Bekapcsolva hagyom a rádiót minden hajnalban, és gyakran egy-egy hír indít el bennem egész gondolatsorokat. Múlt héten egy gazdasági összefoglaló szólt a vállalkozásindításról, és pont akkor csörrent be egy ismerősöm üzenete.
– Hallottad a rádióban? Pont erről beszéltünk a múltkor – írta.
– Igen, épp most ment – válaszoltam. – Téged is foglalkoztat a saját céged ügye?
– Már túl vagyok rajta – jött a válasz. – És el sem hiszed, mennyire másképp alakult, mint vártam.
Felhívtam, mert kíváncsi lettem a részletekre. Ismerem őt évek óta, és tudtam, mennyire óvatos típus, így a hangjából érezhető megkönnyebbülés még jobban felkeltette az érdeklődésemet.
– Meddig halogattad? – kérdeztem.
– Majdnem egy évig – vallotta be. – Folyton azt számolgattam, mennyibe fáj, és mindig elment a kedvem.
– És mitől féltél a legjobban?
– Hogy a végén kiderül valami rejtett tétel, amire nem számítottam. Tudod, mindig az a baj, hogy hallasz egy számot, aztán a végén másfélszer annyit fizetsz.
– Ismerős érzés – feleltem. – Én is így vagyok a legtöbb dologgal.
– Pont ezért nem mertem lépni – folytatta. – Inkább maradtam a régi formánál, csak hogy ne érjen meglepetés.
Elmesélte, hogy a fejében a kft alapítás költségei valami félelmetes, kiszámíthatatlan összegként éltek. Esténként néha elővett egy papírt, és nekiállt összeadni a tételeket, de mindig elbizonytalanodott, mert nem tudta, mi a valós ár.
– És akkor mi győzött meg? – kérdeztem.
– Egy ajánlás. Valaki a Gross Office Kft. nevét adta meg, és felhívtam őket. Ott végre konkrét számokat kaptam, nem ködös ígéreteket.
Elmondta, hogy a kft alapítás költségei sokkal átláthatóbbak voltak, mint hitte. Az illetékért nem kérnek ma egy forintot sem, a közzététel ingyenes, és csak a tulajdoni lap 4.800 forintja jön hozzá az áfával. Semmi rejtett tétel, semmi meglepetés a végén.
– Ez tényleg megnyugtató – mondtam. – Mindig attól tartottam, hogy a végén kiderül valami extra.
– Pont ezért volt jó, hogy előre mindent letisztáztak. A Gross Office csapata 2014 óta csinálja, így rutinosan vezettek végig az egészen. Tudták, hol szokott elakadni egy kezdő, és mindig egy lépéssel előttem jártak. Sosem éreztem, hogy magamra hagynának a papírok között.
– És mióta megvan a céged, mi változott? – faggattam tovább.
– Minden – mondta. – Most már nyugodtan adok árajánlatot a nagyobb megrendelőknek. Korábban ezeket elengedtem, mert nem tudtam rendesen számlázni. Az első hivatalos szerződésem után úgy éreztem, végre felnőttem a saját munkámhoz.
– És most? Megbántad, hogy belevágtál? – kérdeztem a végén.
– Csak azt, hogy nem tettem hamarabb – nevetett. – Egy év feleslegesen ment el a félelemmel.
A beszélgetés után sokáig ültem a kávém mellett. A reggeli rádióhír egy elvont téma volt, az ismerősöm története viszont kézzelfoghatóvá tette. Eszembe jutott, hányszor halogatok én is dolgokat csak azért, mert félek egy láthatatlan akadálytól. Most már tudom, hogy ha egyszer odáig jutok, nem a sötétben fogok tapogatózni.