Gasztro bűn

Angol narancsos túrópuding

|

A zsírkoskenyérről már sikerült hosszú eszmefuttatást írnom, pedig azt hittem két mondattal le lehet rendezni. Most megpróbálkozok a pudinggal. Lehet-e egy oldalt legalább írni erről az ékszerűen egyszerű édességről? Persze hogy lehet.

A legegyszerűbb elkészítési módja, a dr. Oetker por. Tej, por, kevés cukor, gáz, láng, felfőzni és kész. Na de hol van ebben a kreativitás? A szív és a lélek? Az ízek galaktikus harmóniája?

Lehet persze bravúroskodni. Alulra tejben áztatott keksz, vagy babapiskóta, rá valamilyen gyümölcs, rétegelni összevissza, a tetejére tejszínhab. Vasárnaponként, amikor lusta vagyok komolyabb süteményre(és általában lusta vagyok) mindig ezt az egyszerű pudingot állítom be fiamnak olyan édességnek, mely komoly logisztikai szervezést igénylő és az emberi találékonyság maximális terhelését feltételező csemege. Könnyű nekem, mert a fiam a pudingot bármikor meg tudja enni.

Na, azért vannak ennél komolyabb puding csodák is, de ahhoz már tényleg cérna kell. Az agyban. Szokásom szerint futottam egy kört a neten és beleolvasgattam kedvenc szakácskönyvembe, Magyar Elek Ínyesmesterébe.

Nagyon sok puding recept köröz a világhálón. Mindegyik angolnak nevezi magát, de csak kettő hasonlóságot találtam közöttük: mindegyikben van zsemlemorzsa és melegen fogyasztják. Fiam azonnal felemelte a konyhában a behajtani tilos táblát. Hülye vagyok én? Zsemlemorzsa? melegen? Por, tej és hidegen. Nem hagytam magam. Csak azért is csinálok angol pudingot. A talált recepteket addig szűkítette a családi tanács, amíg közös nevezőre jutottunk az alapvető és felhasználható alapanyag terén. Bár ők továbbra is őrültnek tartottak, önbizalmam nem csökkent. A korlátolt magyar gondolkodásnak megfelelően csak megszokott alapanyagot használhattam.

Narancsos túrópuding: beáztatunk három evőkanál zsemlemorzsát egy deci tejbe. Két narancs héját leszerelünk, de a fehér része ne kerüljön bele, mert keserű lesz. 4 tojás sárgáját és fehérjét szétválasztunk, a sárgáját kevés vajjal, 4 evőkanál cukorral és a narancshéjjal habosra keverjük. Ezután hozzáadjuk a két narancsot, apróra felkockázva és a zsemlemorzsát és a túrót. A fehérjét felverjük, óvatosan belekeverjük ebbe a masszába. Tűzálló tálat kivajazunk, vékonyan megszórjuk liszttel, beleöntjük a pudingmasszát és 180 fokon gőzölöm. Tűvel szurkálgatom és amikor már nem ragad, kiöntöm egy tálra és melegen fogyasztható.

A végeredmény: osztatlan sikert nem arattam, a fiam nem evett belőle, szerintem ízre jó volt, de biztos, hogy először és utoljára csináltam ilyent. Ez tulajdonképpen inkább tésztaféleség, mint az általunk kedvelt, kocsonyásan remegő édesség. És szépnek sem mondható. Visszatérek a hagyományosan bonyolult, készen kapható pudingporhoz, melyet a tasakon feltüntetett, bonyolult eljárási mód szerint készítek el és hidegen fogyasztjuk.

A végére hagytam érdekességként azt a két angol pudingot, amit életveszélyes fenyegetések hatására nem készíthettem el. Pedig Angliában ezek nélkül nincs karácsony. És nagy valószínűséggel finomak is lehetnek, de nem az általunk megszokott.

Az egyik a plumpuding. Ott követtem el az első hibát, hogy elmondtam, kell bele marhafaggyú (marhavesezsír). Tovább már nem is folytathattam. Pedig még kell bele zsemlemorzsa, darabolt füge, alma, malagaszőlő és mazsola, citrom és narancslé, szegfűszeg, fahéj, sör és konyak és rum és persze porcukor és kristálycukor. Összekeverni, egy napig pihentetni, majd 3-4 óra hosszat gőzölni. Ha kész, kiborítjuk, rummal leöntjük és meggyújtva tálaljuk. Esküszöm, egyszer megcsinálom. De utána nem ülhetek egy napig autóba, mert a szonda kimutatja, a rendőr meg nem hiszi el, hogy pudingtól van 1,8 ezrelék a véremben.

A másik a yorkshire puding. Úgy kezdődik, hogy darált sertéshúst forró olajon megsütünk. Lisztet, tejet, egy tojást, kevés sóval és borssal összekeverünk, ebbe belekeverjük a sült darált húst és formába öntve megsütjük. Ez biztos hogy jó, de ennek sincs sok köze van a mi puding fogalmainkhoz. De egy vacsorára megfelel. Nos, ennyi volt hétvégi kalandom a pudinggal. Nem akarom bántani az angolokat, de nem sok fogalmuk van az ízek harmóniájáról. Persze mit lehet várni olyan néptől, melynek a nemzeti étele a fish and chips

Minden vélemény számít!

Optimization WordPress Plugins & Solutions by W3 EDGE