Ez-az-amaz, Pilvax Primőr

Seress Rezső Szomorú vasárnapja

|
  1. január 11-én eléggé tisztázatlan körülmények között meghalt Seress Rezső, a Szomorú vasárnap világhírű szerzője. Máig sem tisztázott körülmények között véget vetett életének. Lakásának ablakából ugrott ki, azonban túlélte az esést, de még aznap a MÁV Kórházban gipsze drótjával fojtotta meg magát.

Seress Rezső  1889. november 3-án Budapesten született Spitzer Rudolf néven. Artista volt, de egy cirkuszi próbán leesett a magasból. Túlélte a zuhanást, de artista nem lehetett többé. H Gyógyulása közben egy Üllői úti kocsmában ismerkedett meg Bilicsi Tivadarral, aki rábeszélte, hogy próbálja meg a színész mesterséget. Jelentkeztek Rákosi Szidi magániskolájába. Színész lett belőle, évfolyamtársai Vaszary Piroska és Halmay Tibor voltak. seressr

Végzés után a Műszínkörben kezdett dolgozni. Évekig nyomorgott, egyetlen vigasza a színpad mögött álló pianínó volt, amelyen esténként, az előadások után saját kedvtelésére játszott. A színház igazgatójának ez megtetszett, és műsorra tűzte játékát. Első ismert szerzeménye az 1925-ben komponált Még egy éjszaka című dala volt, amely országosan ismerté tette őt. Azonnal hátat fordított a színháznak, mert Nádor József zeneszerző beajánlotta a Dohány utcai Kulacs vendéglőbe, majd a közeli Kispipában játszott, az Akácfa utcában.

Világhírűvé az 1936-ban keletkezett Szomorú vasárnap című dalával vált, amelyet Jávor László versére írt. Szövegét 28 nyelvre fordították le. Sok országban játsszák, és rövidesen már mint az “öngyilkosok himnuszáról” beszél dala kapcsán számos külföldi lap. 1944-ben munkaszolgálatra vitték. Életét egy német katonatisztnek köszönhette, aki többször is hallotta játszani. Hazatérése után ott folytatta, ahol abbahagyta – a Kulacsban. Pedig ekkor már gazdag ember volt, azzá tette a Szomorú vasárnap, vagy, ahogy mindenütt ismerik, a Gloomy Sunday. Szerzeményét az egész világon játszották, repertoárján tartotta többek között Louis Armstrong, Bing Crosby, Paul Robeson, Ray Charles, Maurice Chevalier, Josephine Baker.

Seress énekelni sem tudott igazán, rekedtes hangján inkább elmondta dalait, miközben jobb kezével zongorázott. A ballal nem tudott játszani, és kottát sem tudta olvasni. Mégis ő volt a korabeli Pest egyszemélyes intézménye, akinek kedvéért később olyan hírességek ültek be az említett vendéglőkbe, mint a walesi herceg, Arthur Rubinstein, Arturo Toscanini, Benjamino Gigli, Spencer Tracy, John Steinbeck és Otto Klemperer.

Emlékkönyvébe Otto Klemperer annyit jegyzett bele: “Nem muzsikus – csak zseni”.

A Szomorú vasárnap után járó jogdíjak szépen halmozódtak az Irving Trust bankháznál, New York-ban. Mintegy 360 ezer dollárja gyűlt össze. Ám saját bevallása szerint hosszában is tériszonya volt, a VII. kerület határát sem tudta átlépni, nemhogy elutazzék jogos járandóságát felvenni. Az ötvenes évek elején “munkahelyet” váltott, egészen haláláig a Kispipában szórakoztatta a nagyérdeműt. Nem is maradt más választása, mert a Rákosi-korszak kultúrpolitikája túlzottan dekadensnek ítélte, és indexre tette dalait. A hatvanas évek elejétől egyre jobban érzékelte, hogy az ő egyszerű, sallangmentes előadásmódja egy letűnt világot idéz, nem tud megfelelni a megváltozott zenei ízlésnek. 1968. január 11-én az egyre mélyebb depresszióval küzdő Seress máig sem tisztázott körülmények között vetetett véget életének.  A Szomorú vasárnapon kívül számos más sláger is írt – Fizetek főúr, Szeressük egymást gyerekek, Én úgy szeretek részeg lenni stb. -, magyar nótákat is komponált (Gyere, Bodri kutyám). Írt operettet és két kisregényt is.

Minden vélemény számít!

Optimization WordPress Plugins & Solutions by W3 EDGE