Ez-az-amaz, Kiemelt

Svédasztalos megfigyelések

|

Megfigyelő állásban voltam egy hétig. Az emberek gasztronómia lelkét vizsgáltam svédasztalos vacsorázás közben, egy horvát szállodában. Megállapítottam, hogy nemzettől független a normális és az aberrált étkezési szokás. Normálisnak tekintem, amikor valaki szépen sorban végig eszi a menüt, mindaddig, amíg jól nem lakik. Minden fogást külön tányérból, és sorban, ahogy az általános. Leves, főétel, sütemény, gyümölcs.

Az aberráltnál két típust különböztettem meg a hát során, kifejezetten megfigyelésre alapozva. Az első típust „malacnak” neveztem el. Ő az, aki fogja a nagy lapos tányért és megy végig az ételek előtt, és mindenből pakol. Egy tányérra a többféle húsételt a halmozotttöbbféle körettel. Paradicsomos spagetti, apró, sült szardínia, krumplipüré, rizs, szaftos gombás borjúragú, vegyes párolt zöldség. Majd ezt megkoronázza az aktuális piskóta tekerccsel. Érdekes, olyat még nem láttam, aki a salátát is ide rakná, abban az esetben tehát megtalálta az elkülönült tányér fogalmát és használatának praktikusságát. Szóval ezzel a nagy Csomolungma tállal leül, és rádöbben, nem is olyan egyszerű lesz ezt bevinni a szervezetbe. Ugyanis csúszkálnak le az ételdarabkák a hegyoldalból, mint Miklós Erika Kitzbühelben. Lecsúszkálnak az asztalterítőre, erre gyorsan odadobnak egy papírszalvétát, hogy eltakarják. De továbbra sem egyszerű a spagettire halmozott hússzeletek felvágása az apró szardíniák társaságában. Nos, azért hívom ezt a típust malacnak, mert a tányérjukban kikeverik a moslékot. Igaz, a gyomorban egy helyre megy, de nem lehetne az ízeket külön-külön is élvezni. Biztos egyedi íze van mindegyik ételnek.

A másik típus a „halmozottan halmozó” típusa. Ő már összetettebb egyéniség, és főleg előrelátó. Mint a pisztráng, úgy cikázik az ételek között és három perc alatt az asztalára halmozza a levest, a főfogást malac módjára, melléje a süteményeket és svédgyümölcsöket. Nehogy elfogyjon? Mintha a varsói gettóból, vagy egy haláltáborból érkeztek volna. Ott a félelem, hogy nem lesz elég, mert jönnek az újabb és újabb vacsorázók, és el fog fogyni. És persze a végén, bunkó módon a felét ott hagyják összemaszatolva, mondván, kifizették. Ez igaz, de mégis. Nem lehet annyit venni, amennyi szükséges? Ha elfogy és még éhes, újra vesz. Soha nem voltam még olyan helyen, ahol a vacsorára megadott idő lejárta előtt 10 perccel ne lett volna ugyanaz a kínálat, mint a vacsora kezdetekor. Legalábbis korrekt szállodában ilyen nem fordulhat elő. Persze mindezekről a megfigyeléseimről beszámoltam folyamatosan a felségemnek, aki először csak annyit mondott, nem mindegy neked? Úgy esznek, ahogy akarnak, foglalkozzak a saját tányérommal. A harmadik beszámolómnál közölte, hogy a fejemre borítja a salátát. a negyedik beszámolómnál azzal fenyegetett, hogy másik asztalhoz ül. Tényleg néha idegesítő vagyok. Magamnak nem, de másoknak biztos. Abbahagytam a beszámolókat az emberek gasztronómia lelkéről. Inkább itt írom meg, benneteket is idegesítve. Csak ti nem tudjátok rám borítani a malactálat.

Minden vélemény számít!

Optimization WordPress Plugins & Solutions by W3 EDGE