Ez-az-amaz, Kiemelt

Kész a leltár

|

A költészet napját József Attila születésnapjára emlékezve 1964 óta minden évben április 11-én ünnepeljük Magyarországon. A költő a “Mama”- haláláig a legmélyebb szegénységben élt. Jolán nővére előnyös házassága után, szinte egyik napról a másikra került be a polgári jómódba. Kora, mint oly sok más művészt, őt sem ismerte el. József Attila életében is akadt valaki, nevezetesen Juhász Gyula, aki már indulásakor felismerte benne a zsenit.

Még pályája kezdetén írt kritikát, a Nyugat folyóirat nagyhatalmú főszerkesztője egyik művéről. Babits, aki nemcsak költőóriás, de a hiú is volt, soha nem bocsátotta meg ezt a „művét” József Attilának. Babits mellesleg, a Baumgartner díj kurátora is volt, így a költő, akinek akkor már komoly anyagi gondjai voltak, hiába folyamodott az alapítványi díjért.

költészetVégül megtalálta azt a polgári-liberális orgánumot, ahol örömmel elfogadták és elismerték, ez volt a “Szép Szó” folyóirat, amelyet barátjával, Ignotus Pállal szerkesztett. Az évek azonban oly annyira felőrölték, hogy ez az elismerés későn érkezett. Egy utolsó nagy és reménytelen szerelem után tökéletes depresszióba esett. Családja, a balatonszárszói Szieszta szanatóriumban ápoltatta. Egyik este József Attila sétára indult, ahonnan már nem tért haza, azóta is kétséges, hogy öngyilkos lett, vagy egy baleset áldozata.

Mint oly sok más zseninek, neki is meg kellett halnia ahhoz, hogy az irodalomtörténet, és az olvasók, megfelelő helyen kezeljék költészetét. Születésének napja lett a költészet napja Magyarországon.

KÉSZ A LELTÁR

Magamban bíztam eleitől fogva –

ha semmije sincs, nem is kerül sokba

ez az embernek. Semmiképp se többe,

mint az állatnak, mely elhull örökre.

Ha féltem is, a helyemet megálltam –

születtem, elvegyültem és kiváltam.

Meg is fizettem, kinek ahogy mérte,

ki ingyen adott, azt szerettem érte.

Asszony ha játszott velem hitegetve:

hittem igazán – hadd teljen a kedve!

Sikáltam hajót, rántottam az ampát.

Okos urak közt játszottam a bambát.

Árultam forgót, kenyeret és könyvet,

ujságot, verset – mikor mi volt könnyebb.

Nem dicső harcban, nem szelíd kötélen,

de ágyban végzem, néha ezt remélem.

Akárhogyan lesz, immár kész a leltár.

Éltem – és ebbe más is belehalt már.

1936. november-december

Minden vélemény számít!

Optimization WordPress Plugins & Solutions by W3 EDGE