Pilvax Primőr, Történelem

Úton az első világháborúhoz IV. A Balkán „Európa puskaporos hordója”

|

1908-ban a Monarchia annektálta Bosznia-Hercegovinát, ami a nagyszerb álmokat dédelgető Szerbia számára elfogadhatatlan volt. A két ország – a Monarchia és Szerbia – éles ellentétbe került. Sőt ezt a lépést az oroszok is igen zokon vették. A Monarchia az 1878. július 13-án aláírt berlini egyezmény alapján tartotta ideiglenesen megszállva Boszniát és Hercegovinát 51 ezer km² területével és majd kétmilliónyi lakosával. A bécsi döntéshozók elképzelései szerint az Osztrák – Magyar Monarchia végleges ott-tartózkodásra rendezkedett be.

A tartományok formailag a török szultán birodalmához tartoztak. Bécs készült arra, hogy a megszállást véglegesíti, s egyben a belső igazgatást alkotmányos alapra helyezi. Azért volt szükség az `annektálásra, a jogi bekebelezésre. annak. Az annektálás jogcíme az volt, hogy a tartomány a Szent Korona tulajdona. Mégsem a budapesti kormány, hanem a közös pénzügyminisztérium igazgatása alatt tartották, így – noha a Szent Koronához tartozott – valójában az egyetlen közösen kormányzott terület lett.

terkepbalkan5

A Balkán 1878-ban, és 1914-ben.

A Monarchiának azért is szüksége volt erre a lépésre, mert Isztambulban lezajlott az ifjútörök forradalom (1908). Tartani lehetett attól, hogy az immár parlamentáris török állam visszaköveteli a két tartományt. A közös minisztertanács augusztusban döntött a kérdésről. Szeptemberben Aerenthal külügyminiszter megegyezett az oroszokkal. Ennek fejében Oroszország is elfogadta az annexiót, cserébe viszont a Monarchia támogatja Oroszországot a tengerszorosokon élvezett jogainak bővítésében. A fekete – és földközi-tengeri orosz hajózás szempontjából ez fontos kérdés volt az oroszoknak. Október 5-én proklamálta Ferenc József az annexiót, anélkül, hogy az oroszokat a bejelentés dátumáról előre értesítették volna. Szerbia hevesen tiltakozott, hiszen maga is vágyott e területekre. Háború kitörése fenyegetett. Csapatokat kellett küldeni a déli határra. Németország a Monarchiát támogatta, ezért Oroszország beletörődött a változásba, és Szerbiát is visszafogta. A háború elmaradt, a feszültség azonban fokozódott.

1911-ben Olaszország hadat üzent az Oszmán Birodalomnak. (Ezt a háborút nem a Balkánon vívták, de jelentős hatással volt a Balkán további sorsára.) Megkezdődött az olasz-török háború. Az 1911. szept. 29-i átadott hadüzenet után, az olaszok blokád alá veszik, bombázzák, majd október 5-én megszállják Tripoliszt, október 4-én elfoglalják Tobruk, 11-én Derna, Homs és Bengazi kikötőjét. Olaszország többfrontos harcra próbálja kényszeríteni a Portát. Ezért 1912. ápr. 18-19-én demonstratív támadást indít a Dardanellák ellen, majd megkezdi a Dodekanészosz elfoglalását. A Szorosok veszélyeztetésével a konfliktus nemzetközi érdeklődés előterébe kerül. A török tárgyalási készségét felerősítette a meginduló első Balkán-háború. Ezért az 1912. okt. 18-i lausanne-i békében lemond Tripolitániáról és Kirenaikáról. Amely Líbia néven formailag önállóvá, valójában Olaszország gyarmatává válik. Ez a háború mérföldkő volt a légi hadviselés történetében is. Giulio Gavotti hadnagy dobott le bombát először 1911. november 1-én repülőgép fedélzetéről. Gavotti egyfedeles Etrich Taube gépén egy bőrzsákban négy két kilogrammos gránátot vitt magával felderítő repülésére. A török állások felé érve a repülő oldalán kihajolva kézzel dobta le őket. Ugyan az akcióban senki sem sérült meg, Gavotti akciója mégis mérföldköve volt a légi hadviselés fejlődésének.

Az olasz győzelemmel végződő, valamivel több, mint egy évig tartó háború megmutatta, hogy a súlyos belső konfliktusokkal terhelt, egykor hatalmas Oszmán Birodalom szinte semmit nem tud tenni a területei hathatós védelméért. A balkáni új nemzeti államok gyorsan levonták a következtetést. Ez ragyogó alkalom arra, hogy nagyhatalmi segítség nélkül, saját erőik összefogásával kiszorítsák Európából a törököket, ami az első Balkán-háborúhoz vezetett. Az első Balkán háború jelentősen befolyásolta az első világháborús szövetségi tömbök alakulását.

Ezek után tört ki az első Balkán-háború. Ez a konfliktus felszabadította Délkelet-Európát a több évszázados oszmán uralom alól. Az 1912–13-as két Balkán-háború már az első világháború nyitánya volt. Az első háborúban a balkáni népek egymással összefogva szinte teljesen kiszorították a törököket Európából, rögtön kezdetét vette az egymás közötti ellenségeskedés a térség újrafelosztásáért. Az első Balkán-háborúban a félsziget államai fogtak össze – a nagyhatalmak áldásával – az Oszmán Birodalom ellen. Létrejött a Balkán Szövetség, melynek tagjai – Szerbia, Montenegró, Bulgária, Görögország – provokálni kezdték Törökországot, hogy megszerezzék Albániát, Trákiát, Macedóniát. A négy ország célja a törökök által megszállt területek felszabadítása és egymás közötti felosztása volt. Az 1912. március 13-án megkötött a Balkán Szövetséget megalapozó szerb–bolgár barátsági és szövetségi szerződésben a két fél hivatalosan Macedónia autonómiáját követelte az Oszmán Birodalomtól. A titkos záradékban viszont a terület szerb igény szerinti felosztásának, és a bolgár igény szerinti függetlenségének kívánsága szerepelt.europa

 Szerbia és Bulgária közötti korábbi feszült kapcsolat javult ugyan, de Macedónia felosztásának kérdésében nehezen állapodtak meg. Bulgária az autonóm Macedónia létrehozását támogatta, mivel úgy gondolták, hogy az majd csatlakozik Bulgáriához. Szerbia a terület felosztása mellett volt. A szerződésben a két fél a vitatott területek felosztásában állapodott meg. A Sár-hegységtől északra fekvő terület Szerbiához tartozna, Bulgária új határa a Golem – csúcstól az Ohridi-tóig húzódna. A középső – a Sar-hegységtől és a szkopjei Crna Gorától délre fekvő – vitatott szkopjei körzet hovatartozásának majdani kérdésében az orosz cár döntene. A bolgárok eleinte arra hivatkoztak, hogy a macedóniai szlávok bolgárok, így egész Macedóniára igényt tartottak. A hivatalos bolgár politikában ekkorra már két irányzat képviseltette magát. Az egyik irányzat képviselői mereven elzárkóztak az osztozkodástól, míg a másik tábor belátta, hogy a bolgárok Macedónia nagyobbik részét csak a rivális országokkal megegyezve tudják megszerezni. Macedónia területének tervezett bolgár–szerb felosztásán kívül viszont nem született előzetes megállapodás Trákiáról, Epiruszról és Albániáról. A szerződés Macedóniára vonatkozó részéről a szövetséges Görögország nem tudhatott.

Az első Balkán-háború 1912. október 8-án tört ki. A több frontot nyitó Balkán Szövetség hadseregeivel szemben a török hadsereg csaták sorozatát vesztette el. A súlyos vereségek hatásra a Porta november 4-én az európai nagyhatalmak közvetítését kérte. December elejére Görögország kivételével a törökök mindegyik támadó országgal fegyverszünetet kötöttek. 1913 elején kiújultak a harcok, és újabb vesztes csaták után a török hadsereg kapitulált.

Az új balkáni országhatárokat a nagyhatalmak az 1912 decemberében kezdődő londoni konferencián kívánták meghúzni. A bolgár–görög és a bolgár–szerb határ kijelöléséről viszont a szövetséges balkáni államoknak egymás között kellett volna megállapodniuk. A macedóniai területsáv kérdésében az orosz cárnak kellett volna döntenie. A vitatott területek tárgyalásos úton való felosztására és a döntőbíráskodás igénybevételére már egyik fél sem gondolt komolyan. A győztes szövetségesek mindegyike akkora területet igyekezett birtokba venni, amekkorát csak tudott.

(folytatjuk)

Felhasznált irodalom:

Palotás Emil: Kelet-Európa története a 20. század első felében

Jelavich Barbara: A Balkán története I–II.

Demeter Gábor: Kisállami törekvések és nagyhatalmi érdekek a Balkán-háborúk idején (1912–1913)

Minden vélemény számít!

Optimization WordPress Plugins & Solutions by W3 EDGE