Kiemelt, Patacsi Pilvax

2018. február 25-én Kovács Béla felújított Emlékházának átadása

|

Sokáig állt romokban, méltatlanul a ház szülöttéhez. A Patacs-Rácváros Egyesület próbálta néhány éven keresztül legalább attól megkímélni, hogy a gaz, gyökerek, indák benőjék, mint Angkorvatot.

ilyen volt

ilyen volt

Később Pécs városa megvásárolta, és különböző elképzelések voltak, hogy mihez kezdjenek vele. Abban megvolt az egyetértés, hogy a háznak Kovács Bélához kell továbbra is kötődnie. De voltak vadabb elképzelések, mint a terror háza például. Végül győzött a józan ész, és a még élő hozzátartozók egyikének kitartó tiltakozása ez ellen, a végeredmény pedig egy szépen felújított, szépen berendezett kiállítás, valóban Emlékház lett Kovács Béla szülőháza Patacson.

  1. február 25-én megnyitja kapuját a közönség előtt is, sajnos ezt itt, Patacson nem nagyon reklámozzák, de minek is erről az itt lakóknak tudniuk? Megszoktuk már a kirekesztésünket, mi patacsiak. Én azért remélem, rajtunk keresztül minél többen szereznek tudomást egy olyan új, patacsi büszkeségről, amely nagyon fontos Patacs történelmében.

inner_pict.php

Hozzászólások

Hozzászólás írása ↓
  1. Gulietwatson

    A napfényen kívűl minden fel lett sorolva ami puffaszt. Tudttam én hogy az emberi faj napfénnyel táplálkozik -.-

    ↑ LinkVálasz
  2. Kósa András

    Kósa András

    A Demokrácia háza

    Legalább száz éve építették, korabeli technikával,

    sártéglákat ragasztottak egymás tetejére, bátran…

    Takaros kis otthonnak indult, egy fiatal család számára,

    senki nem gondolta, hogy egyszer ez lesz a Demokrácia háza.

    A fiatal, paraszt családfő élete itt kezdett beteljesedni,

    hisz a gazdálkodás mellett, a politikáért is elkezdett érdeklődni.

    Tele volt energiával, és tettre vággyal,

    mert paraszttársain kívül, jót akart egy egész országnak.

    Nem is volt ezen semmi kifogásolni való, és kockázat,

    egy fejlődő és rendezett életet élő országban.

    Pályája töretlenül felfelé ívelt, bíztak benne társai,

    repítette őt a parasztság ereje, no és szavazatai.

    De, ismételte magát a történelem,

    mert nagyhatalmak estek egymásnak.

    Pokollá változtatva ismét egy olyan országot,

    amelyet korábban már felszabdaltak.

    Eleve nem nézték jó szemmel,

    hogy ebből az itteniek kigyógyultak.

    Katonáinkat pedig kényszerítették,

    hogy kelet, majd nyugat felé vonuljanak.

    Mikor a harcok dúltak még nyugaton hazánkban,

    a Nemzetgyűlés már alkotott javában.

    Kezdődött az újjáépítés, és a termelés,

    bizonyítva, a magyar nem egy elveszett nép.

    Óriási fejlődésnek indult az ország,

    sok-sok kisgazda jól végezte a dolgát.

    Dolgoztak, termeltek, és szavaztak,

    a Magyar Köztársaságban lakhattak.

    A baj ott kezdődött, mikor felszabadítottak,

    mert akik tették, itt ragadtak.

    Olyannyira ártalmas volt jelenlétük,

    Hogy a választáson a vesztes pártot segítették.

    Így semmisítették meg a történelmi választási eredményeket,

    koncepcióval, zsarolással hatottak azokra, akik elérték ezt a sikert.

    Elhurcolták, elüldözték a vezetőket,

    szétverve egy demokráciát a Kárpát-medencében.

    Volt, aki soha nem léphetett már hazája földjére,

    volt, aki kilenc év után vethetett pillantást szeretteire.

    A pillantás itt volt, eme négy fal között,

    mert 1956-ban ide, hazaköltözött…

    A forradalom szele is megérintette a házat,

    tulajdonosa a Nagy Imre kormányban is munkát vállalt.

    Sajnos ez a demokrácia is rövid ideig tartott,

    Magyarországba ismét belefojtották a tankok.

    A ’45 óta itt felejtkezett kommunizmus ismét segített,

    elfojtva évtizedekre azt, amiről magyarok millió már döntöttek.

    Mert a kommunizmus nem a demokrácia váza,

    és ennek bizony nagy volt az ára…

    Kovács Béla ebből már sokat nem látott,

    mert az ő lelkét kilenc évig szipolyozta a sztálinista tábor.

    Amit tudott, még megtett hazája, és a demokrácia érdekében,

    de 1959-ben elment örökre és ránk hagyva a demokráciát, mint példaképet.

    Eltelt halála óta közel hatvan év, és most itt állunk.

    Abban a házban, ahol élt, tervezett és talpra állított egy pártot.

    Nekem, testvéremnek, anyukámnak, és nagynénémnek is szülőháza,

    de mától, 2018. február 25-től legyen inkább a Demokrácia háza.

    ↑ LinkVálasz

Minden vélemény számít!

Optimization WordPress Plugins & Solutions by W3 EDGE