Kiemelt, Pécsi hírek

Pécs, A közfelháborodás napja, beszédem 2014. 11. 17.

|

Kedves Fülkeforradalmárok! Jó barátok!

1989-ben szónokoltam utoljára tömegnek, a hajléktalanoknak. Most az országtalanoknak beszélhetek, igen, lassan ezt is kimondhatjuk…

Heindl Péter történész nem matematikus, itt nem 1000, hanem minimum 3000 ember látható…bando-portrait-1

Egyet csellóztunk el: hogy nem a tavaszi választások előtt jöttünk össze ennyien…

Hogy mi hozott ide? Weöres Sándor szobrának avatása óta liszt-érzékeny vagyok…

Idefelé jövet a Kossuth Rádióban a következőket mondta Viktor:

A népnek mindig igaza van.”

Egy baj van: ezt Victor Ponta mondta Romániában…

Feledni jöttem Viktort, nem dicsérni…

Engem fölkértek egy beszédre, de nem ez hozott ide, hanem a csalfa, vak remény és a vak komondorom.

Reménykedem, hogy az unokám és a kislányom egy normális világban fognak fölnevelkedni. Olyan világban, melyben nem korrupt állami vezetők szabják meg az alaptanterv tételeit, és nem ezek a papok fogják erkölcsre tanítani őket, meg a többi gyereket, mindazokat, akiket megillet az ártatlanságuk védelme.

Abban reménykedem, hogy végre eltűnik a rossz. De, és ez ma még baj: nem látom föltűnni a jót. Jobbakat sem, és hála istennek, a Jobbikot sem, maximum Fidesznek öltözve…

40 évtizedes humorista munkásságom tettem föl arra, hogy eltüntessük az egypártot, és hogy elhúzzanak országunkból az oroszok. Nem egyetlen beszédet mondtam ezért és ennek érdekében, mint a rendszerváltás esztendejében a mára kedves vezetővé lett ifjonc, hanem számtalant.

Régen beszéltem már arról, hogy gumikötéllel voltunk körülkarózva, mert a komcsik kikarózták szabadságunk határait. Szabad ország voltunk, melyben megmondták, mit szabad.

Szavainkkal rakosgattuk egyre kijjebb a karókat, tágítva szabadságunk határait, mindaddig, míg el nem szakadt a kötél.

Mire a Fidesz megalakult, már kopottan fityegett a napszítta gumikötél, foggal el lehetett volna harapni. Akkorra már nem őriztek minket foggal, körömmel.

És eljöve 2010, meg a 8700. nap…

2010-ben épp a 25 évvel előtte szónokoló kedves vezető talált rá a karókra, és kötözött rájuk újra egy demokratikusan választott, háborodott elme által legyártott gumikötelet. És a borzalom: a karókat egyre beljebb rakosgatja, szűkítve a szabadságunkat, ma már orosz, kínai és azeri mintákat követve. Még néhány átkarózás, és mi lehetünk Észak-Korea számára a minta ország.

Még egy két karóba húzás, még pár hajlongás Hejdar Aliyev, egykori, kegyetlenkedéseiről elhíresült diktátor fia előtt, és mi lehetünk az Azer jó országa.

Hol van már a Tovarisi konyec? És hova tűnt a remény, hogy bármelyik politikai alakulatot le lehet cserélni, reménykedve az ÚJ és a JOBB eljövetelében?

Ahogy a tavaszi választások előtt mondtam: az egyik túl tökös, a másik meg túl töketlen. Az egyik lenyúlja a közpénzt a völgyalagútból…, meg a dombhídból…, a másik meg a Közgépből, a stadionokból, a trafikokból, és ki tudja, még milyen mutyikból. Mondhatni: nagy kutya, egykutya!…

Nemrég kérdezte valaki a facebookon: hova tűntem el a közéletből?

Most válaszolok neki.

  1. válaszom: nem én tűntem el a közéletből: a közélet tűnt el az országból.

A kedves vezető olyan országot álmodott magának és tettestársainak, melyben előbb-utóbb értelmetlenné lesz a római jogban még (és már!…) létező morgás joga. Előbb-utóbb, de utóbb már látjuk: előbb, mint gondoltuk…

  1. válaszom sokkal szomorkásabb: az értelmiség (velem együtt, sajnos!) mérlegelni kezd a megszólalásai előtt. Nagy ott a baj, ahol mérlegelnünk kell kikívánkozó szavainkat, megérlelt és vállalni akart véleményünket!

Aki mérlegel, az fél. Ezeknek a kollégiumi szobából ránk szabadult eszementeknek kiváltképp ismerniük kellene Bibó gondolatát, mely szerint demokratának lenni annyi, mint nem félni.

No, ezért mondhatjuk ki bátran: itt nincs demokrácia, csak a látszata!

Sajnos, még az is félelemben él, akinek nincs miért félnie.

Hogy mért kell mérlegelnünk? Mert a kedves vezető nem kevésbé kedves bandája hamar ellenünk fordítja az övéit. A vád: hazaárulók vagyunk, meg komcsik, meg undorító liberálisok. Mintha a klasszikus liberalizmus, amiből a kaméleonná lett Fidesz is kinőtte magát, az ördögtől való lenne.

Ugye, ki a fene akar undorító gazemberré lenni honfitársai előtt?

Ki ne féltené az egzisztenciáját?

Ki nem gondolna arra: ha szembefordul a rosszal, mi lesz a családjával?

Ki ne félne a prekoncepcióval kivonuló NAV zaklatásaitól?

Ki ne félne az ÁVÓ-tól… ja, bocs, ilyen egyelőre nincs…

Mérlegelnünk kell, mert a kedves vezető jól számolt:

meghatározta, ki a magyar, és eldöntötte:

csakis a hozzá kötődő fanatikusok egzisztenciája számít, a többiek pedig dögöljenek meg!…

Egy valamit rosszul kalkulált: azt gondolta, hogy a fanatikusain kívül mindenki liberálbolsi és komcsi. Nem számolt azzal, hogy mindig is lesznek gondolkodó és szókimondó, egyetlen párthoz sem kötődő magyarok.

Másképp (hozzájuk képest kiváltképp másképp!) gondolkodók.

Egyszerűsítem: jó magyarok. A legjobb magyarok! Olyanok, akiket nem lehet sem morzsákkal, sem veknikkel, pláne nem nemzeti pékségekkel lekenyerezni. Akik nem egy öntelt hólyag kénye-kedve szerint, hanem megkövült elveik szerint akarják élni, akár a kedves vezető ellenében is az életüket.

Rosszul számolt a kedves vezető, mert senki sem tökéletes, ő sem, csak azt képzeli magáról.

Azokat tudta csak maga alá söpörni, préselni, édesgetni és erőszakolni, akik számára édes-szépen hangzott az összes jelszava, melyekben ott volt a kikezdhetetlennek gondolt „nemzet”, meg a trafik-mutyira elherdált „nemzeti”.

A nemzeti trafikok után már csak egy lépés, hogy pályázni lehessen a nemzeti nyilvános vécékre.

Lesznek nemzeti vécék, garantálom, a szar már megvan hozzájuk.

Néha látom, és csak nézem a kedves vezető betanított segédmunkásait a tévében. Pédául L. Simont, a költőt, és a tökös-tokás Tállait. (Csak két példa, a többi sem különb!)

pecs-2014.11.17-a-kozfelhaborodas-napja

Csak hallgattam, hogy beszélnek…, mellé, természetesen.

És hogy hogyan hazudnak.

Akár a komcsik első generációja egykoron.

Sőt tán jobban, és szemérmetlenebbül.

Viktor, ezért kár volt belevágni abba a Nagy Imrés beszédbe!…

A gengszterváltás előtt is egyenesen beszéltem: tűnjenek el a komcsik!

Most is ezt szeretném: tűnjenek el a komcsik…

Tűnjenek el a maffiával egyenértékű kommunákba szerveződő újkomcsik!

Tűnjenek el, hogy ne lássam: ezek ugyanúgy viselkednek, ugyanúgy vadásznak, ugyanúgy saját zsebre dolgoznak, ugyanúgy saját családtagjaiknak osztogatnak, adnak előnyt, ugyanúgy lenyúlják az országot, pontosabban azt, ami a komcsik uralma után megmaradt kis hazánk javaiból…

Ezek is kitalálták maguknak a 98 %-os választási győzelmet…

Azt is kitalálták, hogyan lesz hogyan lesz a 30 %-os győzelemből kétharmados, és azt is, hogyan kell beszopatni velünk, hogy többségben vannak…

Éppúgy nincsenek, mint ahogy az egypárt sem volt többségben.

Volt egymillió párttag (kényszer seggnyalók gyülekezete!), és voltak mellettük is olyan szerencsétlenek, mint a maiak mellett, akik kussolásra kényszerítve bólogattak és éljeneztek és felvonultak, mint a magukat civilnek gondoló CÖF-ösök… (Akik ki tudja miért felejtettek el kivonulni a NET-adó ellen, meg Vida Ildikó lemondását követelve tüntetni…)

Mint mondottam: a remény hozott ide.

Kettős remény.

Az egyik: hogy ezek elhúzzák a csíkot, a másik: hogy nem a töketlen baloldal levitézlett prominensei akarnak a helyükbe lépni, ismét…

Akkor sem kérek belőlük, ha most, úgymond ellenzékben, a jobb arcukat mutatják. A Fidesz is azt mutatta a választás előtt (lásd: a NET adó is csak a győzelmük után jutott a kedves vezető eszébe…), szóval a Fidesz is a Jobbik arcát mutatta, nem is egyszer…

Jó, mondhatjuk, ezek takarodjanak el, azok viszont ne jöjjenek.

De akkor kik?

A válaszom: MI! Mi, kedves Barátaim, Ti, az új fülkeforradalmárok, akik nem akarjátok mérlegelni a szavaitokat, és nem féltetek, amikor egymás után kétszer is az utcára vonultatok.

Ismeritek a szót: demokrácia – népuralom.

Akarhatjátok a hatalmat! Jogotok van hozzá!

De mernétek csak országot megreformáló politikusnak jelentkezni!

Azonnal az orrotok alá dörgölnék: nem értetek hozzá…

Tényleg? Mért, ezek értenek hozzá?…

Már bebizonyították, hogy nem!

Sem ezek, sem azok. Csak a lenyúláshoz értenek.

A nép viszont nem hülye: nem lopná el azt, ami már az övé.

Emlékezzetek, mit akartak megvalósítani a régi komcsik, amikor bebuktak: az emberarcú szocializmust.

Ha már, ami előtte volt méltatlan volt az emberhez.

Kérdem: mit várhatunk ezektől? Emberarcú demokráciát?

Azt kérni, ami evidencia?

A demokrácia eleve emberarcú.

A mi mostani demokráciánknak nincs emberarca.

A mi emberünk csak a családi körben megtartott ország-értékelőkön és a meccseken mutatja meg az arcát, ha pedig ügy van, eltűnik, fölszívódik, elérhetetlenné lesz.

Régen Ceausescu volt, ma meg az észak-koreai kedves vezető ilyen eltűnős fajta.

Figyeljétek meg: aki hazudik, nem néz a kamerába.

Nem néz szembe a nézőkkel. Tudja, hogy leleplezi a szeme.

Ezt teszik ezek is, amikor pedig a szemünkbe néznek, akkor a szemünkbe hazudnak, gátlástalanul.

Rogán és Szijártó nem számol el a vagyonával, amikor meg számot adnak, olyat állítanak, amit maximum az óvodások hisznek el.

A kedves vezető még ezt sem teszi meg: rádióinterjút ad hetente, mert a stúdióban a nélkül is beszélhet, hogy a szemünkbe nézne.

Az ő népéhez szól, de úgy, hogy a népe ne legyen ott, előtte.

Hamar kiderülne, hogy meztelen a király.

A hazug ember gyáva.

(Itt jegyzem meg: mióta tömegek tüntetnek, fölszállott a gyáva…)

Mint azt tudjuk (Esterházy is megírta): ahhoz, hogy jól hazudjon az ember, ismernie kell az igazságot.

Ezt is tudja a kedves vezető, ezért állunk így Vida Ildikó és a NAV korrupciógyanús ügyével.

Ezért szórakoznak velünk, Európával és az USÁ-val. Mert harcolni kell.

És megvédeni Magyarországot.

Tudjuk: a kedves vezető nem az országot védelmezi, hanem a saját hatalmát. Az országot mi akarjuk megvédeni! Mi, akik szólni merünk.

Azok, akik féltjük a kedves vezető gátlástalan terjeszkedésétől.

Azt szeretnénk, ha ez az ország továbbra is megmaradna közös tulajdonunknak.

Olyan országot szeretnénk, olyat akarunk, melyben mindenki azonosan értékes, és jól van, jól érzi magát, és olyat, melyben a kedves vezető és bandája is elfér mellettünk.

A Fidesz megalakulásáról első között szereztem tudomást.

Örültem a hírnek. Csatlakozni szerettem volna hozzájuk.

Annyira tetszett.

Édes istenem, mi lett belőlük! Mivé lettek…

A kedves vezetőnek olvasásra ajánlom Karinthy mester írását, a Találkozás egy fiatalemberrel című remekművet.

Hátha hatna rá!…

Mondottam: a remény hozott ide.

Szavaimat nem a gyűlölet rakta össze mondatokká.

Ahogy a halálra ítélt Szókratész, én is bögöly akarok lenni, mely belecsíp a gyönyörű, de ostorozásra érdemesült paripába, szeretett hazánkba.

Magyarul beszélek. Magyarul beszéltem, remélem, érthetően.

Kell-e még magyaráznom: magyar vagyok.

Akár Vida Ildikó: csak ezt a nyelvet beszélem…

Egyik megyei székhelyünkön csak így hívják a polgármestert: Mr. Harminc százalék…

És ezek akarnak erkölcsöt taníttatni a kisiskolásoknak…

Köszönjük, inkább ne!

Nem fogadunk el édességet ilyenektől.

Az erkölcsöt nem tanítjuk, hanem példaképként mutatjuk…

Ez a közfelháborodás napja.

Én sem vagyok elégedett, de ma már ez is kevés.

A közfelháborodás csupán jelzés értékű.

Csak annyit jelent, hogy nem vagyok elégedett, csupán barom, birka, mert elégedetlenül is tűrök.

A következő tüntetés legyen a ’”Nem tűrjünk tovább! napja”!

A NET-adós tüntetés fölért egy kisebb földrengéssel, s a következő sem egyszerű utórezgés volt. És még mindig mozog a Föld

Ne feledjétek: minden rög, minden göröngy számít.

Maradjatok gördülő rögök!

Tudja meg a kedves vezető, hogy a közös országot nem sajátíthatja ki!

Tudja meg, hogy most már nem ülhet nyugton!

Tudja meg, hogy reszkessen, ha ezt a demokráciának látszó diktatúrát szorgalmazza!

Tudja meg: nem igaz a kétharmad, és hogy egyébként is mindegy, hogy mennyi, mert az ország három harmad!

Ezt a háromharmadot kell kormányoznia és szeretnie!

Régen írtam le és mondtam ki, ma is igaz: a hazaszeretet nem csupán azt jelenti, hogy én szeretem a hazámat, de az is, hogy a haza szeressen engem.

Ezzel eljutottunk Adyhoz: szeretném, ha szeretnének!

Minden ősöm magyar földben nyugszik.

Szeretem  a hazámat, őseim földjét.

Ha bajt érzek fejfájukba kapaszkodom, és fölöttük imádkozom.

Ha pedig nagyon kapaszkodnék az őseim fejfájába, húzzatok el!…

Azon kívül pedig: hajrá, Magyarország! Hajrá, magyarok!

http://bando.hu/kultursarok/kiblogozom/pecs-kozfelhaborodas-napja-beszedem-2014-11-17

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás írása ↓
  1. Nagy Bandó András

    Azt hiszem, kedves B. B., nem akarod érteni, mi a polgári lét alapja. Persze én is könnyen vágom oda, miközben bele kéne számítanom, hogy ebben az országban a polgári létet semmivé taposták a hatalmasok, hol ez, hol az. Számomra polgár, például T. G. M., akiről végképp nem mondhatod, hogy hol ide, hol oda állt, pedig hol ezt, hol azt osztja ki, elég böcsületesen. Nem kell felejtenie az Internetnek, magam vallom meg, és ezt is rögzítheti a Világháló: amikor már végképp elegem volt az átkosból, természetesen, mondhatni ösztönből fordultam a hajdani egypárt ellen. Elolvashatod az Egyedül állok c. kötetem, 800 oldalon nemcsak kabaré történelem, de a mi kis történelmünk is. (Vedd ki belőle a szórakoztató, nem közéleti tartalmú monológjaimat.)

    A rendszerváltás után is kimondtam: hülye, aki megtiltaná, hogy a szocik is elinduljanak a választásokon (volt ilyen is), majd a nép, a választók (a polgárok…) eldöntik, hogy akarják-e őket (még egyszer!), vagy sem. A lábunkkal szavazunk, nem a kezünkkel. Voltam egy egri rendezvényen, ahol Medgyessyt éltették, de nem miatta mentem: azok miatt, akiknek akkor éppen az előző kormányból volt elegük, velem együtt. A sportcsarnokban arról beszéltem, amiről manapság is: mindenki magyar, aki itt él, és magyarul beszél, és nekem is elegem van a kiközösítés(ük)ből. Ezen fölül valóban gázsiért léptem föl, de nem megfizettek a „szolgálatomért”, hanem kifizették a szereplésemet. A műsoromban azt mond(hat)tam, amit akartam. Ha a hatalmon lévő szocik tették volna azt, amit a polgári kormány, a Fidesz emberei előtt is ugyanezt mondtam volna – ha meghívnak! Mellesleg: a gázsi nem minden, B. B., évente minimum 8-10 ingyen műsort adok, valakiket segítve, valakikért vagy valamikért. Nem mellesleg: akárhova gázsiért sem állok, akármiért nagy pénzért sem megyek föllépni, ha valahol ott vagyok, azokkal szimpatizálok, akik valami miatt segítségre szorulnak. 50 éves pályafutásom mindig arról szólt, hogy azok helyett beszéltem, akiktől megvonták a szót, de elég bajuk volt ahhoz, hogy szót emeljek értük.

    Folytatom: amikor hajdanán még Toller Laci kampányolt Pécsett, voltam a Kertvárosban is föllépni, melósok tömege vett részt a szabadtéri rendezvényen, ma is vannak, akikkel tartom a kapcsolatot, barátaim is akadnak abból a csapatból. És képzeld: becsületes magyarok, amit a Fidesz nem tud lenyelni, mert más elvek szerint élnek: prolik voltak egész életükben. Mondok Neked még valamit: 1973-tól kezdve KISZ iskolákon léptem föl, az egész országban. Egész jó kis közösségek voltak, és értelmesek, vették a lapot, egész éjjeleket dumáltunk át velük, nem a pártról, szartak rá, jobbára, hanem életről és halálról, családról és megélhetésről, versekről és regényekről, szüleikről és a gyerekeikről. Mit gondolsz, hova járhattam volna föllépni? Akkoriban egész jó ifjúsági és KISZ klubok voltak, ha éltél akkoriban, tudnod kell: ezek voltak az eleven, gondolkodó közösségek. A KISZ tagságig mindannyian eljutottunk, automatizmus volt, meg hát az imént említett közösség. Ahol érdemes volt együtt lenni.

    Talán meg kellene értened, mi is a polgári lét. Szerintem efféle. Az, olyasmi, hogy kívülről, és nem fanatikus rajongóként, odaadó becsapottként szemlélem a hatalmakat és a történéseket. Nem kötöm el magam semelyik párthoz, főként nem véglegesen, és magamat föladva. És kapaszkodj meg: többször megvallottam, az első Fidesz kormányra is adtam voksot, mert akkor éppen úgy ítéltem helyesnek, elegem volt abból, amit a ballib mutatott és tett. Megvallom azt is, később megbántam. És láss csodát: legközelebb a buktájukat akartam, mert belőlük is elegem lett. Négy éve ismét egy voksot kapott tőlem Nagy Csaba (Fidesz, orfűi jelölt volt), egyet pedig az LMP. Akkor egész szép eredményt hoztak Schifferék, velem együtt sokan voksoltak rájuk. Az idén mindkét voksomat az LMP kapta, természetesen. Nem vagyok, nem is lettem LMP fanatikus, rajongó és párttag, mert tartom magam az elveimhez: soha senkihez nem kötöm el magam. Olyan ez a sors, mint egy megrögzött agglegényé: az összes nőre figyel, mindegyikre kíváncsi, mindegyik előtt kinyílik, ha kell, távol tartja őket magától, ha valamelyik megtetszik neki, azt közelebb, az ágyába engedi, de annál többet soha nem enged: nem költözhet be a házába, nem hozhat mást, csak fogkefét, és eszébe sem juthat, hogy házasságról fecsegjen.

    Amerikában jártam az egyik választás idején, fölléptem, persze, nem a kampányban, de ott is magyaroknak. Igaz, egyik ide, a másik oda húz, vállalva hovatartozását, de a voksolásánál csak egy számít: ki mond és ígér jobbat, szebbet, neki kedvezőbbet, és betarthatót. Ha csalódik abban a hatalomban, amelyikre a voksát adta, a legközelebbi választáson büntet, s a voksát amoda adja. Messze vagyunk még ettől, illetve vannak, akik másképp gondolkodnak, mint én. Amióta az eszemet tudom, tehát gondolkodásra használom, megyek a járatlan ösvényen, és tudom, akár el is tévedhetek. Te ítélkezhetsz arról, amikor téves irányba tartottam, én pedig nem összecsinálom magam amiatt, hogy te kifogásolod, hanem vállalom, mert emberként kijár nekem is a tévedés joga. Azonban ha visszanézek, azt látom, hogy az irányt tartottam. Volt egyszer egy metaforikus képem erről: ha egy sikló a záróvonalon megy előre, tehát abszolút középen, épp, mert „kígyózik”, a teste hol balra, hol jobbra van a vonaltól, de a feje mindig középen.

    Az András II. könyve ezt az alcímet kapta: KÚTÁSÓ. Várszegi Asztrikot tekintem kötetem névadójának, aki az András könyve – Fordított teremtés című, a hitről szóló kötetemnek nem csupán érintőleges szereplője (tőle is idéztem a könyvben), de olvasója is volt, természetesen. Ő mondta, amikor elvittem Pannonhalmára az első kötetet, hogy „Te kútásó típus vagy: nem a közös kúthoz jársz vízért, hanem magad ásol le a forráshoz. De lehet, hogy a forrás ugyanaz.” Lehet, mondom és vallom ma is: az András könyvében istent kerestem, ahogy mindenki más, aki emberként éli földi életét, nem bedőlve dogmáknak, álszent meséknek, hanem Jézus követőjeként: vallva, hogy „Én és az Atya egyek vagyunk.” Az egyháztól is elfordulok, éppúgy, ahogy a pártoktól, tehát minden olyan alakulattól, mely fanatikusokra alapozza sikereit és rajtuk keresztül jut el birodalma csúcsaira. Hankiss Elemér azt írta a kötetem előszavában, hogy ezért a könyvemért pár száz éve még megégettek volna. Látod, ebben a témakörben is vállaltam, mi több, fölvállaltam valamit, amit mások nem mernek, nem is tudnának, mert becsapottak, vagy önmaguk becsapottjai.

    Azt hiszem, a neved elhallgatásával nem magadat véded, hanem az egzisztenciádat, és ezt is megértem. Te még felelős vagy a családodért, és inkább vállalod a névtelenséget, mint hogy bebukj, és munka nélkül maradj. Látod, én most is egyenesen beszélek, annak ellenére, hogy négy és fél éves kislányom van, és ifjú párom, akikért én is felelősséggel tartozom. De: mi lesz ezzel az országgal, ha mindenki homokba dugja a fejét? Mi lesz, ha Hozzád hasonlóan kussolnak inkább, mert jaj istenem, nem lesz munkám? Épp ezt akarja a mostani hatalom, és nagyrészt el is érte, amit akart. Te és a társaid inkább hallgattok, és ezt a Fidesz jól tudja: félelemben kell élnetek, és akkor zabolázhatók lesztek. Néhányan azt mondták nekem a közfelháborodás napján elmondott beszédem után, hogy hagyjam a forradalmat a fiatalokra, 67 évesen ne legyek forradalmár. Ne? És Ember se legyek? Hagyjam az Orbán diktátumai szerint dózeroló Fideszt, mint a kocsis, amikor a gyeplőt a vágtató, megkergült lovak közé dobja? Hát ennyit ér az én eddigi életem? Vagy ennyit sem ér, amivé lettem, aki vagyok? Magyarán: adjam föl az elveimet? Alkudjak meg? Nagy példaképem, Szókratész inkább a halált választotta, semmint a vizsgálódás nélküli életet. Mert mit ér az élet egy gondolkodó ember számára, és mit az ő élete, ha nem teheti azt, amire született: hogy figyel, vizsgálódik, gondolkodik, és küzd az igazságért, a rossz és gonosz ellen.

    Sajnos az utóbbi 4-5 évben bebizonyosodott: Patyomkin nemzetet formál egy mini-diktátor, becsapva azokat is, akik rajongói, azokat főképp, akik a fanatikusai. Utóbbiakat a legkönnyebb becsapni, és maguk alá söpörni: a fanatikusok alapban buták, ostobák, formálhatók, alakíthatók, bevethetők, stb. Lásd az iszlám terroristákat, önmagukat fölrobbantják mások biztatására, észre sem véve, hogy becsapják őket. Szűz lányok várják majd őket „odaát”… persze… a magukat fölrobbantó szűzlányokat meg szűz fiúk, ugye? (Najugye!) A fanatikusok vakok. Ők nem eltévednek, mint akármelyikünk, akár én is, hanem eleve tévedésben vannak, mert tévedésben tartják őket. Hogy kik? Akiknek érdekükben áll, és ki is használják őket mások, a választott és kreált ellenséggel szemben. Volt régen egy karikatúrám: kis emberek képeznek lépcsőt, és a hatalom csúcsára tartó a hátukon lépdel fölfelé. Ötven éve rajzoltam. Ugye, nem tértem el egykori elveimtől?… (És e bekezdés zárásaként megjegyzem: a tévedésben tartás jogát természetesen maguknak vindikálták a Fidesz előtti hatalom birtokosai is: a régi komcsik, és kései követőik…)

    Kedves B. B., egy órát szántam Rád, pedig igen kevés időm van, tekintsd úgy, hogy fontosnak ítéltem a szavaidat, és nem akartam olyan hetykén átlépni rajtuk, mint ahogy a mi kedves vezetőnk teszi, naponta, kíméletlenül, és elképesztő dölyfösséggel.

    Ha már a gázsit szóba hoztad (hoztam én is), látod, amiket írok, nem lapoknak írom, honoráriumért, hanem csak úgy, Neked, és azoknak, akik szívesen veszik, ha vizsgálódom, akár ha önmagamat vizsgálgatom. Szívesen veszik, mert odafigyelnek a szavaimra, nem csak most, mondhatom, 40-50 éve folyamatosan. Ezt jobb körökben úgy hívják, hogy hitelesség. És erről többet egy szót sem, nehogy hitelemet veszítsem, akár Nálad, akár másoknál.

    Legyen békés és szeretetteljes a karácsonyotok, szerencsés és boldog a 2015-ös esztendőtök, áldjon meg az én Istenem!

    ↑ LinkVálasz
  2. VERITAS

    Andriska, nagyon smittelsz azzal a köpönyegeddel!…. A lóláb meg kilóg alóla.

    ↑ LinkVálasz
  3. B.B.

    Kedves András!
    Én nem vitatkozom Önnel. De annyit azért megjegyzek, -bár csak egy vidéki tanító vagyok, s még féltem a kis koszos állásomat-, hogy az internet nem felejt. Ön hol ennél, hol annál a pártnál kampányolt, s vett részt különböző rendezvényeken. Nyilván a fellépti díj is befolyásoló tényező volt, hiszen élni kell valamiből. Nincs is ezzel baj, sok művészbarátom teszi ugyanezt, nem ítélem el őket ezért, ahogy Önt sem. Az MSZP az egy dolog, de hogy ekkora huszárvágással átpártolni a LMP mellé, mely a FIDESZ háttérpártja? Hm… Érdekes… Vagy talán nem tudta, kedves András? Az ökopártként induló Schiffer András nevével fémjelzett társaság miatt, a FIDESZ még házszabályt is módosított, hogy az LMP frakció megalakulhasson. Milyen paktum született Viktor-Simicska és Schiffer között? Ezek mellé állt, kedves András? Ezek mellé.
    Üdvözlettel: B.B.

    ↑ LinkVálasz
  4. Nagy Bandó András

    Kedves Najugye! (Ha már nem vésdted oda a neved, ellentétben velem, aki nevét és arcát, s a mondandóját is vállalta, s vállalni is fogja mindig, ezentúl is!) Szóval ezt emelem ki a szövegedből, kommentedből: Ha a fentebbi írás szerzője mindenkor, s minden tettével a politikai függetlenségét tudná bizonyítani. Ám ez nincs így. Lehet, más-más országban éltünk eddig, most is elutazás idejében vagy, hogy hol, nem tudom… Eddig sem húztam sehova, ezentúl sem fogok. Tavasszal az LMP-t segítettem, mert szimpatikusak, s tiszták (egyelőre, s remélem, ők is “ezentúl is”!) Ott kell lenniük a parlamentben, hogy mindkét oldalt pofozhassák, ezt mondtam tavasszal is a választások előtt, s úgy látom, megérte segítenem, min. 1 %-ot hoztam nekik a személyiségemmel, s ebben benne sincs az a 7-8 %, amit én halásztam el Lázár nagyságos úrtól a saját földijei között… Olvasd el az Egyedül állok c. humorista életművemet, abban legalább annyi csesztetést olvashatsz GYF-ről, mint OV-ről, a két emblematikus személyről, ha úgy tetszik, politikusról. Eleve: elmondtam 4 éve is: az MSZP hozta a nyakunkra a Fideszt is és a Jobbikot is. A szociknak tudom be, hogy (épp a sajátos hatalom- és pénzmániájuk miatt), hogy ezek a pártok fölerősödtek, és nem a normális polgári vonal kapott teret ebben a szerencsétlen országban. Olvasd el a beszédemet, amiben jeleztem, kimondtam, egyik is, másik is, lenyúl(t), ki ebből, ki abból veszi ki a magáét… E!zek már csak ilyenek… Mind egy szálig… Erre lettek kitenyésztve… Najugye, most aztán rágódhatsz a soraimon… Hajrá! Bandó

    ↑ LinkVálasz
  5. B.B.

    Mindez nagyon szép. Lenne. Ha a fentebbi írás szerzője mindenkor, s minden tettével a politikai függetlenségét tudná bizonyítani. Ám ez nincs így. Ezért ez is, csak egy bukott választás siráma, hiszen amikor az MSZP mutyizta ki az országból a milliókat, akkor arról hallgattak azok, akik ma a mellüket verve hadakoznak. Például a mi jó Andrásunk is.
    Mivé lett ez az ország, ahol ennyi szélkakas van?! Ahol a tényleges értelmiség hagyta kicsúszni kezéből az irányítást. Hol vannak például a polgári körök, akik komoly kontrollt alkothattak volna mindkét, mindhárom, vagy több uralkodó párt vadhajtásai fölött? Szétverték őket, s ebben mindegyik párt, akik a nagy kondér körül ugráltak, maximálisan egyetértett. Hiszen hová is lenne a világ, ha beleszólhatnának a politikai és gazdasági döntésekbe azok, akiknek a bőrére megy?! Hogyan lehetne akkor azt a pofátlan kirablást csinálni, amit az eddigi kormányok műveltek?! A nagy színjáték csak nekünk van, de a parlament nevű kocsma folyosóin továbbra is megy a puszipajti, hiszen sok fityiszesnek meg emeszpépesnek van közös vállalkozása. Najugye!

    ↑ LinkVálasz
  6. 49 éves

    Szép volt Bandó!
    Remélem nem az lesz az utad, mint a Pálffy-é, aki szintén megfogalmazott szép gondolatokat, állását is veszítette emiatt, végül felzabálta a Fidesz (KDNP). Ma már hangja sincs. A Tömeg, így nagybetűvel, vezérre vár. Kivonul, de nincs mögötte valódi koncepció. Csak elégedetlen. Érzi hogy változni, változtatni kell, de vezér híján csak eloszlik. Ezt a hatalmon lévők jól tudják. Ezért még nem félnek.

    ↑ LinkVálasz

Minden vélemény számít!

Optimization WordPress Plugins & Solutions by W3 EDGE