Mindennapi tudomány

Szaturnuszi vihar

|

A római mitológiában Szaturnusz a mezőgazdaság istene. A görög mitológiában Szaturnusznak Kronosz a megfelelője. Uránosz és Gaia fia, valamint Zeusz apja. A Szaturnusz a Naptól számítva sorrendben a Naprendszer hatodik, tömegét tekintve pedig a Naprendszer második legnagyobb tömegű bolygója. A Szaturnusz – a Jupiterhez hasonlóan – gázóriás. Nem rendelkezik szilárd felszínnel.

A Szaturnusz bolygó már igen régóta ismert. Távcsővel először Galilei figyelte meg 1610-ben, aki a bolygó különös kinézetét a távcsöve gyenge minősége miatt hármasnak írta le. A jelenséget 1659-ben Christian Huygens értelmezte helyesen. A Szaturnusz gyűrűi talán a Naprendszer leglátványosabb objektumai. A Földről két feltűnő, az A és B jelű, valamint egy halványabb, a C jelű gyűrű látható. Az „A” és „B” gyűrűk közötti rést Cassini-résnek nevezik. Az „A” gyűrűben lévő, jóval halványabb rést pedig Encke-résnek hívják. A Voyager felvételei még további négy halványabb gyűrűt azonosítottak. A Szaturnusz gyűrűi a többi bolygó gyűrűihez képest jóval fényesebbek.

A gyűrűk a Földről folytonos szerkezetűnek látszanak, a valóságban azonban megszámlálhatatlan sok kis részecskéből állnak, melyek mindegyike független pályán kering a bolygó körül. A gyűrűt alkotó részecskék nagysága a centiméterestől a méteresig terjed. A Szaturnusz gyűrűi nagyon vékonyak: míg átmérőjük 250.000 km, vastagságuk egy kilométernél is kisebb. A gyűrűk valójában igen kevés anyagot tartalmaznak, anyagukat egy 100 km átmérőjű gömbbe lehetne préselni. A gyűrűt alkotó részecskék vízjégből állnak, de vannak közöttük jéggel bevont kőzetdarabok is.

A Voyager felvételei megerősítették az amatőrcsillagászok által a gyűrűkben megfigyelt rejtélyes radiális, küllőszerű inhomogenitásokat. Ezek természete még nem ismert, de valószínű, hogy kialakulásuk a Szaturnusz mágneses terével kapcsolatos.

Sokáig úgy tűnt, hogy a Szaturnusz gyűrűi a Naprendszerben egyediek, 1977-től azonban tudjuk, hogy a Jupiter, Uránusz, valamint a Neptunusz körül is találhatók halvány gyűrűk.

A Szaturnuszt elsőként a Pioneer-11 űrszonda kereste fel 1979-ben. A Voyager szondák is meglátogatták, legutoljára 2004-ben a Cassini szonda állt pályára a bolygó körül. A tervek szerint ez a szonda 4-5 évig működött volna, de a tudomány szerencséjére napjainkban is hasznos, és felbecsülhetetlen értékű adatokat szolgáltat. Vannak olyan elképzelések is, hogy a Cassini meghosszabbítják.

A Szaturnusz légköre többnyire békésnek tűnik. Néha azonban heves viharok borzolják ezt a látszólagos békességet. A csillagászok 1876 óta mindössze öt óriásvihart regisztráltak a Szaturnuszon. A Cassini szonda újabb csodálatos és a tudományt szolgáló képekkel kápráztatta el az óriásbolygó kutatóit. Ugyanis a Föld felszínénél nyolcszor nagyobb területet felkavaró viharok alakultak ki a bolygón. Először 2010. december 5-én észlelte a szonda a légörvényeket, melyek az óta is dúlnak a gázóriáson. Körülbelül a szaturnuszi északi szélesség 35˚-n. Mostanra már az egész bolygót körülölelik és óriási méretűre fejlődtek, 4 milliárd km2 területen kavarták fel a Szaturnusz légkörét.

A jelenlegi vihar ötszázszor nagyobb, mint az eddig—2009-ben és 2010-ben— megfigyelt viharok. A kutatók a légörvényekben 2010 decembere és 2011 februárja között megfigyelt villámtevékenységet is elemezték. A Cassini rádióhullám és plazmaérzékelő berendezései 10-szer intenzívebb villámtevékenységet regisztráltak, mint bármely 2004 óta észlelt vihar esetében.

„A Cassini megmutatta, hogy a Szaturnusz kétpólusú. A bolygó nem olyan, mint a Föld vagy a Jupiter, ahol igen gyakoriak a viharok. A Szaturnusz időjárása évekig nyugodt maradhat, majd hirtelen rendkívül heves viharok törhetnek ki. Izgatott vagyok, hogy ilyen látványos időjárást láthatunk megfigyeléseink alatt.”—mondta Andrew Ingersoll, a tanulmány egyik szerzője és a Cassini képalkotó csapatának tagja a Kaliforniai Egyetemen (California Institute of Technology in Pasadena, Calif).

Legintenzívebb időszakában a vihar több mint 10 villámot generált másodpercenként. A szonda műszerei még milliszekundumos felbontással is nehezen voltak képesek elkülöníteni az egyes jeleket egymástól. A kutatók a március 15-i, valamivel csendesebb periódus adataiból készítettek egy hangfájlt.

A szonda 10 heves vihart észlelt a Szaturnuszon mióta pályára állt az óriásbolygó körül. Ekkor még a déli féltekén javában tartott a nyár, és a gyűrűk sem vetettek árnyékot a bolygó felszínére. Az un. Storm Alley-nek nevezett területen vonultak végig a viharok a déli féltekén. A bolygó 29,5 év alatt tesz meg egy keringést és mivel 26,73° tengelyferdeséggel rendelkezik igen hosszú, határozott évszakok alakultak ki rajta. Éppen nemrég, 2009 augusztusában kezdődött az északi féltekén a tavasz.

„Ez a vihar nagyon izgalmas, mert megmutatta, hogy az évszakok és a napsugárzás változása milyen drámaian felkavarhatják a Szaturnusz időjárását.”- nyilatkozta George Fisher.

A vihar aktív periódusa 200 napon át tartott. Ez a valaha megfigyelt leghosszabb szaturnuszi vihar – a korábbi rekorder az 1903-as volt, amely 150 napon át tombolt. A 21 évvel ezelőtt, a Hubble űrteleszkóp által megfigyelt vihar, amely méretében a mostanihoz volt hasonló, “mindössze” 55 napig tartott.

http://hirek.csillagaszat.hu/szaturnusz_egyeb/20111122-szaturnuszi-oriasvihar-ahogyan-a-cassini-latta.html

http://www.jpl.nasa.gov/news/news.cfm?release=2011-359

Minden vélemény számít!

Optimization WordPress Plugins & Solutions by W3 EDGE