Kiemelt, Történelem

Petőfi eltűnése

|

1849. július 31-én Segesvár és Fehéregyháza közötti lezajló segesvári csatában Bem tábornok apró hadereje verességet szenvedett a cári csapatoktól. Sajnos ebben a csatában tűnt el Bem József segédtisztje, Petőfi Sándor honvédőrnagy, a forradalom és szabadságharc 26 éves költője is.

Hogy ott, „a harc mezején” esett-e el – ahogyan önmaga is megjósolta –, ott domborul-e sírja a többi hős mellett, arról azóta is megoszlanak a vélemények. Egy biztos, meghalni senki sem látta.

1849. május 21-én Budavár bevétele napján Ferenc József Varsóban térdre ereszkedett és kézcsókkal köszönte meg I. Miklós orosz cárnak, hogy 200 ezer fős hadsereget küld Magyarországra a szabadságharc leverésére.petofisandor3

A rövidesen meginduló orosz intervenció következtében majdnem minden hadszíntéren többszörös fölénybe kerültek a szabadságharc ellen küzdő csapatok. Így volt az erdélyi csatatereken is. A magyar esélyeket tovább rontotta, hogy az erdélyi románság nagy része fegyvert ragadott és az ellenük bevetett 10.000 fős nagyságrendű honvéd alakulatok tovább csökkentették az amúgy sem túl nagyszámú forradalmi sereg létszámát.

Az orosz intervenció után, a magyar védelem esélyei a számarányokat tekintve Erdélyben voltak a legjobbak. Az ellenség csekély létszámfölényét a belső hadászati vonal előnyei kiegyenlíthették. Itt Bem körülbelül 39 000 magyar katonát és 107 löveget tudott szembe állítani az oroszok és osztrákok 53 000 katonájával és 133 lövegével szemben. 849. július 29-én Bem a marosvásárhelyi főhadiszállásán, a Teleki-házban kapta a hírt, hogy a Nagy-Küküllő völgyében megjelent és Segesvárt is elfoglalta Lüdersz cári hadserege. Azonnal intézkedett és másnap, július 30-án elindult csapatával a Vácmányon, Kelementelkén, Erdőszentgyörgyön és a Gagyi-tetőn át Székelykeresztúrra, ahova Petőfi Sándor is elkísérte. Még aznap éjfélkor hozzájuk csatlakozott Sepsiszentgyörgyről a 27. zászlóalj négy százada, de sajnos a magyar csapatok ütőképességét jelentősen befolyásolta az a tény, hogy nem érkezett meg Kemény és Dobay serege.

Reggel korán megszólaltak a kürtök, a dobok, riadóztatták a harcba indulókat, hogy Bem 3700 főnyi serege (27., 80., 81., 82. és a 88. zászlóalj, valamint a lovasság részéről a 8. Coburg – huszárezred 7. százada, a 11. székely – huszárezred 4. százada, és a 15. Mátyás – huszárezred egy százada) 14 ágyúval és 2 tarackával (Debreczen – váradi gyalogosüteg és Pap Sándor főhadnagy székely lovas ütege, valamint további egy székely gyalogosüteg) megütközzön a fehéregyházi mezőn Lüdersz orosz tábornok 18 ezer emberével és 48 ágyújával.

Fehéregyházát mentükben visszafoglalták, majd sor került a hadsereg hadrendbe állítására. Az orosz gyalogság, tüzérség és a hadtesttörzs a segesvári erdőszélen, a lovasság a livadai részen várta a csata kezdetét.

bemtabornok

Bem apó

Bem parancsnoksága a Monostori-kert nyugati részéről irányította a csapatmozdulatokat. A lovasságot az országút mentén, az ágyúkat a Rogyina nevű réten, a gyalogosokat az Ördögvölgyi-erdő szélére és a Livadára állította fel.

11 órakor tűz alá vette a segesvári erdő szélét, ahol az orosz hadseregstáb és az orosz gyalogság táborozott. Az első lövések nyomán halálos találat érte Szkarjatyin tábornokot, Lüdersz 5. hadtestének vezérkari főnökét. Talán ez volt az a lélektani pillanat, amikor egy fergeteges magyar rohammal, bátorsággal és elszántsággal eldönthető lett volna a csata sorsa. De nem így történt! Délután 4 órakor a harc öldöklőbbé vált. Egymás után rohamoztak a honvédek, de a vihar, a sokszoros túlerő elleni küzdelem felmorzsolta erejüket. Az orosz balszárnyon indított, bekerítést célzó kozák roham a magyar csapatokat visszavonulásra, később menekülésre kényszerítette.

Amikor a túlerő miatt a csatarend felbomlott a menekülést többé nem lehetett feltartóztatni. Bem maga is kénytelen volt menekülni. A futókat a kozákok vették üldözőbe. Kb. 400 magyar honvéd esett el és 900 esett fogságba. Ekkor esett volna el a polgári ruhában néző gyanánt jelenlevő (más források szerint honvédőrnagyként a csatában részt vevő) Petőfi is. Ötkor még látták a Sárpatak hídján, ahol 200 székely ifjú katona 800 kozákkal küzdött, egy Lengyel nevű katonaorvos lóhátról kiáltott még neki, hogy fusson, mire ő – lova már nem lévén – futva elindult. Egy biztos, meghalni nem látta senki. A történészek álláspontja szerint Petőfi elesett a segesvári csatában. Mások ezt vitatják, szerintük hadifogolyként Szibériába hurcolták, ahol később vagy kivégezték, vagy természetes halállal meghalt. Ezen elmélet képviselői azt is valószínűnek tartják, hogy ott megházasodott és családot alapított.

Hogy Petőfi Sándor meghalt-e a segesvári csatában, biztosan nem állíthatta senki, és ez a verzió túl lesújtónak tűnt, mintsem beletörődjenek. 1855-ben kezdett elterjedni a hír, miszerint Petőfi Sándor nem halt meg a csatatéren, sőt, fogságba sem esett, hanem Magyarországon rejtőzködik, és álnéven igyekszik vendéglátást kicsikarni jószívű emberektől. Megszületett az ál-Petőfi legendája és egy ország pletykálta reménykedve, hogy legutóbb merre látták a bujdosó költőt.

1985-től új lendületet vett a Petőfi-kutatás. Ekkor kezdte a közvéleményt komolyabban foglalkozni a barguzini sír. Ami egyesek szerint a költő földi maradványait rejti. Egyértelműen azonban a mai napig sem bizonyosodott be, hogy valóban Petőfi nyugszik-e a szibériai sírhant alatt.

1849-ben az orosz cári csapatok hurcoltak magukkal magyar honvédeket hadifogságba. Ezt a tényt a bécsi császári kormány 1849-es, Ferencz József császár által is ellenjegyzett jegyzőkönyve is bizonyítja. 1866-ban, Felix Wiszniewski, Szibériából hazatérő lengyel száműzött hírt hoz Petőfi Sándorról: közli, hogy ott szerzett információi szerint Szibériában él, hadifogolyként. Levele nyomán Jókai Mór a Vasárnapi Újságban teszi szóvá Petőfi Sándor felkutatásának erkölcsi imperatívuszát. Beszélnek erről Oroszországból hazakerült első világháborús hadifoglyok is, akik Szibériában agg magyar honvédekkel, illetve leszármazottaikkal találkoztak.

petofi_anyakonyv1

Jól olvasható a költő és az édeanyja neve is

Az első világháború során számos magyar hadifogoly került Szibériába. Köztük Svigel Ferenc, aki egy fényképet hozott magával, amely a barguzini temetőben készült. A kereszten Alexander Sztyepanovics Petrovics neve szerepel, őrnagy és költő megjelöléssel. A halál dátuma 1856. Svigel aki hírét hozta a barguzini Petőfi sírnak, fényképet készíttetett róla és a bakancsa talpában hazahozta.

Az tény, hogy 1823. január 1-én született Petőfi Sándort Kiskőrösön Alexander Stephanus Petrovics néven anyakönyvezték. A kiskőrösi Evangélikus egyházközség honlapján olvasható is. A kérdés jogos, ha nem Petőfi volt Barguzinban, kinek álhatott érdekében egy az ő anyakönyvi kivonata szerinti fejfát állítani, ott messze a hazájától?

– Folytatjuk –

Hozzászólások

Hozzászólás írása ↓
  1. Tanu

    Jó lenne ha engedélyeznék a vizsgálatokat! ennyivel tartozunk Petőfinek!

    ↑ LinkVálasz
  2. Dr. Sütő László

    Szeretünk érzelmi alapon, mítoszokat gyártva magyarázni dolgokat ! A magyar hatóságok képesek megtiltani egy DNS vizsgálatot , Petőfi Pesten elhunyt rokonainak maradványaival összehasonlítva , nehogy egy mítosz megdőljön !! Az ” ott essem el én, a harc mezején…. ” verssor attól, hogy nem igaz, nem csökkenti nagy költőnk sorsának tragikusságát !!

    ↑ LinkVálasz

Minden vélemény számít!

Optimization WordPress Plugins & Solutions by W3 EDGE