Firkászat

150 éve halt meg Madách Imre

|

150 éve halt meg az Ember tragédiáját is megszülő Madách Imre. Madách Imre Alsósztregován (ma Dolná Strehová, Szlovákia, Nagykürtösi járás) született 1823. január 20-án. Szülei Madách Imre császári és királyi kamarás földbirtokos és Majthényi Anna. A gyermeket 1823. január 21-én, kedden keresztelte meg Hliniczky Gáspár alsósztregovai római katolikus plébános, keresztszülei: Bukva György, alsósztregova evangélikus lelkésze és báró Czetvicz Antalné Simonchich Antónia voltak.

Gyermekkorát szüleinek kastélyában töltötte külön nevelők (Kovács József és Osztermann Ernő) vezetésével. A családi körön kívül alig volt társasága, s ez okozhatta azt, zichy 1hogy kedélye mindvégig zárkózott maradt. Félénk, magányos, törékeny alkat volt, élete végéig sokat betegeskedett. Tanulmányait magánúton végezte, vizsgáit a váci piarista gimnáziumban tette le, az I.-IV. grammatikai osztálybelieket 1830-34-ben, a humaniorákat 1835–37-ben.

1834. január 3-án elveszítette édesapját, ami annyira megviselte, hogy leginkább csak könyveiben lelte örömét. Beható ismereteket szerzett és autodidaktaként fejlesztette tudását. Wielanddal foglalkozott és az Abderiták szellemében írt kísérleteket.

A hat idegen nyelven (német, francia, szlovák, angol, latin, ógörög) tudó Madách 1837 őszén került a Pesti Egyetemre. Az első két szemeszterben bölcsészetet, majd a harmadiktól jogot hallgatott. Évfolyamtársai közé tartozott Andrássy Gyula és Lónyay Menyhért is. Figyelemmel kísérte a folyóiratokat, a kor legjelesebb magyar költőinek műveit olvasta, de még előfizetett az Athenaeumra is.

A szerelem sem hiányzott az életéből, beleszeretett diáktársának húgába, a nála egy évvel fiatalabb Lónyay Etelkába, aki első verseinek ihletője, múzsája lett. Ebben az időben jelentek meg első versei a Honművészben. Első verseskönyve, a 26 költeményt tartalmazó Lantvirágok anyja költségén – neki is ajánlva – jelent meg Pesten. A versek többsége Etelkához szólt. Még a nyáron – részben anyagi gondok, részben a személyzettel való folyamatos konfliktus miatt – felszámolták a Kálvin téri háztartást. Anyjával és testvéreivel visszautazott Nógrádba és Madách Imre ettől kezdve magánúton folytatta és fejezte be egyetemi tanulmányait Bory László ügyvéd vezetése mellett. 1841 tavaszán Trencsénteplicen keresett gyógyulást, ahol megismerkedett Dacsó Lujzával, aki tüdőbaját kezeltette ott. A szerelem rövid ideig lángolt közöttük, mivel a leány 1843 tavaszán elhunyt.

845 februárjában Cséhtelekre ment, 1845. március 16-án ott jegyezte el a református ippi, érkeserűi és bélmezei Fráter Erzsébetet, Fráter Pál nógrád megyei alispán unokahúgát. Az esküvőt július 20-án Csécsén, a katolikus templomban tartották meg. Boldognak érezte magát családja körében és nősülése után csesztvei birtokán lakott, a megye székhelyéhez közelebb.

zichyBetegsége miatt nem vehetett részt a szabadságharcban. 1852-ben a halálra ítélt Rákócz Jánost, Kossuth titkárát alkalmazta Parócán mint erdőkerülőt. Szabadságharcosok rejtegetése ürügyén Madách Imrét 1852 augusztusában emiatt elfogták és előbb a pozsonyi vízi kaszárnyában, 1853. március 6-tól pedig a pesti Újépületben szenvedett majdnem egy évig tartó vizsgálati fogságot. 1852 őszén Pozsonyban férjével együtt meglátogatta őt későbbi szerelme, Veres Pálné.

A börtönben verseket írt krétával az asztallapra és megírta Az ember tragédiája első változatát Lucifer címen.

1853-54-ben politikai szatírákban öntötte ki keserűségét; ekkortájban írta Civilizátor című szatirikus vígjátékát is és 1855. január 1-jén fogott hozzá a Mária királynő átdolgozásához. 1855. szeptember 17-én nekilátott II. Lajos című, töredékben maradt drámájához. Ősszel elküldte a Tomory pályázatra a Mária királynőt, ám művével nem nyert díjat. 1858-ban megismerkedett a csesztvei Majthényi-birtok intézőjének későbbi feleségével, Schönbauer Karolinával.

1856 és 1857 között megírta Az ember tragédiája második változatát. A világnézetén erőt vett sötét humorban, a Szontagh Pálhoz írt levél-fogalmazványa alá írt jegyzetében jelentkezik először az Ember tragédiája eszméje. Mialatt e műnek elkészült az egyetlen fennmaradt változata (saját följegyzése szerint 1859. február 17. és 1860. március 26. között), lelke a munkától mindjobban fölpezsdült.

1862. január 12-e környékén látott napvilágot Az ember tragédiája első kiadása, mely nem került könyvárusi forgalomba, akárcsak a Lant-virágok. A Kisfaludy Társaság pártoló tagjai kapták meg a kötet a tagdíj befizetésének fejében mint illetménykötetet. A mű megjelenése után a Kisfaludy Társaság 1862. január 30-án rögtön tagjává választotta. A bevezetésekor esett önkéntelen ováció (Arany vezette be) volt az egyetlen nyilvános ünneplés, amelyben a költő részesült. Székét 1862. április 2-án Az aesthetika és társadalom viszonyos befolyása című értekezésével foglalta el.

madáchMunkakedve ekkor tetőpontján állott. Mózes című ötfelvonásos műve egy tragédia-pályázaton feltűnést keltett (az Akadémián), de inkább dramatizált eposz lévén, nem nyert jutalmat. Arany Koszorújában (1863-64) jelentek meg apróbb költeményei és Kolozsiak című elbeszélése (1864), továbbá egy Tündérálom című drámai költeménye, mely egyben utolsó, befejezetlenül maradt műve volt. Ennek első részét bemutatták a Kisfaludy Társaságban, de a költő már nem folytathatta.

1864. október 4-én Szontagh Pálnak diktálta le végrendeletét. Másnap, október 5-én hajnali 1 és 2 óra között hunyt el Alsósztregován, szívelégtelenségben (gyászjelentése szerint vízkórban). Örök nyugalomra október 7-én szülőhelyén helyezték, a Madách-nemzetség sírboltjába.

(forrás: Wikipédia)

Minden vélemény számít!

Optimization WordPress Plugins & Solutions by W3 EDGE