Pilvax Primőr, Történelem

Az USA hadba lép az első világháborúban

|

1917. április 6-án az Egyesült Államok hadat üzent a központi hatalmaknak, miután a képviselőház 373:50 arányban megszavazta az USA hadba lépését. Nehéz egyetlen dátumhoz kapcsolni az Egyesült Államok megjelenését a világpolitika színpadán, de ezt a momentumot a szakértők az első világháborúba való belépéshez kapcsolják.

A nagyhatalmi státusz kezdetét pedig a második világháborúban való részvételhez, illetve a háború utáni rendezéshez, és nem utolsó sorban a bipoláris világ kialakulásához. E megállapítások kétségtelenül helytállóak, azonban mindezeknek a gazdasági és ideológiai alapja már a 19. század végén illetve a 20. század elején megjelent. A 19 század második felére az USA olyan gazdasági fejlődést produkált, amely túlszárnyalta Angliát és Németországot is.wwilson

Amerika a XIX. század végén és a XX. század elején fejlett gazdasági technológiájának köszönhetően egyre több felesleget termelt. Létfontosságú volt, hogy ezeknek a feleslegeknek piacot teremtsenek a tengerentúlon. Ehhez elengedhetetlen volt egy hatalmas hadiflotta kiépítése. A századfordulóra tehát több olyan gazdasági elképzelés is született, amely már megfogalmazta, hogy Amerikának előbb vagy utóbb fel kell tűnnie a világpolitikában. Ez a feltűnés az első világháborúban meg is valósult.

Mivel az amerikaiak közül sokan nem akartak részt venni az európai háborúban, Wilson elnök komoly problémával került szembe. Meg kellett nyerni az embereket, és meg is kellett győznie őket arról, hogy az Egyesült Államok gonosz ellenséggel harcol. Démonizálta az ellenséget, gyűlöletet szított, és mindezt a „gonosz” emberekre fókuszálta, akik közül sokan az Államokban éltek.

Wilson az elnöksége alatt úgy gondolta, hogy Amerikának a feladata a demokrácia terjesztése, amely sokkal fontosabb, és magasztosabb cél, mint bármelyik korábbi nagyhatalmi törekvés. Wilson gondolkodása mérföldkőnek számít az amerikai külpolitikában, ugyanis a mai napig érezhető a hatása. Talán nem véletlen, hogy ez az igen erős ideologikus külpolitikai elképzelés ébresztette rá a politikai elitet és a közvéleményt arra, hogy ennek az új nagyhatalomnak igenis szerepet kell vállalnia az első világháborúban. Természetesen az igazsághoz hozzátartozik, hogy az ideológiai háttéren kívül igen nyomós reálpolitikai érvek szóltak az első világháborúba való beavatkozás mellett. Súlyos érv volt a háború mellett, az, hogy Amerika hatalmas mennyiségű hadianyagot adott el a briteknek és szövetségeseinek, és annak ellenére, hogy eleinte az amerikaiak ragaszkodtak a készpénzfizetéshez, később elfogadták a kölcsönök és bankhitelek lehetőségét is, és mivel Amerika természetesen vissza akarta kapni a kölcsönöket, ezért létfontosságú lett számukra a brit siker. Így hát nem csoda, hogy a politikai elitben megnőtt beavatkozás melletti vélemények száma. Egy másik fontos löket az USA háborús szerepvállalásában, a német tengeralattjáró-háború kihirdetése volt, amelynek egy amerikai hajó, a Lusitania is áldozatul esett 1915. március 7-én. Wilsont felháborította az eset, ezért meg is fenyegette Németországot: hogyha Németország nem hagy fel a tengeralattjáró háborúval, megszakítja a két ország között a diplomáciai kapcsolatokat. Németország eleinte ígértet tett arra, hogy ilyen este nem fog többet előfordulni, és ezzel valamennyire enyhült a viszony a két ország között. 1917-re azonban változás történt, Németország úgy gondolta, hogy a háborút a tengeralattjárók maximális kihasználása nélkül nem tudja megnyerni, ezért újból meghirdette a korlátlan tengeralattjáró-háborút, így Amerika előtt nem maradt más választás: belépett a háborúba az antant hatalmak oldalán.

amerikaikatonak

Az antanthatalmak- az Egyesült Államok hathatós támogatásával- rákényszerítették a németekre a fegyverszünetet, ám a Párizs környéki békékkel hatalmas hibákat követtek el. Még a pápa is csak mohóságot és ostobaságot látott a békedekrétumokban és mintegy a jövőbe látva adta ki szentenciáját:” A nemzetek nem halnak meg; megszégyenültségükben és bosszúban generációról generációra adják tovább a megtorlás szomorú örökségét. Hitlerre tökéletesen illett ez a prófécia. Az első világháború megmutatta, hogy milyen mélyek lehetnek a nacionalista érzések, és hogyan terjedhetnek szét ezek, amikor az egymással közösséget vállaló emberek úgy érzik, hogy egy másik, „ellenségnek” bélyegzett csoport fenyegeti őket. Az I. világháborút elindító konfliktusok eleinte viszonylag jelentéktelennek tűntek, ám maga a háború változtatta ezeket óriási horderejűvé. Tanulságai tehát tovább kell vizsgálni, hogy ez a tragédia ismétlődhessék meg még egyszer.

Az első világháború a világ lakosságának mintegy 93%-át érintette, és 38 millió civil és katonai halottat, valamint sebesültet hagyott maga után. A háború nemcsak Európa ifjúságának egy teljes generációját tizedelte meg, de több mint 120 000 amerikai katona maradt holtan. Az antanthatalmak háromszor akkora veszteséget szenvedtek, mint a németek, akik folyamatosan fölényben voltak kiképzés, fegyverzet, taktika és vezetés tekintetében. A francia és a brit parancsnokok túlságosan gyakran adtak ki különféle utasításokat egyszerű katonai inkompetenciából vagy puszta büszkeség miatt. Például a verduni csatában a brit hadsereg halottai és sebesültjei egyetlen nap alatt meghaladták a 60 ezret, mégpedig a brit tábornokok makacssága miatt. Németország megpróbálta rávenni Mexikót az USA megtámadására, s azt is bejelentette II. Vilmos, hogy Németország nem fogja betartani az amerikai hajózási jogokat. Wilson engedett a reá nehezedő nyomásnak. Ezért lépett hadba Európában.

Az USA hadba lépése fordulópontot jelentett az első világháborúban. Egy év alatt megtörte a német ellenállást a nyugati fronton. A nagy háború befejezésekor 1918 novemberében több mint 2 millió amerikai katona szolgált Európában.

Az első világháború és az azt lezáró békeszerződések, – benne a Wilsoni elvekkel – legnagyobb hibája a második világháború volt.

Minden vélemény számít!

Optimization WordPress Plugins & Solutions by W3 EDGE