Kiemelt, Mindennapi tudomány

A csillagászati tavasz kezdetet

|

„Az ember az egyetlen lény, akit zavar az idő, és ebből a nyugtalanságából származik kifinomult művészetének nagy része, vallása java része és majdnem egész tudománya. Mert a természet időszakos szabályossága, a felkelő Nap és csillagok, az évszakok lassú ritmusa vezetett a törvény és a rend fogalmához, amely minden tudományok kezdete” (Arthur C. Clarke).

Ma 10:29:38-kor-kor bekövetkezik a tavaszi napéjegyenlőség, és ezzel kezdetét veszi a csillagászati tavasz. E napon a Napunk keleten kel, és nyugaton nyugszik. Mivel Földünk forgástengelye nem merőleges arra a síkra, amelyben a Nap körüli keringését végzi, az éltető Napunk sugarai fél évig az északi, fél évig a déli félgömb trópusi szélességi köreit érik merőlegesen.

Tavaszi napéjegyenlőség akkor következik be, amikor a Föld keringési síkjának égi vetületén (ekliptika) haladó Nap délről észak felé áthalad az égi egyenlítőn. Ez a nevezetes égi helyszín a Halak csillagképben található Tavaszpont, amely körüli halvány csillagok ekkor a napfénytől láthatatlanok. A Föld Nap körüli keringése miatt a Nap az éggömbön az állócsillagokhoz képest elmozdul, a Nap évi útját az éggömbön ekliptikának nevezzük. Az ekliptika egy gömbi főkör, napejmely két pontban, a tavaszpontban és az őszpontban metszi az égi egyenlítőt. A tavaszpont esetén a Nap deklinációja negatív értékből pozitív értékbe, az őszpont esetében a Nap deklinációja pozitív értékből negatívba változik. A Napnak négy nevezetes helyzetét különböztetjük meg az ekliptikán. Amikor deklinációja nulla, akkor a Nap a tavaszpontban vagy az őszpontban, amikor deklinációja a legkisebb a télpontban, amikor deklinációja a legnagyobb, a nyárpontban van. Ha a Nap a tavaszpontban vagy az őszpontban van, akkor a nappal és az éjszaka hossza megegyezik. Amikor a Nap a tavaszpontban van, akkor tavaszi, amikor az őszpontban van, akkor őszi napéjegyenlőségről beszélünk (ekvinokcium).

A tavaszi napéjegyenlőséget követően fél évvel később az őszi estéken már felbukkan a Halak a környező csillagképekkel, ám addigra Napunk fél pályaívét befutva már az ellenkező oldalon, a Szűz csillagkép égi háttere előtt jár és szeptember 23-án az Őszpontba ér. A március 20-át követő napokon, csillagunk egyre magasabbra (északabbra) kerül az égi egyenlítőtől, és június végén a Rák csillagkép területén éri el a legnagyobb, 23,5 fokos északi kitérését, amelyet nyári napfordulónak nevezünk.

Mind ez a Föld keringése miatt történik, ugyanis a Föld kering a Nap körül, így a csillagunk eme mozgása látszólagos. Két tavaszi napéjegyenlőség között 365 nap 5 óra 48 perc 45 másodperc telik el. Ezt az időtartamot a csillagászok tropikus évnek nevezik. A Gergely naptárunk megalkotása során az egyik legfontosabb szempont az volt, hogy a naptári év átlagos hossza minél jobban megközelítse a tropikus év hosszát. Ezzel volt biztosítható, hogy az évszakok ne vándoroljanak,- úgy ahogy ez mondjuk, az ókorban történt – azonos időpontban maradjanak a naptárban.

A naptárkészítésnél figyelembe kell venni, hogy egy naptári év csak egész számú napból állhat. Julius Caesar vezette be a szökőnapokat, illetve a Julián naptárt. Ebben a naptárban 3 egymást követő 365 napos évet egy 366 napos év követett. De ezzel a reformmal is 11 perc és 15 másodperc különbség mutatkozik a tropikus évhez képest. Tehát ennyivel hosszabb a Julián-naptár szerinti átlagos év. Ez a differencia nem tűnik soknak, de évszázadok alatt komoly eltéréseket okozott.

A tavaszi napéjegyenlőség dátuma a IV. században többnyire március 20-ára esett. A niceai zsinat 325-ben megadta a húsvét meghatározásának szabályát. E szerint a húsvét vasárnapja a tavaszi napéjegyenlőséget követő holdtölte utáni első vasárnap. Ezen ok, és a Júlián naptárban adódó különbségek miatt a 16. században a napéjegyenlőség már március 10-11-ére esett. A 10 napos elcsúszás nagyon zavaró volt. A jelentős eltérés megszüntetésére kívánatosnak tűnt, hogy a napéjegyenlőség március 20-ára kerüljön vissza.

Ekkor XIII. Gergely pápa elrendelte, hogy tíz napot kihagyjanak a naptárból, századfordulók közül csak azon évek szökőévek, melyek 400-zal oszthatók. A Gergely-naptár szerint a naptári év hossza 365 nap 5 óra 49 perc 12 másodperc. Ez ugyan még mindig hosszabb a tropikus évnél, de az eltérés csak több mint napegyenloseg3000 év alatt növekszik majd egy napra. 2011-ben március 21-ére esett a csillagászati tavasz kezdete. 2012 szökőév, ebben az évben a mai napon volt a tavasz kezdete. Ezt követően a napéjegyenlőség időpontja ismét egyre későbbre tolódik, de 2017-ben ismét március 20-ára esik. Mivel 2016-ban szökőév volt, így a napéjegyenlőség március 20-án reggel következett be. A négyévenkénti 45 perces csúszás azt eredményezi, hogy 2012-től 2047-ig minden évben március 20-ára, 2048-ban viszont már 19-ére esik a napéjegyenlőség.

A 2100-as esztendőben kimarad a négyévenként esedékes szökőnap, (nem osztható 400-al) ezért 1 napot előre lép az időpont. Ennek következtében csak 2102-ben következik be ismét március 21-én a tavaszi napéjegyenlőség.

A meteorológiai előrejelzés szerint ebben az évben Sándor, József és Benedek jó nagy zsákkal meghozza a meleget. Ma már 22 fok is lehet, töltsünk több időt a szabadban, gyönyörködjünk a megújuló természetben, és éjszakánként a tavaszi égbolt szépségében.

Lőrincz Miklós posztumusz

Minden vélemény számít!

Optimization WordPress Plugins & Solutions by W3 EDGE