Firkászat

Gustaf Fröding: Téli éjszaka

|

frodingSzáll a szán az éjen

és a fák fehéren

meg-megrengenek.

Márvány-bolt a friss táj

és megannyi kristály

benn a rengeteg.

Ág, hógyöngy se moccan,

csönd nyomasztja hosszan,

még szellő se jár.

Jégből ívelt halvány

roppant ravatalján

fekszik itt a Nyár.

telÉs hol a halott van,

őrt állnak nyugodtan

a komoly fenyők.

Hosszú gyolcs-lepelben

a halott hever lenn

s őrzik csöndben őt.

Hold érces sugára,

álmos éji pára,

a padlóra hull

s tündököl a széthányt

drága, téli gyémánt

számlálatlanul.

tel1A tetőn keresztül

csillag fénye rezdül

s gyászba öltözött

ünnepélyes árnyak

karddal föl-le járnak

a törzsek között.

/Ford.: Kosztolányi Dezső/

 

Minden vélemény számít!

Optimization WordPress Plugins & Solutions by W3 EDGE