Történelem

Nagy Sándor és a perzsa birodalom meghódítása

|

I.e. 331.október 1-én a Nagy Sándor vezette makedón csapatok a jelentős számbeli fölényben lévő, III. Dareiosz vezette perzsákkal ütköztek meg. Ez a csata  Nagy Sándor leghíresebb ütközete, melyben döntő csapást mért a perzsa birodalomra.

Sándort arra tanította apja, a makedón Philipposz, és nevelője, valamint mentora, Arisztotelész, hogy gyűlölje a perzsákat. Thébaiban a neveltetése színhelyén a kiváló görög elmétől széleskörű műveltségre tett szert Alexandrosz. Azt Plutarchosztól tudjuk, hogy Alexandrosz „már gyermekkorában kitűnt mértékletességével, mert heves vérűsége és szenvedélyessége ellenére is érzéketlen volt a testi gyönyörök iránt, pedig egyébként korát meghaladó mértékben becsvágyó volt.” De a köznapi dicsőségért nem rajongott, mint Philipposz, aki „szónoki képességére olyan büszke volt, mint egy szofista” és az olümpiai kocsiversenyen szerzett győzelmeit még a pénzeire is rávésette.alaxendros

Apja távollétében Alexandrosz fogadta a perzsa király követeit, megnyerte őket kedvességével és komoly kérdéseivel, melyek az utak hosszára, az országra s magára a királyra vonatkoztak. Vagyis, a fiú nagyra törő becsvágyával szemben az apa kiválóságai elenyészőeknek tűntek. Mikor Philipposz újabb jelentős várost vett be, Alexandrosz arról panaszkodott kortársainak, hogy apja mindent elvesz előle, s nem hagyja, hogy „velük nagyot és dicsőt cselekedjen”.

Alig tizenhat évesen lett Makedónia királyi helytartója és pecsétőre, és húszéves volt, amikor átvett meggyilkolt apjától egy konfliktusokkal terhelt örökséget. De a fiatalember jól állta a próbákat, egymás után verte meg az ország ellen támadó barbár seregeket, s leverte a lázadásokat.Majd mikor átkelt a Thermopülai szoroson, elfoglalta Thébait, de megkímélte Athént.

Iszthmosznál összegyűjtötte a görögöket, és a perzsák ellen indult hadjáratra. Ekkor állítólag sokan kívántak neki szerencsét, Diogenészt kivéve, aki otthon maradt Kraneionban. Elment tehát hozzá a király, s megkérdezte, mit kíván, mire a hordóban élő filozófus csak annyit kért: „Állj egy kicsit odébb, ne fogd el előlem a napot!”. A történet szerint ez annyira nagy hatással volt az uralkodóra, hogy később ezt mondta: „Ha nem volnék Alexandrosz, Diogenész szeretnék lenni.”

A gordiuszi csomó. Gordion városa a mai Törökország területén fekszik. A legenda szerint Midász király apja, Gordiusz szekéren vándorolt Makedóniából az anatóliai területre, ahol a helyiek királlyá választották, mert érkezése beteljesített egy helyi jóslatot. A várost róla nevezték el Gordionnak. A hálás király a helyi Zeusz templomban helyezte el a nevezetes szekeret, amelynek rúdjára háncskötélből egy bonyolult csomót kötött. Ez valójában „ördögcsomó” volt, mert a végeit magába a csomóba rejtették. A hagyomány úgy tartotta, hogy aki megoldja a csomót, az lesz Ázsia ura. A hadjáraton ide érkező Nagy Sándor sem térhetett ki a próba elől. Alexandrosz nem tudott rájönni, hogyan kell a csomót kibogozni; s dühében a kardjával kettévágta azt. A feljegyzések szerint elégedetten hagyták el a szentélyt, hiszen a jóslat beteljesült. Aznap éjjel hatalmas vihar tombolt Gordionban, mennydörgéssel és villámlással. Zeusz „elfogadta” a megoldást.

Dareiosz azért választotta a Gaugamela melletti síkságot, mert alkalmasnak látszott arra, hogy kihasználja a lovasságát és harci szekereit a makedón szárnyak lerohanásához. A terepet is előkészíttette (elegyengette), hogy a szekerek akadálymentesen haladhassanak. A perzsák létszáma felülmúlta a makedónokét, így a hellének az arcvonalukat sem tudták a perzsákéval megegyező hosszúságúra megnyújtani. Dareiosz előnybe került azzal, hogy tudatában volt a makedón sereg elsődleges taktikai feladatának, ami a saját személyének elfogását vagy meggyilkolását jelentette. Erre építette saját taktikai haditervét. A makedón phalanxok és Alexandrosz hetairosz lovassága sokkal jobban kiképzett, és felszerelt katonai erőkből állt, így eséllyel vehették fel a harcot az ellenséggel. Alexandrosszal szemben a legtöbb makedón tábornok, köztük a király legjobb barátai is kételkedtek a győzelem lehetőségében a túlerő ismeretében. Parmenión teljesen újszerű módon éjszakai csatát javasolt, amit a vezérkar nem fogadott el. Alexandrosz mesteri taktikával állt elő. Serege centrumába a phalanxot állította, 16 soros mélységben. Ezek az egységek 6 méteres dárdákkal, az úgynevezett szarisszákkal voltak felszerelve, így ezzel az élő dárda erdővel valósággal letiporhatták a gyenge felszereléssel rendelkező perzsa gyalogosokat.

nagysandor

A balszárnyra Parmenión vezetésével csupán néhány ezred falanxot és szövetséges görög-trák csapatokat állított, az ő feladatuk volt feltartani a balszárnyon rohamozó perzsa lovasságot és gyalogságot, amíg Alexandrosz a jobb oldalon sikeresen előrenyomulhat támadó alakulataival. A makedónok a balszárnyat éppen ezért védekező balnak szokták hívni, míg a támadó jobb oldalon sorakoztak fel Alexandrosz ütőképesebb egységei, a hetairosz lovasság és a tapasztaltabb gyalogos katonák.

A terv lényege az volt, hogy a falanx feltartóztatja az ellenséget, miközben a lovasság oldalba vagy hátba támadja az ellent. A gyalogság volt az üllő, és az üllő közé szorult ellenségre sújtott rá a kalapács, vagyis a harci méneken nehézpáncélzatban vágtázó lovasság. Ezzel az üllő-kalapács taktikával a makedónok képesek voltak uralni a harctereket. A gaugamelai csatában azonban Alexandrosz nem vállalkozott hasonló támadásra a perzsa sereg létszáma miatt, más módot választott a perzsa vonalak megtöréséhez, mivel tisztában volt azzal, hogy Dareiosz elsődleges taktikai célpontja a számbeli fölényre alapozott bekerítés lesz.

Az ütközet megkezdése után a makedón király hetairosz lovasságát jobbra irányította, mellettük gyors mozgású könnyű fegyverzetű és páncélzatú, gyalogos parittyások, a peltasztészek vonultak. Azért,hogy Alexandrosz ne kerülhesse körbe a csatamezőt, Dareiosz csapatokat küldött utána, élükön Bésszosszal. A Bésszosz-vezette perzsa lovasság azonban nem volt más, mint Dareiosz haderejének központi része, a királyt védő mag, így a perzsa hadrendben rés támadt. A két sereg egyre közelebb került egymáshoz a makedón jobb szárnyon, de a döntő pillanatban Alexandrosz lovassága élén kitért Bésszosz csapata elöl, majd ahhoz a réshez vágtázott, ami a perzsa vonalakban keletkezett. A résen át egyenesen a perzsa fő király, III. Dareiosz testőrsége ellen rohamozó makedón lovasságot Bésszosz katonái már nem tudták megfékezni, hiszen az Alexandrosszal vonuló peltasztészek útjukat állták, ami elől nem tudtak kitérni és kénytelenek voltak harcba bonyolódni velük.

Az ifjú makedón hadvezér előtt szabaddá vált az út, hogy személyesen kerítse kézre vagy ölhesse meg ellenfelét. Ezzel az egész háború sorsát eldönthette volna. Középen mindeközben a makedón center gázolt át Dareiosz gyalogságán. A perzsa erők nem tudták feltartóztatni az ádázul küzdő helléneket, végső megingásukat saját királyuk menekülése okozta. Ahogy egyre nyilvánvalóbb lett a perzsa csapatok veresége, Dareiosz cserbenhagyva saját seregét és tábornokait, elhagyta a csatateret.

A jobb oldalon teljes győzelmet arató makedónok mégsem vehették üldözőbe Dareioszt és a futásnak eredt perzsa sereget, mert a baloldalon Parmenion vezette balszárnyat teljesen lerohanták és kis híján felőrölték, és a győzelem teljes tudatában lévő perzsa csapatok már a tábort is megtámadták. Ezzel a bekerítés veszélye fenyegette a makedón sereget, annak ellenére, hogy Dareiosz elhagyta az ütközet helyszínét. Így Alexandrosz válaszút elé került, vagy üldözőbe veszi Dareioszt és végleg leszámol ellenségével, vagy megmenti seregének nagy részét a teljes pusztulástól. Az utóbbi mellett döntött.

Parmenion az utolsó pillanatig kitartott, de Alexandrosz segítségével a balszárnyon is sikerült megfutamítani a perzsa hadakat. Így elmondható, a makedónok fényes győzelmet arattak, miután teljesen szétverték az ő létszámukat messze meghaladó perzsa főerőket. Az ókori leírások szerint a hellének alig veszítettek 3-4 ezer embert. A perzsák veszteségét 60 ezer főre teszik.

Az ütközet után Alexandrosz előtt ellenállás nélkül nyitotta meg kapuit Babilon városa, ahova fényes diadalmenet közepette bevonult serege élén. A perzsák elismerték új nagy-királyuknak, cserébe meghagyta őket javaikban és a magas rangúakat sem mozdította el abban az esetben, ha azok meghódoltak előtte. Ugyanakkor évekig tartó állóháború alakult ki a birodalom észak-keleti területein, ahol a lázadó Besszosz,- a nagy-király egykori tábornoka- a saját hatalmát kívánta megerősíteni. Magát perzsa királlyá koronázta miután egykori urát III. Dareioszt megölte. Alexandrosz megadva a végtisztességet egykori ellenségének megbosszulta a halálát, és királyi temetésben részesítette Babilonban. Besszoszt azonban kegyetlenül kivégeztette. Ezután már senki nem volt, aki kétségbe vonta a hatalmát és jogosságát a perzsa főkirályi címre.

A győzelem Sándor kezébe adta az akkori ismert világ legnagyobb birodalmát. Az ifjú hadvezér és király ennél is fontosabbnak érezhette a görög értékek, és saját elvei terjesztését.

Minden vélemény számít!

Optimization WordPress Plugins & Solutions by W3 EDGE