Kiemelt, Patacsi Pilvax

Magyarnak lenni Székelyföldön

|

Magyarországon Orbán óta minden nemzeti. Az együttműködés rendszere, a minisztériumok, a köznevelés, még a cipőfűzőnk is. Látszatra egybeforrt a magyarság. Nemzetté lettünk, szavakban. Székelyföldön most megtanultam, mi a nemzet. Egyszerű szavakkal fejezték ki az itt élő emberek. Családoknál laktunk, volt időnk beszélgetni velük. És mindenhol ugyanazt hallottam. Gyurcsányt megvetik, mert be tudta hazudni a magyaroknak a népszavazáskor a „milliós erdélyi” fenyegetést, akik ellepik Magyarországot. Nem haragszanak rá, a székelyek erre nem képesek, csak megvetik, a hazugság miatt. (persze normális magyar polgár már akkor is gondolhatta, hogy nem Magyarországot fogják ellepni az erdélyi munkavállalók, hiszen mi akkor sem voltunk bérben egy csábító ország, de sokan hittek Gyurcsánynak) De Orbán sem olyan népszerű. Idézek: „nem tetszik nekünk, hogy mi szavazati jogot kaptunk Magyarországon, mert semmi közünk ahhoz, hogy ott milyen politikai erőket juttatnak hatalomra, mi nem ott élünk. Nekünk sem tetszene, ha a magyar lakosság beleszólhatna a

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

székelyek életbe, mert ők pedig nem itt élnek.” Egyszerű gondolkodás ez. „Mi azért örülünk a kettős állampolgárságnak, mert ismét ahhoz a nemzethez tartozhatunk, akik mindig is voltunk. Magyarok.” „Ez a nemzettudat kellett nekünk, és nem magyarországi betelepedés, otthonunkat nem hagynánk el ezért.” Akik viszont a székelyek közül elhagyták, azok mind nyugat-európában kerestek megélhetést, akárcsak a magyarok. Az egyik szállásadónk mesélte: amikor megkapta a magyar állampolgári papírt, elvitte nagymamája sírjához, lerakta, és fejet hajtott: látod mama, újra magyar vagyok, ezt szeretted volna Te is. Valahol, gondolom, itt kezdődik a magyarság. A „magyar tudat”. És nem az eldobált magyar és nemzeti elnevezésekben, ami jelenleg hivatalosan és hazug módon folyik a magyar politika részéről. Egyik idegenvezetőnk, aki a Békás szorost, Gyilkos tavat, Szovátát mutatta meg nekünk, Farkaslakai volt. Ízes, vidám, harsány székely mondásokkal fejezte ki, mi a magyar tudat. Tudni kell, hogy a székelyek nagyon vallásosak, nem olyan álszent módon, mint Magyarországon sokan. A fiatalok is. Miközben mentünk keresztül a Görgényi havasokon, a háláról beszélt nekünk, és arról, hogy mennyire fontos a hála a szeretet miatt. Nagyon egyszerű szavakkal és példával tett világossá, hogyan gondolják ezt a székelyek. Ha a repülőgépnek ki fogy az üzemanyaga a levegőben, fel lehet és kell is tankolni, máskülönben lezuhan. Ugyan így kell feltölteni az emberek „szeretet tartályát” is, máskülönben nem tudunk hálásak lenni azért, amit Isten ad nekünk minden nap. Ha Istent nem is venném annyira komolyan, a gondolat akkor is nagyon szép volt. Ültünk a buszon, és ő Pál apostolt idézett, és ez ott, akkor, természetes volt. Majd beindult a székely viccek tömege is, amit utánozhatatlanul, csak egy székely tud így elmesélni. 600 kilométert kellett ahhoz utaznom, hogy érezzem, én nem azért vagyok magyar, mert a Nemzeti Együttműködés rendszere ezt mondja nekem. Azért lehetek magyar, amiért a székelyek is annak tudják magukat. Tanulhatnánk tőlük nagyon sokat. Jobb lenne ez az ország, jobbak lennénk, mi itt élő magyarok is, azokkal a gondolatokkal, amit a székelyek vallanak.

Minden vélemény számít!

Optimization WordPress Plugins & Solutions by W3 EDGE