Kiemelt, Mindennapi tudomány

Csodálatos, hosszú csóvás üstökös – a Naprendszer túloldalán

|

Csodálatos, szabad szemes, az égbolt negyedét átszelő csóvát mutató üstökös látszik – sajnos a Naprendszer túloldalán, az ott tanyázó STEREO napkutató szondáról.

A C/2014 E2 (Jacques)-üstököst március 13-án fedezte fel Cristovao Jacques brazil amatőrcsillagász. Az akkor még csak fotográfiákon látható üstökös a Mars pályáján is túl járt, ám közeledett a Naphoz. Napközelségét július 2-án érte el, ekkor a Vénusznál is közelebb, 100 millió km-re járt csillagunktól. A közeledő üstököst világszerte számos hivatásos és amatőrcsillagász követte nyomon – többek között hazánkból is -, akik a tavaszi hónapokban gyors fényesedést észleltek, vagyis az üstökös néhány km átmérőjű magjából egyre több gáz és por szabadult fel. A gyors fényesedés és a 100 millió km-es napközelség egy fényes üstökös látványát jelezte előre, ám sajnos volt egy komoly probléma. Az üstökös rossz időben érkezett, így a márciusi felfedezés idején hiába volt nagyon szerencsés helyzetben az éjszakai égen, bolygónk és az üstökös kölcsönös mozgása olyan szerencsétlenül alakult, hogy mostanra a kométa hozzánk képest a Naprendszer túloldalára került.

20140705-jacques-jager-640x453

A Jacques-üstökös Michael Jäger április 17-ei felvételén. A kométa ekkor még a Mars távolságában járt, de már kisebb távcsövekkel is látható volt. A zöldes kóma nagy gáztartalomra utal, de ilyen szép felvételt csak hosszú expozícióval lehetett készíteni.

Az még a kisebb baj, hogy hatalmas távolság, 250 millió km választja el tőlünk, de csak pár fokra látszik a Naptól, vagyis bolygónk felszínéről megfigyelhetetlen. A közelünkben található napkutató űrszondáink felvételein azonban látható, hiszen a világűrből elegendő egy koronggal eltakarni a Nap fényét, s már fotózhatjuk is a csillagokat. Ezeken a felvételeken sem igazán látványos, ha hirtelen eltüntetnénk a Napot, akkor sem látszana szabad szemmel, 7 magnitúdó körüli fejének megpillantásához kisebb távcsövet kellene használnunk. Sajnos a nagy távolság leküzdhetetlen akadály – nem mintha a Napot el tudnánk tüntetni az égről. Csakhogy a NASA jóvoltából nem csak a közelünkben vannak napkutató szondáink, hanem a Naprendszer túloldalán is.

20140705-jacques-stereo

Bolygónk, valamint a STEREO A és B szondák egymáshoz viszonyított helyzete július 2-án. A Jacques-üstökös ekkor a Földet és az A jelű szondát összekötő egyenes mentén, a Vénusz pályáján kicsit belül, az A-hoz közel járt. (NASA/STEREO consortium)

A Solar TErrestrial RElations Observatory (STEREO) párosát 2006-ban állították Nap körüli pályára, oly módon, hogy az egyik kicsit lemarad, a másik pedig kicsit előresiet hozzánk képest (keringési idejük 346 és 388 nap). Így pár év alatt elérték, hogy a szondák segítségével nem csak csillagunk felénk forduló, hanem átellenes oldalának minden rezdülését figyelni tudjuk. A páros távolodása mára oda jutott, hogy az eszközök hozzánk képest a Nap túloldalán helyezkednek el, nagyjából a földpálya mentén, 150 millió km-re csillagunktól. Azon az oldalon pedig ott van a Jacques-üstökös is, így már csak egy kis szerencse kellett, hogy ráfusson valamelyik szonda széleslátószögű kamerájára, amelyet eredetileg a napkitörések felhőinek megfigyelésére telepítettek a szondára.

anigif4

A Jacques-üstökös a STEREO A jelű szonda 70 fokos látómezejű, HI2 jelű kamerájának július 2-ai felvételein. Gyönyörűen látszik az ioncsóva hullámzása a napszél mágneses mezejében, jobbra pedig, a látómezőn kívül látszó Naptól távolodó plazmafelhők mozgása is érzékelhető. A csóva természetesen a Nappal ellentétes irányba mutat. A látómezőben mutatkozó fényes, az érzékelőn túlcsordulást okozó égitest a Vénusz bolygó. Az animációt Rob Kaufman készítette olyan képekből, amelyek képkivonással mutatják két, egymáshoz közeli felvétel különbségeit. (NASA, STEREO/HI consortium)

Mint a fenti animációból is látható, a páros A jelű egységének 70 fokos látószögű kamerájára pont a napközelség napján, július 2-án érkezett meg a szondától csak 48 millió km-re járó üstökös. A szívfájdítóan szép képeken láthatjuk, hogy miről maradtunk le azért, mert a 22 ezer év után visszatérő üstökös nem egy fél évvel korábban vagy később érkezett, amikor bolygónkkal mi is azon az oldalon lehetnénk. A kamera látómezejének több mint a felét beborítja a napszélben hullámzó ioncsóva, melynek hossza eléri a 45 fokot, ami a Göncölszekér látszó méretének a duplája. A szokatlan, képkivonásos technikával megjelenített képeken csak becsülni lehet, de az üstökös feje úgy +1-2 magnitúdós lehet, ami a legfényesebb csillagok fényével vetekedne egünkön.

anigif

Egy még látványosabb feldolgozás, ráközelítve a szondáról 45 fokos csóvát mutató üstökösre. A korábban bemutatott, a bolygók és a szondák helyzetét bemutató ábra, valamint az üstökös helyzetének leírása alapján látható, hogy a kamera nagy szögben, de korántsem derékszögben lát rá a szépséges, több millió km hosszú csóvára. Az animációt Rob Kaufman készítette olyan képekből, amelyek képkivonással mutatják két, egymáshoz közeli felvétel különbségeit. (NASA, STEREO/HI consortium)

Apró szépségtapasz, hogy a következő hetekben a Jacques-üstökös ismét láthatóvá válik bolygónkról nézve, ám a nagy távolság megmarad, így a hajnali égen feltűnő vándor vélhetően csak távcsővel lesz megfigyelhető, július utolsó harmadában. Ezt követően azonban hosszú ideig észlelhető marad, és igen kedvező helyzetben látszik az északi féltekén élők számára. Augusztus végére földtávolsága is jelentősen csökken (85 millió km-re), ám addigra a Naptól is távolabb kerül, anyagkibocsátása visszaesik, így továbbra is csak távcsővel lesz látható. Ha mégis elérné a szabadszemes láthatóságot, biztosan értesítjük olvasóinkat, ha viszont ez nem történik meg már csak abban reménykedhetünk, hogy a 11700 év múlva várható következő visszatérése idején a jó oldalon járunk majd bolygónkkal.

http://www.csillagaszat.hu/hirek/nr-egyeb-naprendszer/apro-objektumok/nr-apro-ustokosok/csodalatos-hosszu-csovas-ustokos-a-naprendszer-tuloldalan/

Minden vélemény számít!

Optimization WordPress Plugins & Solutions by W3 EDGE