Kiemelt, Magyar Közélet

Frei Tamás: Vajon mit is gondol ez a “csendes többség”?

|

Tegnap óta, Simicska Lajos ámokfutását látva, azon gondolkodom, hogy vajon mit is gondol ez a “csendes többség”? Mi járhat a fejében egy olyan ország lakosainak, akik kivételes helyén élnek a világnak. Én ugyanis nem ismerek olyan államot, ahol nyomdafestéket nem tűrő szavakkal gyalázza az ország egyik leggazdagabb embere a miniszterelnököt, aki amúgy 35 éves jóbarátja, és aki jelentős szerepet játszhatott abban, hogy ő sokmilliárdos vagyonra tett szert a magyar ál-kapitalizmusban, ami csak a felszínen olyan, mint egy igazi. Mert egy igaziban verseny van és szabad piac.

Fura, de nem szórakoztató. Főleg, hogy ez előre tisztán látható volt, mint ahogy a szereplőket ismerve, elég egyértelmű, és előre látható, hogy most mi fog történni. Bár bevallom, hogy még az én regényírói fantáziámat is meglepte Simicska Lajos néhány tegnapi kijelentése. Nem csak a hangvétele, hanem például a merénylettől tartása, mert ő aztán “ismeri ezeket a fiukat.” (ez idézet tőle)

orbansimicska

Fura, de nem szórakoztató. Gondolom, most sokan kérdezik, hogy vajon mit gondol erről Orbán Viktor. Azt hiszem, hogy sosem fogjuk megtudni. Amennyire én sejtem, ebben az országban összesen ketten vannak, akikkel elég alaposan megbeszéli majd, de még velük sem biztos, hogy minden részletet feltárva és továbbadva.

Lennék légy a falon, akkor és ott. De aztán az ő részéről síri csend lesz, nagyon sokáig síri csend.  szórakoztatásként álljon itt erről egy kis fikció. Mást úgysem kapunk majd.

Lassan két éve volt már, hogy a 2015-ben játszódó 2015 című regény idevágó részletét írtam. Így aztán tényleg csak fikció, nem érhet az a vád, hogy most fantáziálom és találom ki.

Egyszerűen csak eszembe jutott ez a részlet, amikor eszembe jutott a kérdés, hogy vajon mire gondol most Orbán Viktor. Ha már úgysem tudhatjuk meg, akkor legalább maradjon a képzelgés. Íme a regényrészlet, néhányan, akik olvasták, talán emlékeznek rá:

“Mennyire tudta, mindig is sejtette, hogy ő lesz az. Ő fogja azonnal betámadni, amint lehet. Az egyetlen méltó ellenfél (…) Az ellenségeinek könnyebben bocsátaná meg, mint (neki és a társainak). Bár meglepődve persze nincs. Inkább csak vicces elképzelni a vívódásukat, a gyötrelmet, ahogy például Kengyeles vacillálhatott… hogy elárulja, hátba döfje-e őt vagy sem. Hogy kinek a pártját fogja? Kocsisét vagy az övét? Kire tegye a tétjeit? A szarházi! Ezek tényleg nem jöttek rá, hogy csak azt lehet elárulni, aki bízik bennünk. De ő sosem bízott ezekben. Soha! Amióta Magyarország politikai horizontján az elmúlt fél évben sűrűsödni kezdtek a felhők (…) a miniszterelnök szinte menekült az ételek és a finom falatok világába. Inni nem igazán szeretett, meg amúgy sem aludt már jól, nagy volt a feszültség, a stressz. Ha este csak pár kortyot is ivott, az már elég volt ahhoz, hogy hajnali háromkor felébredjen, aztán többé ne tudjon visszaaludni. Úgyhogy leszokott a pálinkáról, meghagyta az oligarcháinak, akik viszont ittak helyette is. Rájuk kell csak nézni, az arcukra. A fele alkoholista, de legalábbis zugivó. Láthatóan nem bírják a nyomást. És most már a kardjukat is kirántották. Aljas módon pont a legnagyobb baj kellős közepén.

A miniszterelnök régóta menekült előlük, kerülte őket. Kikapcsolódásként inkább finom falatokra vágyott, nem pedig a saját segédletével kreált új-elit társaságára. Evett inkább, mert már a sport sem hiányzott neki úgy, mint régen. Ahhoz is túlfáradt volt. Öregszik, magában ezt gondolta erről. Évekkel ezelőtt esténként még elment futni, focizni, kosarazni, kiizzadni. Számára az volt a legjobb gőzleengedés. De újabban már nincs kedve hozzá. Megszólták az egyre nagyobb hasáért, az interneten előnytelen képek keringtek róla, a nadrágjából néha kicsúszó fehér ingjén viccelődtek mindenféle jöttment nyikhajok, de már ez sem érdekelte. Tényleg nem. Fáradtnak érezte magát, legalább fél évet szeretett volna aludni, de közben mégis napi 24 órában akarta tőle mindenki az eszét, a logikáját, a vízióját.
– Fejedelmet alakítasz, akitől félni kell, hát akkor mit vársz, hogy ne hajbókoljanak? Hogy ne remegjen a hangjuk? – ezt kérdezte tőle (a felesége), épp itt, épp ennél az asztalnál, talán három héttel ezelőtt. Gúnyt érzett a hangjában.

Folytatás:

Hozzászólások

Hozzászólás írása ↓
  1. B.B.

    A csendes többség? A csendes többség egyáltalán nem gondol semmire, mert ha megtenné, ha tette volna, akkor nem ez az állapot lenne. Nem biztos, hogy jobb, de más. Hiszen ne feledjük a már-már szállóigévé vált mondatot: “Egy brancs maguk, ne is tagadja!”
    A csendes többség már Hunyadi Corvin Mátyás óta szopja a maszlagot. A Kaparjkurtanekedisjut, és a Dögöljönmegaszomszéddisznajais szemlélet egybefonódott velünk magyarokkal. A folytonos széthúzás, veszekedés, marakodás a koncon. Hol jobb fenékbe, hol bal fenékbe nyalva, az országot kiárusítva és a benne élőket elárulva, kirabolva. S ugyan mit is tett a csendes többség? Meghalt a király, éljen a király! – és tűrt tovább. Orbán távozik és a Kajmán szigeteken élnek tovább Simicska barátjával és a többi haverral? Mert mindenki biztos benne, hogy ez nem egy nagy színjáték része? Szóval távoznak ezek. Ki jön a helyükre? Újra a baloldalnak nevezett zsiványok? A jobboldalnak nevezett idióták? A csendes többség azoknak is tapsikolni fog, mert a deformált személyiség már csak ilyen. Az évszázadok nyomorúsága korcs nemzetet szült. Nézhetjük ezt jobbról vagy balról,vagy Miaimiból, de amíg a magyar ember képtelen megtanulni a “mi” fogalmát, addig ez az egész csak szájtépés és monitorforradalmiaskodás.

    ↑ LinkVálasz

Minden vélemény számít!

Optimization WordPress Plugins & Solutions by W3 EDGE