

Minden vélemény számít!

Optimization WordPress Plugins & Solutions by W3 EDGE