Firkászat, Kiemelt

Az első világháború költője

|

Gyóni Géza (1884-1917). A világháború egyetlen magyar költője Gyóni Géza. Verseiben ő adott hangot a magyar katonának, a magyar vitézségnek, és a katonák megpróbáltatásainak, szenvedéseinek.

Gyóni Géza eredetileg az Áchim családi nevet viselte, édesapja, Áchim Mihály evangélikus lelkész. Édesanyja Bekker Gizella, a pozsonyi virágvölgyi evangélikus tanító leánya. Géza fiuk 1884. június 25-én született a pestmegyei Gyónon, innen a felvett név.

Gyóni a tanulmányait a békéscsabai evangélikus gimnáziumban kezdte. Itt már igen nagy szerepet játszik az önképzőkör a fiatalember életében. A tanárelnök, Rell Lajos dr. aki verseket ír meg is jósolta Géza jövendő költői nagyságát. Első verseit nagy ifjúkori szerelmek ihletik. A jeles érettségi vizsgák után megkezdi tanulmányait a pozsonyi evangélikus teológián. Öccse, Miska már ekkor a soproni katonai reáliskola növendéke.gyonigeza

Gyóni Géza első versei a “Képes Családi Lapok”-ban jelennek meg. 1903-ban Vutkovich Ödön felveszi korrektornak, a “Nyugat-magyarországi Híradóhoz”, ide már ír is verseket, karcolatokat. Ekkor még versköteteiről jórészt csak ismerősei tudtak.

A Nagy Háború kitörésekor azonnal megkapja a behívóját. Egyszerű közlegényként szolgált. Az első világháború jelentette végzetét: alig 33 évet élt. Szomorú. és tragikus egybeesés, hogy születése napján ragadta el a halál 1917. június 25-én, Krasznojarszkban, hadifogságban.Öccsét is, őt is 1917 tavaszán tüdőbaj támadta meg, s egyikük szervezete sem tudott ellenállni. Súlyosan legyengülten, rogyadozó testtel még elkísérte utolsó útjára Mihályt, de néhány napra rá vele is végez a kór. „A költő, aki 1914 nyarán a háború költőjeként indult a lengyel mezőkre, 1917 nyarán, mint a nemzeti demokrácia és az emberi szolidaritás vértanúja esett el a becsület krasznojarszki mezején” – írta róla egy év múltán, lírai magatartását is jellemezve Juhász Gyula.

Gyóni Géza a keleti frontra került, s a körülzárt Przemysl várából küldte a verseit. Egy ostromlott várból, maroknyi védő hősies ellenállása, jól szervezett és szerkesztett tábori sajtó, amelyet az akkor újdonságszámba menő légi összeköttetéssel át tudott juttatni a hátországba, a fővárosba is. A budapesti sajtó közli a lelkes közlegény szuggesztív verseit. S hogy a szenzáció teljes legyen a fronton írt költemények rövidesen füzet formájában — ügyesen megválasztott címmel: Lengyel mezőkön, tábortűz mellett — is megjelentek, nem kevesebb, mint tízezer példányban, s az értük befolyt jövedelmet a költő az elesettek özvegyeinek és árváinak ajánlotta fel.

Gyóni kezdetben a háborút, mint a negyvennyolcas hagyományok továbbfolytatásának láttatja (Petőfi lelke), naivan azt állítva, hogy e harc célja „szabadság, nagyság, szerelem és szépség”, s egy olyan jövő megteremtése, amelyben a búzát az aratja le, aki vetette. (Ének a gránicon). Ekkor születnek a háborút hetyke kalandként felfogó versek, – Levél a gránicról, Őrségen – mellett egyre szaporodnak a szenvedéseket, nélkülözést feltáró vallomások is (Magyar katonák dala). De már ekkor születnek olyan versek is, amelyek felfedezik az ellenségben is az embert, – az öldöklésbe hajszolt embert- például Alexis levele Alexandrához. A háborús szenvedések között már korán a békevágy is hangot kap (Egy fehér kutyához). Végül megszületnek a háború érdekmechanizmusát feltáró versek is. Például „a Csak egy éjszakára” rapszodikus szenvedélyű körmondata, amely a „pártoskodók és vitézkedők”, a „hitetlenek és üzérkedők”, „az uzsoragarast fogaikhoz verők” s a „csahos nyelvvel hazaszeretők” elé idézi felelőtlen ténykedésük következményeit: a pusztulás, az oktalan pusztítást, és a halált felidéző és megrázó képsorait. Ijesztésként, erkölcsi indítékú figyelmeztetésként, de bizonyos mértékig már a felelősségre vonás fenyegetéseként is.

1915 októberében, Csucsáról Ady Endre az alábbi levelet küldi Gyóninak:

 „Kedves, fiatal barátom,

 Gyóni (Áchim) Géza sohase volt költő, s nem is lesz. Ezt még egy világháború sem tudta megcsinálni. Fiatal újságírószimattal s kényelmetlenül kényelmes helyzetében transzponálta igaz poéták formáit s hangulatait. Természetesen elsősorban engem bányászott ki, de szerencsére nem jó bányász… Csak annyi ő, mint a háborús revük szerzői. Hadd éljen szegény, s ha hazakerül, hadd élhessen meg e szörnyű háborúból, mely annyiunk életét vette el, vagy tette tönkre.

 Üdvözli szívélyesen

Ady Endre”

Gyóni Géza az első világháború egyetlen magyar költője. Ő adott hangot a magyar katonának, a magyar katona bátorságának, és mérhetetlen szenvedéseinek.

Gyóni Géza: MAGYAR KATONÁK DALA

Lángoló vörösben
Lengyel hegyek orma.
Látlak-e még egyszer
Szülőfalum tornya?
Kinyilik-e még rám
Egy kis ablak szárnya?
Meglátom-e magam
Egy szelid szempárba?

Vigye a levelem
Bugó galamb szárnya,
Az én édesemnek
Szép Magyarországba.
Mondja el fenszóval:
Semmi bajom nincsen.
Mondja el halkabban:
Megszakad a szivem.

Mondja el fenszóval:
Erdei haraszton
Édes-csöndes álmát
Fegyverben virrasztom.
Mondja el halkabban:
Járok piros vérben;
Esti harangszókor
Imádkozzon értem.

Viszi már levelem
Búgó galamb szárnya
Hozza is a választ
Kilencednapjára:
Esti harangszókor
Talpig hófehérben
Gyönyörű virágszál
Imádkozik értem.

Járhatok már, pajtás,
Térdig piros vérben:
Az én édes párom
Imádkozik értem.
Vissza is imádkoz
Az ég meghallgatja:
Ha nem karácsonyra,
Virágvasárnapra.

(1914 szeptember.)

 

 

Minden vélemény számít!

Optimization WordPress Plugins & Solutions by W3 EDGE