Pilvax Primőr, Történelem

A „sivatagi róka” halála

|

“Igen merész és ügyes ellenfél áll velünk szemben. Egy, a háború vérzivatarából kiemelkedő nagy hadvezér.” (Winston S. Churchill 1942 januárjában, a brit alsóházban mondott szavai Rommelről.)

1944.július 20-án Claus von Stauffenberg ezredes bombamerényletet kísérelt meg Hitler ellen. A merénylet sikertelenül zárult, a Gestapo pedig azonnal megkezdte a szálak felgöngyölítését. A nyomozás és a kihallgatások során elhangzott Erwin Rommel neve is.erwinrommel

Rommel pontos szerepe a merényletben a mai napig tisztázatlan. Ami biztos, hogy személyesen nem vehetett benne részt, hiszen a sérülése után a kórházban lábadozott. Ugyanis július 17-én Rommel gépkocsiját brit vadászrepülők támadták meg, a tábornagy pedig súlyosan megsebesült. Kezdetben ő is támogatta Hitlert, hiszen a német nép megmentőjét látta benne (mint oly sok német), de amint a saját bőrén érezte a Führer közönyét a katonái iránt, a feleslegesen hozott véráldozatokat, a valóságtól elrugaszkodott parancsokat, fokozatosan kiábrándult Hitlerből. 1944-ben egyszer személyesen rá is kérdezett Hitlernél, hogy hogyan képzeli el a háború folytatását, de az durván letorkolta őt. Ezenfelül katonai esküje is kötötte őt, amit Hitler nevére kellett letennie, mint minden német katonának. Egyéniségéből és jelleméből következően ellenzett mindenféle konspirációt, a legtöbb, amit tehetett, hogy próbálta Hitlernek vázolni a valós helyzetet, megmutatni, hogy a háborút nem nyerhetik meg.

Másfelől viszont tudnia kellett a szervezkedésről, ráadásul az összeesküvők őt magát is próbálták bevonni (sőt, a merénylet után pont Rommelt szánták Hitler helyére, vagy a vezérkari főnök posztjára állítani). De látta, hogy Hitlerrel Németország a totális pusztulás felé halad, és ez így semmiképpen sem mehet tovább. A vezértábornagy bár elutasította az aktív részvételt, de hallgatólagosan támogatta a szervezkedőket, és megígérte, hogy igyekszik majd meggyőzni a Führert, hogy nézzen szembe a valósággal. Az összeesküvők nem tudták, hogy a Szövetségesek már megállapodtak abban, hogy a háborút Németország teljes vereségéig folytatják, Hitlerrel vagy nélküle.

Amikor a nyomozás során felmerült Rommel neve, mint Németország leghíresebb és legmegbecsültebb tábornokáé. Nem lehetett csak úgy, minden feltűnés nélkül elfogni és kivégeztetni. Hitler úgy érezte, tartozik annyival a vezértábornagynak, hogy felajánlja neki a lehetőséget, kövessen el öngyilkosságot, ez esetben a neve titokban marad a szervezkedéssel kapcsolatban, és a családját is megkímélik.

Október 14-én Burgdorf és Maisel tábornokok meglátogatták Rommelt az otthonában, ők hozták el neki a Führer ultimátumát, valamint a gyorsan ölő mérget. A tábornagy pár perc gondolkodási időt kért, majd elbúcsúzott a családjától, és elhajtott a két tábornokkal.

Hamarosan megálltak, és Erwin Rommel bevette a mérget. Miután meghalt, a sofőr ülő helyzetbe támasztotta a holttestét, és visszatette a fejére a leesett sapkáját, így adva meg a vezértábornagynak a tiszteletet.
A hivatalos közlemény szerint a III. Birodalom hős katonája abba a fejsérülésbe halt bele, amit a júliusi repülőtámadás során szerzett. Hitler látványos temetést rendezett a tábornagynak, az özvegynek pedig álszent módon részvéttáviratot küldött. A Führer betartotta az ígéretét, a háború végéig titokban maradt, hogy Rommelnek köze volt a merénylethez.

Erwin Rommel vezértábornagy valóban megtestesítette mindazt a bátorságot, lovagiasságot, remek taktikai képességeket, amelyekkel jellemezték őt, még ellenfelei is. A háború véres borzalmában egy olyan katona ő, aki többre hivatott, mint egy megbélyegzett náci gyilkos. Rossz időben, és rossz helyre született.

A sivatagi háború alatt lovagiasan bánt az angol hadifoglyokkal is, és nem engedett atrocitásokat sem. Rommel elismerően nyilatkozott ellenfeléről is, gyakran úgy jellemezte Wavell-t, mint “katonai géniuszt”, és kiváló parancsnokot. Wavell pedig elküldte Rommel feleségének a tábornokról tartott előadásai egy példányát a következő szöveggel: “egy bátor, lovagias és ügyes ellenfél emlékére”. Később maga Churchill is elismerően nyilatkozott a német parancsnok képességeiről.

A háború után Rommel felesége, Lucie-Maria Rommel és egykori afrikai vezérkari főnöke, Fritz Bayerlein, rendszerezték és kiadták Rommel papírjait és jegyzeteit, ez alapján íródott a “Háború gyűlölet nélkül” (Krieg ohne Hass) című könyv. 1995-ben, a háború befejezésének 50. évfordulójára egy vastag nagy alakú könyv jelent meg, amelyhez Rommel, Montgomery, és Eisenhower, a három nagy hadvezér fiai közösen írták az előszót. Mindkét könyv magyarul is megjelent.

 

Minden vélemény számít!

Optimization WordPress Plugins & Solutions by W3 EDGE