A rock örök

Cream

|

A Cream Eric Claptontól híres. Pedig ő csak csatlakozott. Ginger Bakerhoz. Mert a Creamet ő találta ki. Claptonnak egyetlen kikötése volt: a basszusgitáros legyen Jack Bruce. És össszeállt a legenda. 1968. november 26-án adták utolsó koncertjüket a Royal Albert Hall-ban. Két évet zenéltek, de mind a jazz, mind a blues területén meghatározóak voltak. Clapton ekkor már maga mögött tudta a szintén kultikus Yardbirds zenekart. Baker a Graham Bond Organizationt. Bruce a Bluesbreakersből csapódott (ahol Clapton is játszott). Szóval már fiatalon is volt múlt. De mindegyiknek szűknek bizonyult. Ezért megcsinálták a Cream-et. Úgy, hogy Baker és Bruce kifejezetten utálták egymást. A Cream legnagyobb erénye az improvizálás volt. Nem volt náluk kotta és szöveg. Zenéltek. Mikor, hogy. Utolsó koncertjeiken már 20 perces számok is voltak. Nem tudták abbahagyni. Nem Clapton énekelt az elején, hanem Bruce. Később már Clapton is beszállt, előbb csak vokálba, majd énekelt is néhány dalt.

http://www.youtube.com/watch?v=uRqjpuLFXek

A Cream két év alatt csodálatos dalokkal ajándékozta meg a rock zenét. „I feel free, White room, Sunshine of your love, Crossroads”. Jeff Beck, a Zeppelin és a Purple is csak tanult tőlük. Mint ahogy a Black Sabbath is. 1968-ban megjelent harmadik albumuk, a „Wheels of fire” minden idők egyik legsikeresebb lemeze. A Cream összeállt és szétment.

Baker így nyilatkozott a Music Mart magazinnak: „Ahhoz a ponthoz értünk, amikor Eric azt mondta nekem: ‘Elegem van ebből’, és én is ugyanúgy éreztem. Nem bírtam tovább. A Cream utolsó éve haldoklás volt. A hallásom maradandóan károsodott, a koncertek hangereje miatt még ma sem hallok rendesen. Pedig a dolog nem úgy kezdődött. 1966-ban minden óriási volt. Valóban gyönyörű zenei élményt jelentett, de a dolgok egyre inkább elhülyültek.”

http://www.youtube.com/watch?v=CDJKLLdlzd8

1994-ben Gary Moore, ír rock-és blues gitáros új  zenekart  alapított, melyben Jack Bruce játszott basszusgitáron. Mivel dobosuk még nem volt, Bruce ajánlott egyet: Ginger Bakert. Moore-nak ezzel gyerekkori álma teljesült, melyre legmerészebb álmaiban se gondolt volna. Az együttes neve a tagok vezetéknevéből állt (Bruce, Baker, Moore). Az együttműködés egy stúdióalbumot eredményezett, melynek címe: Around The Next Dream. Habár a kritikai fogadtatása vegyes volt, a formáció zenei tehetségét a közönség nem vitatta: van, aki szerint némelyik Cream szám jobban szól Moore-tól, mint Claptontól. A zenekart végül az ölte meg, hogy a sajtó állandóan a Cream-mel hasonlította össze.

1968-ban a Royal Albert Hallban az előzenekarok neve így hangzott: Taste (Rory Gallagher) és a Yes (Rick Wakemann és Ian Anderson) Elég jó ez? Mi maradt nekünk? X-faktor és Megasztár.

Minden vélemény számít!

Optimization WordPress Plugins & Solutions by W3 EDGE