A rock örök

A rock vesztesei, az eltűntek

|

Nézzük az elfelejtetteket. Akik nagyon jók voltak, de nem maradt nyomuk, legfeljebb az őrülteknél. Ők is azok voltak és mi, akik még hallgatjuk őket szintén. Mert nem lett mindenki sztár, vagy csak rövid ideig tündököltek.

De olyan óriási dömpinggel árasztotta el a világot a rock, vagy a beat, hogy tényleg nehéz volt talpon maradni. Hogy mi döntött abban, kik lesznek az elfelejtettek? És kik maradnak meg az utókornak sokáig, sőt örökké?  Csak egyrészt a zenei tudás, mert sokan akkor tanultak meg gitározni, vagy dobolni.
Azt láthattuk, hogy fontos volt már akkor is a jó menedzser. Brian Epstein nélkül lehet, hogy nem lett volna olyan a Beatles, mint amilyen lett. Fontos volt, hogy a lemezcégek, a nagyok, kikben láttak fantáziát. Fontos volt a stílus, az egyéniség. Persze nem ártott jó hanggal is rendelkezni. Mondjuk erre néhány nagy rácáfolt, merthogy Joe Cocker, vagy Phil Collins hangja nem éppen Gregor Józsefé, de e zenéjük nagyon jó. És hát Hendrix sem csak a hangjával hódított. Persze ők nem is tűntek el.

Az eltűntek jellemzően egy-két, vagy néhány slágert tudtak csak felmutatni. Sokan vonulnak ebben a menetben:

Az Everly Brothers, A Freddy and The Dreamers, a Monkees, a Hermann Hermits, a Honeycombs, a Merseybeats, Lulu és a Hollies, Peter és Gordon, a Searchers,  a Troggs, Billy J. Kramer & the Dakotas, Gery & the Pacemakers, Cilla Black és a Dave Clark Five, a Moody Blues, The Them. És a kedvencem, aki nekem soha nem hal meg: Dave Dee, Dozy, Beacky, Mick and Tich. A felsorolás nem teljes, mert ennél többen vannak (voltak). De azt hiszem a legfontosabbakat felsoroltam. Persze a 70-es 80-as évek szintén egyszámos „disco” patkányairól nem szeretnék írni, mert ez itt a rock. Elfogadom, aki szerette őket, nincs jogom felettük kritikát mondani. Én nem tartottam nagy zenének, pedig akkor voltam huszonéves.

De akikről most én írni szeretnék, azok  is mind az ún. „brit invázió” részei voltak. Mert ez volt a neve a 60-as évek végéig tartó időszaknak. Iszonyatos mennyiségben árasztották el a világot zenéjükkel, mind nagyon jók voltak, és sokan mégis eltűntek.

Szánjunk azért egy-két oldalt nekik is, mert ahogy elnézem a mai zenei felhozatalt, ők még Beethovenek voltak. Pedig fiam révén (19 éves) hallgatok mai zenét is, de nem vagyok eldőlve tőlük.

Minden vélemény számít!

Optimization WordPress Plugins & Solutions by W3 EDGE