Patacsi Pilvax

A drága ballagás

|

Néhány gondolat a 2011. évi ballagások kapcsán. “Kiléptek az életbe.” Tegnap és ma visszhangszerűen hallatszik országszerte útmutatásul a vén diákoknak. Igaz a nagybetűs élet nagyon nehéz ma Magyarországon.  A ballagások idejét éljük, amely a szülői büszkeség ellenére, apasztja a pénztárcát. Manapság drága mulatság a diákbúcsúztató! Sokan hajlamosak túlzásokba esni a költekezés terén. a középiskola után következik az egyetem. Mert első diplomáig az oktatás ingyenes. De akkor miért drága?

Az érvényben lévő felsőoktatási törvény szerint az egyetemek és főiskolák szakjain első alapképzésben részt vevő hallgatók ingyen juthatnak diplomához. A jogszabály életbelépését követően törölték el a tandíjat is. Mára egyértelművé vált, hogy a módosított törvény betarthatatlan. Mint annyi más. Végül is Magyarország Záhonytól Hegyeshalomig terjedő joghézagok országa.

Az utóbbi években emelkedett a diplomás munkanélküliek száma. Míg 1992-ben csak 3,6 százalék volt azoknak az egyetemet vagy főiskolát végzetteknek az aránya, akik nem találtak munkát, 2005-ben már 7,6 százalékra emelkedett ez a szám. Ráadásul, akik el tudnak helyezkedni, sokszor nem a képesítésüknek megfelelő állást szereznek. De nem beszéltünk még a humán „manegerekről”, és a kommunikációs szakemberekről sem. De minek is diploma? A celebek- a kreténtől a kur…-ig, és politikaiig- mind jól megélnek.

A diplomás munkanélküliség növekedésének fő oka, hogy a megszerzett, vagy megvett diplomák nem igazodnak a piaci kereslethez. Több szakon óriási túlképzés van. Más szakmákból, vagy hivatásokból a kereslet nagyobb. Több mint kétszer annyi pedagógust képeztünk az utóbbi évtizedekben, mint amennyire szükségünk volt. Ebben az esetben a másik fele a diplomával rendelkező pedagógusoknak nem a szakmájában fog elhelyezkedni. Tehát homok van a gépezetben.

A felsőoktatás támogatásának alakulása Magyarországon forintban érdekes képet mutat. 1998: 87 milliárd jó erős magyar forint, 2006: 196 milliárd forint. Tehát emelkedett több mint kétszeresére. A felsőoktatás képviselői pedig folyton panaszkodnak.

Mi vár a most érettségizőkre, és az egyetemeken, főiskolákon továbbtanulókra? A hallgatók a diplomaszerzés közvetlen terhein kívül is komoly anyagi terhet viselnek. 80 százalékuk csak jelentős megszorításokkal jön ki a havonta rendelkezésére álló pénzéből. Az elsősöknek tizenegy, a végzősöknek pedig tizenkét százaléka anyagi gondokkal küszködik, két – három százalékuknak pedig egyenesen nélkülöznie kell. A diákok leginkább lakhatásra, élelmiszerekre és ruházkodásra költenek (bevételük 53 százalékát). Szórakozásra, utazásra jövedelmük 17, művelődésre pedig tíz százalékát fordítják. A fennmaradó hányadból a tanulással közvetlenül összefüggő költségeket (jegyzetek, szakirodalom, tanszerek) fedezik.

Végül egy évértékelőből idéznék „Mi tartotta az életkedvet a diktatúra éveiben? Az, hogy tudták: ha a gyerek jól tanul, akkor sokra viheti, egyetemre mehetett. Ez megérte, ha jól tanultak, akkor előrejutottak. Ez még akkor is igaz, ha Lenin sapkás képe minden tankönyvből visszanézett. Ha tandíj lett volna, akkor én most nem állhatnék itt Önök előtt!

/Orbán Viktor 2008-ban elmondott évértékelőjéből./

Végezetül a patacsi Hyde parkból : kéz és lábtörést a most érettségizőknek! Sok sikert a nagybetűs életben. Az átpolitizált életben.

 

Minden vélemény számít!

Optimization WordPress Plugins & Solutions by W3 EDGE