Pilvax Primőr, Történelem

A Magyar Nemzet Függetlenségi Nyilatkozata 1849-ben

|

Kossuth Lajos az 1849. április 7-én tartott gödöllői tanácskozása után visszaindult Debrecenbe, az ország ideiglenes fővárosába. Még tartott az utazása, amikor is értesült a tavaszi hadjárat egy újabb győzelméről, a váci ütközetről, amely április 10-én ismét a magyar fegyverek győzelmét hozta. Kossuth április 12-én este érkezett meg Debrecenbe, és rögtön összehívta a Honvédelmi Bizottmányt.

Ezen az ülésen Kossuth előterjesztette az indítványát a trónfosztásra, valamint Magyarország függetlenségének azonnali kinyilvánítására. Ugyancsak előterjesztette egy miniszteriális kormány alakítására és az országgyűlés feloszlatására az elképzeléseit.kossuth

Erről a bizottmányi ülésről nem maradt fenn sajnos semmilyen írásos feljegyzés. A résztvevők fellelhető visszaemlékezései alapján Kossuth nem nyerte meg a testületet a javaslataihoz. Heves vita alakult ki, többen azt is javasolták, hogy április 13-ra halasszák a döntést

Kossuth ezek után mellőzte a Honvédelmi Bizottmányt, április 13-án reggelre összehívta a parlament két házát. Ez furcsa volt, hiszen a bizottmány alkotta a kormányzó testületet. Ugyan erre a volt jog, hiszen népképviseleti országgyűlés házszabályai, ezt lehetővé tették. Kossuth és támogatói a házszabály előírásai 29. pont előírásait alkalmazták: „a ház a ministerek, elnök vagy, tíz tag kívánatára bizottmányi magán-üléssé változik át.” (Ez felel meg a mai szóhasználattal zárt ülésnek.) Sajnos a zárt üléseken sem készültek jegyzőkönyvek. Az eseményről az újságok sem tudósíthattak. Még jó, hogy a tizenkét pont követelései között szerepelt a sajtószabadság. Itt is csak a résztvevők emlékirataira,- amelyekben néha ellentmondások is vannak-, lehet rekonstruálni az eseményeket.

meszarosl

Mészáros Lázár

Kossuth a katonai sikerek ismertetésén és a Habsburgok három évszázados politikájának bírálatát követően elkezdte ismertetni, hogy miért jött el az ideje a függetlenség kinyilvánításának. Hivatkozott a hadsereg hangulatára, a nép érzelmeire és az európai diplomáciai helyzetre. Kossuth szavait előbb mély csend követte. Így emlékezik Mészáros Lázár és Horváth Mihály is.

Az országgyűlés délelőtt, és délután is tanácskozott. Habár a gödöllői tanácskozásról írottakban már utaltam rá, hogy Kossuth már hetek óta foglalkozott a gondolattal, és kiterjedt levelezést is folytatott ez ügyben. 1849. április 1-én Egerből már ír erről Csányi Lászlónak is, aki ekkor Erdélyben kormánybiztos. Április 3-án Beöthy Ödön, – szintén Kossuth bizalmasa – azt írta Hodossy Miklósnak: „a törvényhozó test előestéjén áll egy nagyszerű határozatnak, melly már csak addig marad függőben, míg a csata meg nem történik, ennek győzedelmes kimenetelétől függ az ország önállóságának nyilvánítása.” Közben a korabeli hírlapok is támadták a császári házat. Egyre radikálisabban fogalmazták meg a követeléseiket, hiszen a „Márczius Tizenötödike” 21-én már a teljes elszakadásról ír. Maga Jókai Mór is állást foglalt a köztársaság, illetve a trónfosztás mellett.

A radikálisok is meglepődtek Kossuth bejelentésén, de aztán és örömmel fogadták a javaslatot. A Békepártiak sem elvi kifogásokat emeltek, hanem el akarták halasztani a döntést. Úgy érveltek, hogy a győztes csaták módosítják az osztrák fél merev álláspontját. A képviselőket megosztotta az országgyűlés feloszlatásának csatlakozó kérdése is. De ekkor valaki emlékeztette az országgyűlést a januári fogadalmára: „hogy amíg a haza megmentve nincs, a ház együtt marad.”

Az ellentmondó visszaemlékezések szerint a képviselők a nagyobbik hányada szembefordult Kossuthtal. Mások pedig úgy emlékeztek, hogy a Honvédelmi Bizottmány elnöke maga felé fordította a többséget, mégpedig azzal, hogy megemlítette a katonai diktatúra veszélyét.

A hosszú tanácskozás végén a képviselők abban állapodtak meg, hogy másnap reggel 14-én előbb zárt, majd nyilvános, ülésen folytatják a vitát. Azaz igazodva a házszabály előírásához – Ez a döntés, mérlegeléssel keletkezett, sem Kossuth, sem az ellenzéke nem tudta, hogy a sorsdöntő nap előtt milyenek az erőviszonyok.

Egy biztos a Radical Párt küldöttsége a zárt ülés után felkereste Kossuthot és megkérdezte, miért nem indítványozta a köztársaság kikiáltását is. Erre Kossuth azt felelte, hogy: „külpolitikai megfontolások késztetik az óvatosságra, hiszen a nyugat-európai országok nem látnák szívesen a Magyar Köztársaságot, ezért az államforma rendezésével várni kell.”

A pénteki igen hosszadalmas tanácskozás híre gyorsan Debrecen-szerte ismertté vált, és az ott elhangzottak egy része ki is szivárgott. A Márczius Tizenötödike aznap délután megjelent száma már kifejezetten érvelt a trónfosztás mellett és jelezte annak egészen közeli voltát is: „Jelen az alkalom, hogy Európának tudtul adjuk, kik vagyunk mi. Hangos szózatot, kísérve ágyúink dörgésétől kell kibocsátanunk.”Horváth Mihály úgy írt, hogy az aznapi döntést már este közhírré tették. Néhány visszaemlékező szerint állítólag Madarász László a „rendőrminiszter” és hivatali apparátusa személyesen invitálta a debrecenieket a parlament augusztus 14én, szombaton tartandó nyilvános ülésére.

Ez igen sordöntő volt, hiszen Debrecenben és környékén a Habsburg-ellenesség gyökerei igen régiek. Kossuth már 1848. december végén is azért döntött e város mellett, mert bízott e nép, a Tisza-vidék függetlenségi hagyományaiban, hazafiságában. A következő hónapok történései igazolták előrelátását: a debreceni nép támasza volt a szabadságharcban, vállalta az anyagi terheket, rajongásig szerette és tisztelte a honvédelem vezérét Kossuth Lajost. Kossuth és szövetségesei számára is fontos volt a tömegek jelenléte, hogy az ingadozókban a néphangulat ilyetén demonstrálása végképp eloszlassa a bizonytalanságot, a kételyeket. Szombaton délelőtt a képviselőház és a felsőház tagjai a megszokott helyen, a képviselők gyűléstermében, a Református Kollégium oratóriumában gyűltek össze.

(folytatjuk)

Minden vélemény számít!

Optimization WordPress Plugins & Solutions by W3 EDGE