Firkászat, Kiemelt

Petőfi Sándor élete és halála

|

Petőfi Sándor az egyik legnagyobb magyar költő 1822. december 31-éről 1823. január 1-re virradó éjszakán született Kiskőrösön. Már január 1-én megkeresztelték. Az anyakönyvbe Alexanderként jegyezték be. Apja Stephanus Petrovics, anyja Maria Hrúz. Ebben semmi különös sincs, hiszen az evangélikusoknál, de a katolikusoknál is latinul vezették az anyakönyvet.

A költő később saját maga magyarosította vezetéknevét Petőfire. A születés helyéért hosszú harcot vívott Kiskőrössel egy időben Szabadszállás és Kiskunfélegyháza. Utóbbiról szülővárosaként vall a költő Szülőföldemen című versében. Ott kezdte iskoláit, korán, ötévesen. A szülőhelyről folytatott vita nyugvópontra jutott. Ugyanis Kiskőröst hagyták jóvá az irodalomtudósok. A főtérhez közel álló szülőház helyén ma már emlékmúzeum áll.petofi5

Petőfi a kecskeméti evangélikus elemi iskolában kezdte meg tanulmányait. Az apa anyagi lehetőségeihez mérten íratta be fiát újabb és újabb iskolákba: Sárszentlőrinc, a pesti evangélikus, majd a piarista gimnázium, az aszódi gimnázium, végül pedig Selmecbánya következett. A fiú igencsak ingadozó színvonalon tanult. Egyedül Aszódon kapott kitűnő bizonyítványt; a felvidéki városkában, Selmecbányán félévkor bukásra állt. Apja, akinek házát elvitte a jeges ár, és akinek vállalkozásai csődbe jutottak, egy szemrehányó levélben kitagadta fiát. Ekkor, tizenhat éves korában kezdődtek a fiatalember vándorévei.

Gyalogosan vágott neki a nagyvilágnak. Előbb Pestre ment, s a nemrégiben felépített Nemzeti Színház körül buzgólkodott: statisztált, a kocsmába szaladgált sörért, a színésznőket kísérte haza lámpással az éjszakában. Rokonai révén Ostffyasszonyfára került, majd Sopronban – életkorát letagadva – katonának állt, de betegsége, gyenge fizikai állapota miatt leszerelték. Folytatta vándorútját, bejárta az ország minden táját. Vándorszínészkedett a Dunántúlon, Pápán a kollégium diákja volt; megfordult Pesten, Kecskeméten, Komáromban, bejárta az Alföldet.

Az 1842-es év meghozta első irodalmi sikerét, megjelent A borozó című költeménye. Még ebben az évben a Hazámban című vers alá írta először a Petőfi Sándor nevet.

Pozsonyban az Országgyűlési Tudósítások másolásából próbált megélni. Az éhezéstől, az állandó koplalástól barátai mentették meg. Pestre utazott, majd újra a színészettel próbálkozott. 1843 telén nagybetegen érkezett meg Debrecenbe. Február második felében lemásolta addig írt költeményeit, s Tokajon, Miskolcon, Eger városán át Pestre gyalogolt.

Bekapcsolódott az irodalmi életbe. A Pesti Divatlapnál segédszerkesztőlett; Versek címmel kiadták első kötetét. 1844 őszén kezdte el írni Kukorica Jancsi történetét. A verses mesét Jancsi hazatértéig, Iluska sírjának meglátogatásáig készítette el. Barátai, elsősorban Vörösmarty Mihály biztatására aztán folytatta Jancsi kalandjait, és vezette el a főhőst Tündérországba. A János vitéz 1845. március 6-án jelent meg.

A nehéz évek után egy rövid időre nyugalmasabb szakasz következett életében. Két boldog hónapot töltött el Dunavecsén, családja körében. 1845 tavaszán, a Felvidéken járt. Élményeit az Úti jegyzetekben írta meg.1846 őszén Nagykárolyban, a megyebálon ismerkedett meg Szendrey Júliával. Bár az apa nem nézte jó szemmel, hogy előkelő neveltetésű lányának egy költő udvarol, Petőfi – félreértésektől sem mentes jegyesség után – 1847 szeptemberében feleségül vette Júliát. A Toldi megjelenése után (1847-ben) barátságot kötött Arany Jánossal.

Az elkövetkező hónapok a szabadság és szerelem jegyében teltek. „Úgy érzem a forradalmat, mint a kutya a földrengést” – írta barátjának. A világforradalmat várta, a társadalmi igazságosságért küzdött verseiben.

1848. március 15-e „Petőfi napja” a magyar történelemben. Előző este megírta a Nemzeti dalt. A Pilvax kávéházból elindulva társaival mozgósította az egyetemi ifjúságot, kinyomtatták a 12 pontot, kivívták a sajtószabadságot. A forradalom első napjának főszereplője királyellenessége, radikális politikai nézetei miatt fokozatosan kiszorult a közéletből. Júniusban megbukott a szabadszállási követválasztáson.

A szabadságharc kitörésekor katonának állt, Bem tábornok seregében részt vett a szelindeki, a vízaknai, a szászsebesi, a szászvárosi csatákban. Bem is, barátai is távol akarták tartani a költőt a harcoktól, különösen azután, hogy decemberben megszületett fia, Zoltán. 1849. július 31-én részt vett a segesvári ütközetben, és délután 6 óra körül Fehéregyháza határában elesett. Egy biztos Petőfi Segesvárnál eltűnt. További sorsáról hitelt érdemlő bizonyíték nincs. Vannak olyan források amely szerint a segesvári csatába indulása előtti este bivalytejet vacsorázott puliszkával Székelykeresztúron, Vargha Zsigmond portáján. A nevezetes helyen magasló körtefát ezért tisztelték évtizedeken át – a fa pusztulásáig – Petőfi körtefájaként. A csatában súlyos sebet kapó költőt állítólag két huszár visszavitte Székelykeresztúrra, ahol másnap meghalt. Petőfit akkor ott temették el, mégpedig jeltelen sírban. Hamvait jóval később, 1902-ben Timafalván helyezték örök nyugalomra.

petofihalala

Petőfi halála. Hegedűs László festményén (1855 körül)

A másik verzió  forrása egy addig publikálatlan napló F. F. német forradalmár tollából. A napló részletét a dédunoka küldte meg a szibériai lap szerkesztőségnek, amely közölte a történetet. A naplóíró a magyar hadseregben főhadnagyként szolgált.  Akinek a feladata sebesült tisztek mentése volt a csatatérről. Álcázva, román parasztnak öltözve, az ütközetet távcsővel egy ökrös szekérről szemlélve látta el feladatát. Jól ismerte Petőfit, tehát nem téveszthette össze mással. Távcsövén át látta az őrnagyi rangban szolgáló költőt a kukoricás felé menekülni, amikor lovas kozákok két csapást mértek rá.

Az egyik szúrás a lábát érte a költőt. A fejére mért kardcsapást bal karjával igyekezett tompítani, majd összeesett. A naplóíró szemtanú két társával érte ment, majd ökrös szekéren a segesvári kórházba szállították. A kórházban vegyesen ápoltak sebesült oroszokat és magyarokat. A szemtanú kapcsolata a költővel ott megszakadt, mert neki magának menekülnie kellett. Az, hogy az oroszok sajátjaik mentése mellett az ellenség katonái közül is magukkal hurcoltak foglyokat a kórházból is, először 1867-ben jelent meg Bartha János, ugyancsak Segesvárnál megsebesült hadnagy tollából a Hon című lap 170. számában. Ez azonban még nem bizonyság Petőfi további sorsára, csupán lehetséges verzió, hogy sebesülten őt is elhurcolhatták.

Petőfi halálának hírét a nemzet sokáig nem tudta elfogadni. Legendák keltek életre szibériai száműzetéséről, visszatéréséről.

(Folytatjuk)

Minden vélemény számít!

Optimization WordPress Plugins & Solutions by W3 EDGE