Kiemelt, Mindennapi tudomány

Kezdődik a csillagászati ősz

|

Az őszi természet szépsége szomorúsággal keveredik, mert az idő, mit Nékem kiszabtak egyre gyorsabban telik. Valahogy ötven év után egyre gyorsabban követik egymást az évszakok. Azért lehet gyönyörködni a kora őszi természet szépségében, még lehet kirándulni is. Ugyan az esték és az éjszakák már hűvösebbek gyönyörködhetünk az éjszakai égbolt szépségében is.

Ma 20 óra 44 perc és 52 másodperckor (UT), nyári időszámítás szerint 22óra 44 perc és 52 másodperkor (NYISZ) bekövetkezik az őszi napéjegyenlőség, és ezzel kezdetét veszi a csillagászati ősz. E napon a Napunk keleten kelt, és pontosan nyugaton fog lenyugodni, a nappalok, valamint az éjszakák hossza az egyenlő. Ezért a neve „napéjegyenlőség”.ecliptic_equinox_vernal

Mivel Földünk forgástengelye nem merőleges arra a síkra, amelyben a Nap körüli keringését végzi, az éltető Napunk sugarai fél évig az északi, fél évig a déli félgömb trópusi szélességi köreit érik merőlegesen. Napéjegyenlőségről akkor beszélünk, amikor az Egyenlítőre esnek merőlegesen a napsugarak. Ez évente kétszer fordul elő, március 20-21., illetve szeptember 22-23. körüli napokon. Márciusban Napunk délről észak felé, szeptemberben pedig északról déli irányban „halad át az Egyenlítő felett”. Mind ez a Föld keringése miatt történik, ugyanis a Föld kering a Nap körül, így a csillagunk eme mozgása látszólagos. Földünk ellipszis alakú pályán kerüli meg a Napot 365 nap 6 óra 9 perc 9 másodperc alatt. Ezt nevezik csillagászati évnek, amely a Napnak az égi ekliptika ugyanazon pontján két egymást követő áthaladása között telik el. A Föld napközelpontja (perihélium) 147,1 millió km-re, naptávolpontja (aphélium) 152,1 millió km-re van központi csillagunktól. A Nap körüli keringést a Földről a Nap lassú, a háttércsillagok előtt történő látszólagos körbevándorlásaként figyelhetjük meg. A Föld Nap körüli keringésének síkja az ekliptika, így a Nap égen megtett útja ennek égi vetülete, amelyet égi ekliptikának nevezünk. Mivel a Föld forgástengelye 23,5 fokos szöget zár be az ekliptikára állított merőlegeshez képest, egyenlítőnk égre vetített képe: az égi egyenlítő ugyancsak ekkora szöget zár be az égi ekliptikához képest.

Amikor a forgástengely északi pólusa van közelebb a Naphoz, központi csillagunk látszólag az ekliptikának az égi egyenlítő “feletti”, attól észak felé eső részén tartózkodik. Minél közelebb látszik egy égitest az északi pólushoz, annál hosszabb időt tölt a horizont felett. Ekkor a Nap is hosszabb időn át tartózkodik a látóhatár felett, és magasabban is figyelhető meg az égen. A Nap legnagyobb delelési magasságát a nyári napforduló napján, június 22-én éri el 66 fokkal a látóhatár felett. Hosszabb a nappal időtartama, mivel több időt tölt a központi csillagunk a horizont felett. A Napunk ilyenkor északkeleten kel és északnyugaton nyugszik. A felmelegedése erős, hiszen ilyenkor van nyár az északi féltekén. Ahogy bolygónk folytatja Nap körüli keringését, az északi pólus a Naptól távolodni kezd, a déli pedig közeledni.

equinox

Eközben az északi féltekéről azt láthatjuk, hogy a Nap egyre délebben, egyre alacsonyabban figyelhető meg az égen. Egyre rövidebb ideig tartózkodik a horizont felett, azaz a nappalok rövidülnek, és az éjszakák hosszabbodnak. Egyre délebbi ponton kel és nyugszik, és ezek együttes következményeként csökken a hőmérséklet. A Nap a nyári napforduló után egyre délebbre vándorol az ekliptika mentén, ma szeptember 22-én eléri az ekliptika és az égi egyenlítő metszéspontját, amelyet őszpontnak nevezünk. Ez az őszi napéjegyenlőség napja, ekkor a Nap ugyanannyi időt tölt a horizont felett, mint alatta, így a nappal és az éjszaka hossza megegyezik. A delelés magassága azonos földrajzi szélességünkkel, ezen a napon központi csillagunk pontosan keleten kel és nyugaton nyugszik. Ezek után központi csillagunk folytatja látszólagos útját, az éjszakák hosszabbak lesznek a nappaloknál, a Földfelszínt érő besugárzás gyengül és egyre hidegebb lesz. A Napunk egyre délebben kel és nyugszik, december 22-én éri el útjának legdélebbi pontját. Ekkor a mi szélességünkről nézve még deleléskor is mindössze 19 fokkal emelkedik a horizont fölé, ilyenkor a leggyengébb a besugárzás. A Nap délkeleten kel és délnyugaton nyugszik. Ez a téli napforduló, ami után ismét észak felé veszi útját központi csillagunk, és fokozatosan emelkedni kezd. Március 21-én érkezik el az ekliptika és az égi egyenlítő másik metszéspontjába, amelyet tavaszpontnak nevezünk. A tavaszi napfordulót követően ismét az éjszakák lesznek a rövidebbek és a nappalok a hosszabbak. A napegyenlőség az equinox zeneszerzőket is megihletett. Jean Michel Jarre szintetizátorra komponált zenét ettől a témáról:

[youtube=http://www.youtube.com/watch?v=fpWNimba344]

Minden vélemény számít!

Optimization WordPress Plugins & Solutions by W3 EDGE