Filmek

Vittorio de Sica (1901-1974. november 13.)

|

Olaszországon kívül a Biciklitolvajok (1948) tett ismerté, hosszú és változatos pályát futott be. 1940 és 1973 között kb. 30 filmet rendezett és nem kevesebb, mint 150-ben szerepelt színészként. De Sica 31 filmjéből 23 készítése során működött együtt Zavattinivel, aki a neorealizmus teoretikusa volt. Jeles olasz filmkritikus és forgatókönyvíró volt.

Zavattini szerint:”az eszményi film az volna, ha 90 percet bemutatnánk egy de sicaolyan ember életéből, akivel semmi sem történik. „. De Sica filmjeiben viszont olyan egyszerű dolgok történnek az emberekkel, mely bármelyikünkkel, bármikor megtörténhet.

1944-ben született meg a művész első, valóban maradandó értékű alkotása, A gyerekek figyelnek bennünket. A cselekmény lényegében egy tragikus szerelmi háromszög, akárcsak Visconti stílusteremtő remekében, a Megszállottságban. De Sica azonban jeles kollégájához hasonlóan a környezetrajzra, az emberi kapcsolatok bemutatására helyezte a hangsúlyt, illetve a szituációt akkoriban még újnak számító ötlettel egy gyerek szemszögéből ábrázolta. A valóságot hitelesen és drámai erővel közvetítő film után kicsit meglepő, hogy a fasiszta hivatalnokok vezető pozíciót ajánlottak fel De Sica számára az olasz filmügyek intézésében – állítólag még maga Joseph Goebbels is megkörnyékezte –, de a művész elutasított minden együttműködést az olasz fasisztákkal éppúgy, mint a német megszállókkal.

Fiúk a rács mögött: Két, cipőtisztításból élő fiú lovat szeretne vásárolni. Egyikük bátyja segíti őket a hiányzó összeghez úgy, hogy tudtukon kívül bűnténybe rántja őket. Lebuknak, a felnőttek pedig nem segítenek rajtuk – a nagyobbik gyerek egyébként is árva –, ezért a fiatalkorúak börtönébe kerülnek. A film legnagyobb része az itt eltöltött időt mutatja be. A felnőttek praktikái fokozatosan szembefordítják őket egymással: a nagyobbikkal elhitetik, hogy a barátját verik, ezért inkább mindent bevall. A kisebbik reszelőt csempész be a másik fiú cellájába, hogy azt ott megtalálják, ügyvédje pedig szándékosan eltúlozza a nagyobbik fiú ügyét, hogy védencét mentse. Végül elítélik őket egy, illetve két évre. Egy vetítés alkalmával a kisebbik fiú egy vagánnyal együtt megszökik: a lovat akarják eladni. Ekkor a nagyobbik megmutatja a rendőröknek a rejtekhelyet. Amint egyedül marad a kisebbikkel, elkeseredésében ütni kezdi és véletlenül megöli. A ló lassan elballag…

biciklitolvajokVittorio de Sica 1948-ban a Biciklitolvajokkal nyit egy átlagember viszontagságain keresztül, aki nem törődik bele a szükségszerű munkanélküliségébe, ‘s ez egy remények és frusztrációk között hányódó nemzet portréja. A Biciklitolvajokat 1952-ben beválasztották harmadik helyen a legjobb 12 film közé Brüsszelben.

A Csoda Milánóban (1951) a De Sica–Zavattini-alkotópáros egyik legszebb és legvitatottabb filmje. Tulajdonképpen egy tündérmeséről van szó. Az előző film komor valóságábrázolásának éles kritikája után e mű bírálói most viszont csodaéppen azt rótták fel az alkotóknak, hogy elsiklanak a valóság problémái fölött, s a misztikába menekülnek. Az opusz hívei azonban pont azt hangsúlyozták, hogy a tündérmese mögött a legkomorabb valóság rejlik, a nyomor, a nélkülözés, az éhezés világa. A rendező így beszélt a filmről: „…mondanivalója szerintem a jóság diadala. Bárcsak megtanulnák az emberek, hogy jók legyenek egymáshoz! Ez filmem minden politikai tartalma.” Annak ellenére, hogy az előző két film drámai hangvételével szemben a Csoda Milánóban stílusa szinte humorosnak mondható, De Sica világképe valójában keserű: a Totò megformálta szereplő által teremtett álomvilág azt szimbolizálja, hogy a valóság problémái a rendező szerint a realitás szintjén megoldhatatlanok.

De Sica legszebb és legmeghatóbb filmje a Sorompók lezárulnak (Umberto D).

A nyugdíjas tisztviselőnek, Umberto D.-nek egyetlen társa és barátja a kutyája. Nyomorúságos nyugdíjából már a lakbérre sem futja, szobájába új lakót umbertoköltöztetnek, amíg ő kórházban van. Kétségbeesett lépésre szánja el magát: elhatározza, hogy megöli magát is, kutyáját is, nincs más megoldás. A kutya valószínűleg megérzi gazdája lelkiállapotát, az utolsó pillanatban elszalad, s így mindkettőjüket megmenti. Az embernek szinte kedve támad egy ilyen őszinte, igaz társra, aki átsegíti a legkilátástalanabb helyzeteken is.

Miközben De Sica rendezői pályájára az ’50-es években inkább az útkeresés volt a jellemző, színészként egyértelmű sikereket aratott. Főleg a Kenyér, szerelem… című sorozat filmjeiben játszott szerepe, az örökké szerelmes szerelemőrmester nyerte meg a közönség tetszését. A négyrészes széria sikerében persze oroszlánrésze volt partnernőinek is: az első két filmben Gina Lollobrigida, a harmadikban Sophia Loren, a negyedikben Carmen Sevilla nyújtottak kitűnő alakítást. Alessandro Blasetti Régi idők (1952) című filmje De Sica számára ugyancsak komikusi képességei megcsillogtatására nyújtott lehetőséget, míg Max Ophüls Madame de… (1953) című rendezésében drámai feladatot kapott. Színészi pályájának egyik csúcsa kétségtelenül Roberto Rossellini Rovere tábornok (1959) című alkotásának főszerepe volt, egy hőssé váló szélhámos figurája. Vittorio alakításának értékét főleg a természetesség, a külsődleges megoldásoktól mentes hiteles jellemábrázolás jelenti, mellyel sikerrel kerüli el, hogy a drámai pillanatokban játéka patetikussá váljon.

1974. november13-án halt meg, Sophia Loren visszaemlékezései szerint a gyászolók tapssal köszöntötték a koporsót – ami az olaszoknál a nagyrabecsülés, és nem a tiszteletlenség megnyilvánulása.

Minden vélemény számít!

Optimization WordPress Plugins & Solutions by W3 EDGE