Firkászat

Patacsi barátainkról, akik már csak emlékek

|

Volt egy zseniális Magyar film: Régi idők focija. Garazs Dezső volt a mosodás. Csak ennyit mondott: Kell egy csapat, amelynek az lesz a neve: Csabagyöngye: Sajnos a barátaink között is van nagyon sok olyan ember, aki hasonlót mondott: Patacs-Rácváros Egyesület. Ma emlékezzünk: az Egyesület alapítóra: Lőrincz Miklósra, az Egyesület elnök helyettesére: Markulia Balázsra, a Hofira, aki először hozott le házikolbászt, a kis Neumann-ra, aki mindig itt volt a Mini gyertyapresszóban (felnőtt nevén: Patacsi Pilvax), a Kovács Palikára, a Zozóra, a Kenedi Gabenra,..Igazából nektek köszönjük, hogy sikerült egy Patacs-Rácváros Egyesület és megtisztelve érezzük magunkat azért, hogy tovább vihetjük ezt a történetet. Remélem mindenki Patacson a Hallottak napján, a maga szál virágját lerakja annak a halott embernek, akit megtisztel és szeret.

Patacs mintha el lenne átkozva. Az iménti felsorolásból is látszik, az elmúlt rövid évek során sok barátunk, ismerősünk távozott közülünk, és sajnos mind 60 év alatt hagytak itt minket. És sokakat nem is soroltunk fel, Jenő bácsi két hete választotta az idősek otthona helyett a végső nyugalmat, Attila, akiről csak annyit tudtunk, hogy a MOL-nál dolgozik, egyik pillanatról a másikra halt meg.  Emlékezzünk az ismerős ismeretlenekre is, hisz Patacs olyan pici, hogy biztos láttuk már egymást valamikor, ha máshol nem, de egy kisboltban vásárolni, vagy csak az utcán sétálni.

A halálnak nincs fénye, sem árnyéka, de van valami rozmaring szaga. Végre megszabadultunk egy kopott nadrágtól és nikli óralánctól. Megszabadulunk a köszöntgetésektől, a hazug szavaktól, a földi élet összes kellékeitől. (Szindbád)

(Kazi József után szabadon)

 

Minden vélemény számít!

Optimization WordPress Plugins & Solutions by W3 EDGE