Történelem

Szovjetunió megtámadja Lengyelországot

|

1939.szeptember 17-én a Szovjetunió agressziót követett el Lengyelország ellen. Az elmúlt rendszerben az volt a hivatalos álláspont erről, hogy Hitler agressziót követett el Lengyelország ellen. Sztálin, pedig bölcs stratégiai előrelátással egy időre (1939-1941) megállította a náci támadást, és megvédte az ott élő nagyszámú ukrán nemzetiségű állampolgárt. Akkor még nem tudhattunk hivatalosan a Molotov – Ribbentrop paktumról.

Egy biztos, 1939. szeptember 17-én, a Vörös Hadsereg nem bölcs stratégiai előrelátásból szállta meg az akkor már szinte kilátástalan helyzetbe lévő Lengyelország keleti felét. Az angolok és a franciák, akik szövetséget kötöttek Lengyelországgal, csak a hadüzenetig jutottak. Tartott a „furcsa háború.”

Sztálin parancsot adott a Vörös Hadseregnek és 800.000 szovjet katona lépi át a lengyel határt. Az egyébként is szorongatott helyzetben lévő lengyel hadsereg ezzel kilátástalan helyzetbe kerül. A lengyel haderő jelentős része a németek ellen harcol, a keleti határt mindössze csak 25 zászlóalj védi.

lengyelinvanzio

A német haderő már körülzárta Varsót és az ostromra készül. A szovjetek hamar felszámolják a helyi ellenállást, azok tagjait megölik vagy Szibériába viszik.
A szovjet közigazgatás bevezetése magával hozta az addigi vezetés leváltását. Az „imperialista”, „kapitalista” rend egykori képviselőit, a polgármestereket, papokat, kulákokat, rendőröket „eltávolítják”, rossz gyakran megölik őket. Helyükbe „elvhű”, megbízható embereket neveznek ki. Kialakul a náci – szovjet határ. Mint utóbb kiderült, szisztematikusan legyilkolták a hadifoglyokat (Katyn), a katonai szolgálatra behívott értelmiséget, a lengyel társadalom színe-javát 20 ezer embert. Egyes lengyel vélemények szerint csak azoknak volt esélyük az életben maradásra, akik német fennhatóság alá kerültek. Náci kényszermunkásként nagyobb sanszuk volt a túlélésre, és a háború utáni családegyesítésre, mint a Szibériába elhurcoltaknak. Ez a lengyel vélekedés egybecseng azzal a magyar szájhagyománnyal, miszerint 1944-45-ben a megszálló németek „úriemberek” voltak, ellentétben a felszabadító szovjet katonákkal.

1941. június 22. Hitler lerohanja a Szovjetunió által „védett” – megszállt – lengyel területeket.
Az addigi szovjet közigazgatás tagjait helyben likvidálják. Mivel a volt szovjetbarát lakosság között sok a zsidó őket deportálják és elkezdődnek az SS tömeggyilkosságok

1944-ben a visszavonuló németek után ismét megjelennek a szovjetek. Ők a helyi vezetőket, mint náci kollaboránsokat ölik meg.

Közben a náci birodalom térvesztését látva szerveződik a lengyel nemzeti ellenállás. Napról-napra nő a Londonból irányított Honi Hadsereg létszáma. A varsói felkelés alatt – 1944. augusztus 1. – október 3.- létszámukat félmillióra becsülik. A ”Lengyel Földalatti Állam”- nak is nevezett szervezkedést a sztálini Szovjetunió potenciális ellenségnek tekinti. A Vörös Hadsereg – sorainak rendezésére hivatkozva – szeptember 16-án megáll a Visztula partján, és hagyja, hogy a nácik felszámolják a varsói felkelést.

A lengyel történelem e bonyolult időszakát mutatja be Andrzej Wajda filmtrilógiája „A mi nemzedékünk” (1955), „A csatorna” (1956), és a „Hamu és gyémánt” (1958).

Magyarország az évszázados lengyel-magyar barátságra hivatkozva visszautasította Berlin kérését, hogy a német csapatok Magyarországon keresztül támadhassák Lengyelországot. Tettük ezt annak ellenére, hogy Trianon következtében elcsatolt területek egy része a hitleri Németország támogatása nélkül nem kerülhetett volna vissza Magyarországhoz. Hazánk a megtámadott ország segítségére is sietett. 1939. szeptember 18-án megnyitotta a közös lengyel-magyar határt a nácik és szovjetek elől menekülők előtt, azokat befogadta. Egész katonai egységeket, felszereléseikkel együtt, amit aztán a későbbiekben a magyar honvédség használt. A Magyarországra érkezők elhelyezésében, befogadásában kiemelkedő szerepet játszott az 1989-es rendszerváltás első miniszterelnökének édesapja id. Antall József.

1939 szeptemberében a megszűnt lengyel- magyar határ nyomán kialakult a magyar- szovjet határ. A Szovjetunió megtámadásáig (1941. június 22.) Magyarország rendezettebb viszonyt ápolt a szovjet kormánnyal. Emlékezzünk csak az életfogytiglani börtönbüntetését töltő Rákosi Mátyás Szovjetunióba távozásának engedélyezése. Ezért cserében Moszkva visszaadott 56 darab 1848-as honvédzászlót, amit a cári csapatok vittek magukkal a világosi fegyverletétel után. Szintén az enyhülés jele volt 1940-ben a BNV-n önálló pavilonnal először bemutatkozó Szovjetunió.

Ennyit Lengyelország tragédiájáról

Hozzászólások

Hozzászólás írása ↓
  1. Maráczy Tibor

    Annyival kiegészíteném, hogy az angolok és a franciák csak a nemzetiszocialista Németországnak üzentek hadat. A nemzetközi szocialista Szovjetuniónak nem, sőt szövetséget kötöttek velük. Azt is kevesen tudják, mert még ma is szemérmesen elhallgatják, hogy 1943 nyarán komoly béketárgyalás volt a Szovjetunió és Németország között. Az öntelt németek azonban olyan elfogadhatatlan követeléssel álltak elő, amelyet Sztálin nem teljesíthetett. Utána jött a Kurszk visszafoglalásáért indított csata. Amikor már Hoth szinte megnyerte az ütközetet, Hitler a szervilis von Kluge támogatásával leállította, és a csapatok egy részét Olaszországba vezényelte át. Utána pedig már csak a visszavonulás maradt, egészen Berlinig. Ami pedig Zsukovot illeti. A csapatoknál csak egyszerűen “mészárosnak” hívták. Talán nem kell mondanom és leírnom, hogy miért? A Kurszk-i csata kezdetén lelépett, és már csak akkor került elő, amikor a németek visszavonulóban voltak. A könyve nekem is meg van. Olvastam is. Sok – sok fenntartással.

    ↑ LinkVálasz
  2. DR.KOVÁCS ISTVÁN

    EZ NEM VÉLEMÉNY, EZ KÖZLÉS: Azért nem éárft Zuko v-ot is elolvasni, valahonnan a 437. oldaltól, Berlin elfoglalásáig… doki

    ↑ LinkVálasz

Minden vélemény számít!

Optimization WordPress Plugins & Solutions by W3 EDGE