Pilvax Primőr, Történelem

Görgei Artúr. A tudós és tábornok

|

Görgei Artúr Toporcon született 1818. január 30-án. A legutóbbi időkig szélsőségesen megítélt, olykor heves indulatokat kiváltó tábornokot eredetileg a vegyészet érdekelte. Apja parancsának engedelmeskedve végezte el a tullni utászképző akadémiát, majd kezdte meg katonai pályáját. Apja halála után kilépett a hadseregből, és a prágai egyetemen kémiát tanult.

Professzora olyan tehetségesnek tartotta, hogy tanársegédként maga mellé vette. Görgey 1847-ben módszert dolgozott ki a kókuszdió zsírsavainak kiválasztására és ennek során felfedezte a tizenkét szénatomot tartalmazó laurilsavat. Görgei 1848 kora tavaszán jelentkezett Pesten a haza megvédésére. Mint kilépett főhadnagy – június 9-én századosi rangot kapott.gorgei

1848 őszén a harmincéves tábornok szervezőképessége a schwechati csata után, mutatkozik meg igazán. Alig hat hét alatt Görgei vezérőrnagy, a vezetésére bízott, és gyenge harcértékű a csapatokból egy egységes, fegyelmezett és harcra is kész sereget szervezett, amely hamarosan a legjobb lett és az is maradt a szabadságharc végéig. A bányavárosokon át a Felső-Tiszához való téli visszavonulása a legkockázatosabb hadi vállalkozások egyike volt. A tábornok ezt a hadmozdulatot bámulatos ügyességgel hajtotta végre. Folyamatosan kisiklott a zsákutcából, rendre felborította a császáriak haditervét. A Branyiszkón végrehajtott áttörésével a császári vezérkar nem tudta, mit tegyen. Ekkor írta a császáriak egyik tisztje Görgeiről, hogy dicsérettel és tisztelettel adózunk neki, mint minden katonai szakember, még ha az ellenség táborába tartozott is. Az isaszegi csatában ügyesen manővereztette a hadtesteket, hogy ellenfelét meglepte. A csatában pedig villámgyorsan felismerte a helyzetet, és erélyesen és szakszerűen úgy intézkedett, hogy a fenyegető vereséget győzelemmé változtatta. Ezután megint megtévesztette ellenfelét, mert amíg Pest alatt nevetségesen csekély erőkkel lekötötte a császári fősereget, addig ő, a magyar sereg zömével, Vácnál győzelmet aratott. Nagysallónál megverte a feltartóztatására kiküldött császári erőket és végül Komáromot a Duna mindkét partján felmentette. Buda elfoglalása után nemcsak a hadsereg, a kormány és az egész nemzet ünnepelte, hanem a külföld is.

A július 2-ai komáromi első csatában, majdnem kétszeres túlerővel szemben, az egész vonalon ellentámadásba ment át és a szárnyakon visszavetette az ellenséget. Ekkor is tündökölt személyes bátorságával; az osztrák hivatalos leírás pedig kiemeli kitűnő csatavezetését. Amikor az ellene szőtt politikai intrikák diadalra jutottak és felmentették vezéri állása alól, katonái emeltek óvást ez ellen, és úgy határoztak, hogy mivel Magyarország egyetlen vezérében sem bíznak, mindannyian azt óhajtják, hogy továbbra is ő legyen a sereg vezére.

A Komáromból Vácon, az Ipoly, a Sajó és a Hernád völgyén át a Tisza mögé való visszavonulása volt legszebb hadművelete. Alig 25 ezer főnyi hadtestével 130 ezer orosz katonát kötött le. Merész és ügyes mozdulataival magára vonta az orosz főerőket, ezzel a magyar ellenállás tartamát meghosszabbította és módot nyújtott a magyar kormánynak, hogy Dél-Magyarországon erőket gyűjtsön össze Szeged körül. Vácnál emberfeletti eréllyel minden akadályt elhárított. Az égő hídon, a legsűrűbb ellenséges golyózáporban, személyesen ellenőrizte az utolsó csapat elvonulását; a legnagyobb hidegvérrel és vasakarattal új lelket öntött itt-ott csüggedő katonáiba. Osztatlan csodálatot és dicséretet váltott ki ez a hadművelete külföldön is, egy tábornok így nyilatkozott róla: „Az a szemrehányás, hogy Görgei hadműveletével a magyar haderők összpontosítását és biztos győzelmét meghiúsította, semmivé foszlik, mert ennek következménye az lett volna, hogy valamennyi osztrák és orosz haderő a Duna–Tisza közén egyesül, ami a háborút nyilván azonnal befejezi. Görgei és katonáinak bátor tevékenysége több hétre elodázta az oroszok és osztrákok egyesülését, és ha a déli magyar fősereg is erélyes és határozott tábornok vezetése alatt állt volna, akkor sikerült volna a magyar főerőknek a Középső–Tisza mentén való összpontosítása is.

A temesvári csatavesztés (Dembinski tehetetlensége) után Kossuth lehetetlennek tartotta a harc folytatását, s átruházta a teljhatalmat Görgeire. Ezzel a harmincegy éves tábornokra áthárította a felelősséget is. Görgei 1849. augusztus 11-én, az aradi haditanácson – többek között – a következőket mondta társainak:

„Az ideiglenes kormány, mely elhibázott intézkedéseivel jelenlegi nehéz helyzetünkbe sodort bennünket, leköszönt. Tagjai, néhány kivétellel, személyes biztonságuk felől aggódva, futásban kerestek menedéket. A vezéri pálca mellé, melyet vitéz csapataim bizalmának köszönhetek, ma a legfőbb polgári hatalmat is kezembe vettem. Minden rám néz most, mint utolsó reményére – és én csak egy esendő ember vagyok – és sohasem éreztem ezt annyira, mint éppen ebben a nehéz órában… Ilyen körülmények között a fegyverletételre, mégpedig az orosz csapatok előtti feltétlen fegyverletételre szavazok, mert azt remélem, hogy a cár nagylelkűségébe vetett bizalmunkat az ő nagy hatású közbenjárása Ausztriánál, remélhetőleg nemcsak a mi, hanem szegény hazánk érdekében is igazolni fogja. Előre látom, hogy talán milliók, az elvakultságtól vezetve vagy az országot sújtó határtalan nyomorúságot teljes egészében nem ismerve; árulással fognak vádolni…” Görgeinek igaza volt. Néhány héttel a fegyverletétel után már Kossuth egy rosszindulatú és aljas levélben árulónak és hóhérnak nevezte őt.

A magyar katona vitézségének ezer éve című kötet szerint a legújabb kor hadművészetének történetében ő az egyedüli, magasan kiemelkedő és más nemzetek, ellenségei által is elismert katonája a magyar nemzetnek, aki seregtesteinek mesteri vezetésével fölülmúlta ellenfeleit, bár mindvégig elégtelen eszközök felett rendelkezett. Kemény és bátor volt, csodálatos szellemi és fizikai erővel. Vakmerő elszántságával, szellemi felsőbbségével és hajlíthatatlan erélyével mindenki más fölé emelkedett. A legnagyobb veszély idején ösztönösen mindig ott jelent meg, ahol szükség volt rá. A csaták forgatagában is nyugodtan tudott mérlegelni, határozni és intézkedni. Példás magatartásával és vasmarokkal a legnagyobb teljesítményekre tudta szorítani alárendeltjeit. Katonái szinte bálványozták. Bernhardi, a híres német katonatudós Görgeit a 19. század legkiválóbb katonájának, lovagias és tiszta hősnek nevezte, akivel honfitársai méltatlanul bántak el.

Minden vélemény számít!

Optimization WordPress Plugins & Solutions by W3 EDGE