A rock örök

A rock örök: Procol Harum, Uriah Heep

|

Két olyan zenekarral folytatom a rock „kis” történetét, melyek ma már kevésbé vannak szem előtt, de a 70-es, 80-as évek magyar zenei kínálatában jelen voltak, zenéiket játszották a magyar rádiók is. Nem szokványos, gitár centrikus játékra építő rock zenekarok, inkább már kísérletező, a szimfonikus és progresszív zene ötvözése, helyenként nagyon jó és tartalmas szöveggel.

1967. tavaszán a véletlen hozta össze a Procol Harumegyüttest. Véletlenül, egy pincében írtak egy hatalmas slágert, egymást alig ismerő, akkor toborzott fazonok.

Procol Harum

Ez volt a „Whiter Shade of Pale” (A sápadtság fehérebb árnyalata, vagy, ahogy a magyar rádiókban ment: A fehérebbnél is halványabb árnyalat.) Még nevük sem volt, a szövegíró, Keith Reid hirtelen találta ki a nevet, mert már lemezt akartak velük kiadni, de az nem megy név nélkül. Gary Brooker, zongorista, mániája volt, hogy egy Bach kantáta motívuma is szerepeljen a dalban, így kapott nagy szerepet Matthew Charles orgona játéka. Mellettük még Robin Trower volt képzett zenész, ő gitározott.

Első lemezük címe a nevük: Procol Harum, 11 millió példányban kelt el. Folyamatosan sodródtak a bluestól a szimfonikus hangzás felé, legjobban jellemzi ezt az 1969-es „Salty dog” című album, amelyen a tengert idézik.

http://www.youtube.com/watch?v=mpmDJucELik&feature=related

1970-ben még egy klasszikusan jó lemez, a Broken Barricades (Omló barikádok). A hetvenes években több élő koncertet adnak nagyzenekari kísérettel, 1973-ban került sor a Grand Hotel című album elkészítésére, amelynek zenéje már egy kicsit melankólikus-dekadens, a lemezen közreműködött a nagyszerű énekesnő Christianne Legrand aki a Swingle Singers a capella kórus tagja volt. A Procol Harum 1977-ben feloszlott, 1991-ben újra összeálltak egy lemez erejéig (The Prodigal Stranger) és egy koncert turnéra, de nagy siker már nem járt vele. A Procol Harum így maradt meg közepesen nagyon jó zenekarnak.

http://www.youtube.com/watch?v=Mb3iPP-tHdA

Uriah Heep. Nevüket Charles Dickens Copperfield Dávid című regényéből kölcsönözték, 1967-ben már ketten együtt vannak: Mick Box és David Byron, ők alapítják a The Staslkers nevű zenekart, bár ekkor még Byront David Gerrick-nek hívják. A kezdeti blues-tól a progresszív iránya felé térnek, ehhez kellett egy jó billentyűs, akit megtaláltak Ken Hensley-ben. 1969-ben már Uriah Heep a nevük, 1970-ben egyszerre jelenik meg első lemezük Angliában és az USA-ban is: Very eavy…very ’umble, kemény metálhangzással, de siker nélkül, mert a kritikusoknak nem tetszett. Hát mit mondjak, érdekes, új hang volt, de nem sikerült jól a lemez. 1971-ben viszont durrantanak: „Salisbury” című lemezükkel. A progresszív hatást erősítve a címadó dalban szimfonikus zenekar is szerepet kap. Ez már csodálatos zene, rajta a nagy slágerrel: Lady in Black. Még ugyanebben az évben kiadják a progresszív hard rock egyik legjobb albumát, a Look at yourself-et, rajta a nagy slágert: July Morning. Ezt a számot ma is úgy emlegetik, mint a Zeppelin és Purple nagy klasszikusait.

http://www.youtube.com/watch?v=nzRrGNygjzs

Göczei Zsuzsa a 80-as években a lemezbörze helyett című műsorában a legjelentősebb Heep lemezeket teljes terjedelemben leadta, és szerintem a legjobbak 1976-ig születtek, amíg David Byron volt a zenekar énekese.

A ma már az együttes egyik legkiemelkedőbb albumaként számontartott „Demons and Wizards” dalszövegei tele voltak misztikus utalásokkal, középkori mítoszokkal, hat hónappal később újabb lemez, a The Magician’s Birthday, és ezzel a két lemezzel örökre beírta magát a Uriah Heep a rock történelembe. Még kettő nagyon jó lemezt csinálnak, a Sweet Freedom-ot és a Wonderworld-ot, egy gyengébbet, de még hallgathatót, a Return to Fantasy-t és távozik 1976-ban Byron. A Uriah Heep utána még erőlködik, stílusuk egyre poposabb, szóval már nem az igazi, de bár jó zenét játszanak, a siker csak mérsékelt, ma már inkább legendák az egyetlen alapító taggal, Mick Boksz-al, az ő dicsőségük elmúlott. Korai zenéjüket hallgatni azonban ma is nagy élmény.

http://www.youtube.com/watch?v=u0iuaxvkXv4

Bizony, egy generáció váltás után ez a két zenekar már végleg el fog tűnni a süllyesztőben, mert a rock történelme akkora zenéket gerjesztett, amelyek közül csak a legjobbak maradhatnak, akárcsak Mozart esetében, hiszen Salierire már szinte senki nem emlékezik, pedig ő is nagy zeneszerző volt. Csak kicsit kisebb, mint Mozart. Így van ezzel a Procol Harum és a Uriah Heep is, nem tehetnek arról, hogy jött a Led Zeppelin, a Deep Purple, az AC/DC és még sokan, akik maradandóbbat alkottak, alkotnak.

http://www.youtube.com/watch?v=U4Jp56wmSLA&feature=related

Hozzászólások

Hozzászólás írása ↓
  1. Doki

    Válasz erre: Névtelen @ :
    Amikor a rovatot 2 évvel ezelőtt elindítottam, jeleztem, csak vázlatot kívánok adni, mondjuk kedvcsinálót, hogy akit még érdekelnek ezek az őskövület zenekarok, utána olvashatnak még. És főleg hallgathatják is. Tele a net. Én ebben a korban nőttem fel, sekély ismereteim is innen valók.

    ↑ LinkVálasz
  2. BGY

    Elvis is üzent, hogy csak így tovább!

    ↑ LinkVálasz
  3. LMI57

    Doki! Rudan Joe azt mondta, hogy tetszik neki A rock örök rovat, és Ő olvassa!

    ↑ LinkVálasz
  4. Névtelen

    Nagy bátorság ilyen sekély ismerettel írni!

    ↑ LinkVálasz

Minden vélemény számít!

Optimization WordPress Plugins & Solutions by W3 EDGE