Történelem

A pécsi nyolcnapos köztársaság III.

|

Linder Béla, mint Károlyi hadügyminisztere szétverte a magyar haderőt, Pécsett elkezdték szervezni a köztársaság fegyveres erőit. Augusztus 17-én kezdődtek a szervezési munkálatok Keinrath főhadnagy irányításával, aki a városi rendőrségen volt beosztásban. Voltak olyan híresztelések, hogy jugoszláv segítséggel „köztársasági zászlóaljakat” szerveznek, és szintén a szerbek fogják ellátni fegyverekkel és felszerelésekkel ezen alakulatokat.

linderbela

Linder Béla

A pécsi események közben Budapesten zajlott a Nagykövetek Konferenciája. A tanácskozást az antant hatalmak és a szövetségesek budapesti főmegbízottait felhatalmazta arra, hogy Párizs közreműködése nélkül is dönthetnek bizonyos kérdésekben. Hohler e felhatalmazás alapján tárgyalt a délszláv királyság budapesti követével.

Augusztus 17-én a Nagykövetek Konferenciája tiltakozó jegyzéket küldött Belgrádba a kiürítés halogatása miatt. Gosset ezredes azt jelentette, hogy sem a katonai, sem a polgári hatóságok nem kaptak parancsot és utasítást a kiürítéssel kapcsolatban. Az angol főbiztos és a főmegbízottak felismerték, hogy előző nap a szerb követ nem megfelelő tájékoztatást adott a pécsi helyzetről. De azért tettek előkészületeket, hasonlóan a román megszállókhoz 1919-ben. A megszállók leszerelték a gépeket és elszállították azokat. Augusztus 17-én 40 vagonból álló szerelvény indult el Eszék felé.

Ennek ellenére a pécsi köztársaság sajtójában augusztus 18-án olyan hírek jelentek meg, miszerint a belgrádi miniszterelnök hozzájárult, hogy zászlóaljakat toborozzanak és hozzanak Baranyába. A későbbi fejlemények bebizonyították, hogy ezek minden alapot nélkülöző, koholt állítások voltak.

Belgrád másnap sem adott utasításokat a kiürítéssel kapcsolatban, sőt Đorđević ezredes személyében új parancsnokot nevezett ki. Valószínűnek látszik, hogy Belgrádtól az új parancsnok nem kapott semmi konkrét tájékoztatást, mert úgy nyilatkozott Gosset ezredesnek, hogy fegyverrel fogja megvédeni a területet a magyarok ellen. Gosset, komolynak ítélte a szerb parancsnok kijelentését. Ezért két nappal elhalasztotta a magyar bevonulást.

Ugyanis Soós Károly altábornagy vezetésével Kaposváron már menetkészen állt a magyar alakulat, amely a bevonulást tervezte végrehajtani. Sőt augusztus 18-án, Kaposváron, a Kossuth téren Soós tábornok, és Kiszely Gyula kormánybiztos szemlét tartott a csapatok felett.

Augusztus 18-án Belgrádban is jelentős események zajlottak. Ugyanis a köztársaságot kikiáltó Dobrovits Péter kihallgatáson járt Pašić miniszterelnöknél. A miniszterelnök kijelentette, hogy nem vállalhatják a baranyai köztársaság fegyveres támogatását.

Mivel időközben megérkezett a Nagykövetek Konferenciájának jegyzéke, összeült a szerb minisztertanács. A grémium úgy döntött, hogy eleget tesz a kivonulásnak, és augusztus 24-ig kivonja csapatait a megszállt területekről.

A döntés megszületése után a szerb kormány gyorsan intézkedett. Ennek értelmében Đorđević ezredes augusztus 18-ról 19-re virradó éjszaka lefegyverezte a pécsi karhatalmat. 19-én, falragaszokon ismertette a kiürítés tényét, és néhány más tudnivalót. Đorđević ezredes alá tartoztak a polgári hatóságok, és a fegyveres testületek is, így a magyar csendőrség dolga volt biztosítani a nyugalmat a kivonulás alatt. A közlekedés biztosítása úgyszintén a helyi hatóságok feladata volt.

A korabeli pécsi sajtó,- akárcsak napjainkban- korrekt tájékoztatást adott. Munkások című újság augusztus 19-én teljesen más elképzelésről tudósított. De a köztársaság vezetői egy része már nem tartózkodott a városban. Dobrovits Péter nem lépett többé magyar földre. Linder Béla augusztus 18-án érkezett vissza Pécsre, de másnap már indult is vissza a családjával Belgrádba.

Rajić főispán még Pécsett tartózkodott. Közölte, hogy aki nem akarja megvárni a bevonuló magyar csapatokat, az augusztus 20-án a 11 és a 15 órás vonattal elhagyhatja a várost Eszék irányába. Linder Béla, immár ismét Belgrádban, tárgyalásokat folytatott az emigrálással kapcsolatban. A szerb hatóságok erre nem készültek fel.

Ennek a ténynek az ismeretében Gosset ezredes javaslattal fordult a magyar kormányhoz. A javaslat lényege az volt, hogy a kiürített területeken gyűjtőtáborokat hozzanak létre. Ezekbe a táborokba helyeznék el azokat a személyeket, akik ki akarnak vándorolni Szerbiába. A magyar kormány attól tartva, hogy a szerbek ismét elhalasztják a kiürítést, elfogadta a javaslatot.

Döbbenetes tény, hogy néhány nap alatt Eszékre mintegy 18-20 ezer (!) fő érkezett Baranyából! Döbbenetes nagy szám. A szerb hatóságok sem számítottak ennyi menekültre. Az elhelyezésük komoly gondot okozott az ottani hatóságoknak. Belgrád különmegbízottat küldött a helyszínre, hogy irányítsa a menekültkérdést.

Augusztus 21-én 108 főnyi csendőrség érkezett Pécsre. Ők biztosították a nemzeti hadsereg alakulatainak bevonulását. Pécsett a „fehérterror” módszereit már nem lehetett alkalmazni. Augusztus 22-én a magyar csapatok bevonultak Pécsre. A kormányzó hamarosan amnesztiát hirdetett.

magyarhadsereg

A Pécsre bevonuló magyar katonák az Árpád-tetőn emelt diadalkapu alatt

Az újonnan kinevezett főispán, Keresztes Fischer Ferenc, a megyei közélet minden területén élt kemény szigorával. Az újra magyar várossá lett Pécsnek Magyarország egyre súlyosabb gazdasági problémáival kellett szembe néznie. Az infláció, a munkanélküliség, a csődök elsősorban a munkásokat, de a polgárságot is sújtották. Az alispán azonban Buick autót vásárolt. Milyen furcsa is a történelem. Ma is vannak, akik a válság közepette hivalkodnak. Meg kell említenem gróf Zichy Gyula püspök tevékenységét. Fáradhatatlanul dolgozott a pécsi Erzsébet Tudományegyetem megalapításán.

pecsujramagyar3

Zichy Gyula, pécsi püspök és Soós altábornagy, a bevonulás parancsnoka hálaadó tábori misén

A szerb kormány végül is menedéket nyújtott Linder Bélának és társainak. Linder Béla a Károlyi-kormány hadügyminisztere, a Berinkey-kormány tárca nélküli minisztere, a Tanácsköztársaság bécsi katonai megbízottja, majd a délszláv csapatok által megszállt Pécs polgármestere. Linder Jugoszláviában élte le hátralévő életét. A királyi Jugoszlávia, és Titóék is nagy becsben tartották. Halálakor díszsírhelyet kapott, és a temetésén állítólag maga Titó is megjelent. Hosszú volt az út a szülőhelytől- Majs- Belgrádig. Pécs az ő és mások tevékenységének ellenére Magyarország része maradt.

Az események idején még a déli szomszédunkat Szerb–Horvát–Szlovén Királyságnak nevezték. 1929-től Jugoszlávia volt, az az állam, ami nem olyan régen véres háborúban darabjaira szakadt.

Minden vélemény számít!

Optimization WordPress Plugins & Solutions by W3 EDGE